2014. január 23., csütörtök

Szösszenet

A biztonság érzékelése a bizonytalanságban? Létezik ilyen? Igen, ha mögé nézel a biztonságról alkotott hitrendszerednek …

Mivel minden rezgés, így az a valóságod, amivel együtt rezegsz. Amint kijöttél abból a rezgéstartományból, már másképp látod a világot, pedig a dolgok nem változtak, csupán a rálátásod és a dolgokról alkotott elképzeléseid változtak meg … figyeld meg, hogy így van-e.


2014. január 12., vasárnap

RinGong - azaz Ringató kezelés a Gong és a Tibeti hangtálak rezgéseire

Jött egy kósza ötlet, és hamar összeállt egy kis csapat, hogy máris kipróbáljuk J! Csodálatos élményben volt részünk. Íme:
Ez a kísérlet azért érdekes, mert a ringatásnak is megvan a maga ritmusa csakúgy, mint a gongon és a hangtálakon való játéknak. Kíváncsiak voltunk, hogy e kettő működhet-e együtt.

Ráhangolódtunk egymásra, majd megszólalt a gong. Erőteljes, mégis finom, biztonságot adó rezgése átjárta a testünket és a lelkünket, átjárta a teret. A ringatás során a fizikai testérzetek felől haladunk e tér érzékelése felé, lépésről lépésre „nyitjuk ki az ajtókat”, és jutunk mind beljebb önmagunkba. A gong hangja azonban azonnal odaröpített. Mély nyugalom, biztonság, béke és szeretet … olyan tér ez, ahol jó lenni, ahol képes vagy szembenézni önmagaddal, ahol rá mered bízni magad a belső jelzőrendszeredre, mert akkor is szeretet fog itt körülvenni, ha az árnyoldalaid valamelyikével szembesülsz éppen, olyan részeddel, amire talán nem vagy épp büszke.

Ketten ringattunk. Egyszerre kezdtünk hozzá, de ahogy elmélyültünk a hullámzásban, úgy változott a fogásváltások ritmusa. Nem ragaszkodva az együtt haladáshoz, mind a ketten megadtuk magunkat a saját párunkkal létrejött ritmusnak. És a gong továbbra is emelt és erősített, és egyáltalán nem volt zavaró Gyuri számára sem, hogy Ritával nem egy helyen tartunk és nem ugyanabban a ritmusban dolgozunk. Voltak pillanatok, amikor újra találkozott a ritmusunk, sőt, amikor egyszerre érkeztünk el pl. a masszázságy végéhez, és egy darabig egy ritmusban haladtunk. Majd később szépen, természetes módon váltunk szét ismét, meghagyva mindenki szabadságát arra, hogy a saját tempójában haladhasson, úgy, hogy közben a gong hangjai mind a kicsi, mind a nagy mozgások által felébresztett belső világra való rálátást megtámogatták. Gyuri is önfeledten játszott a gongon és a hangtálakon … és talán pont ez a belefeledkezés eredményezte azt az együtthullámzást, együttáramlást, ami ott akkor megszületett bennünk, velünk, általunk. Az élet kicsiben. Hullámzás, áramlás, a dolgok jönnek és mennek, mozgásban van minden, néha együtt haladunk, majd távolabbra kerülünk, aztán újra közel vagyunk, és ismét együtt áramlunk … és a változás folyamatos. Gyönyörű élmény volt ez mindannyiunknak. Éppen ezért szeretnénk megmutatni Neked is, hogy részed lehessen benne, ha Te is szeretnéd. Olvasd el, mit írtunk erről az élményről:


Gyuri játszott a gongon és a hangtálakon, sokéves tapasztalattal bír ezen a téren:

 „Nagyon felemelő volt érezni magam körül a harmonikus erőteret, ami összekapcsolódott. Az egyik legnagyobb élmény mindig az, amikor bele tudunk feledkezni, a kezelésbe, gong játékba úgy, hogy megtartjuk a figyelmünket és minden más megszűnik körülöttünk. Felemelő érzés volt megélnem ezt az egységet és a gonggal való együtt rezgést. Még, ha most többet is figyeltelek Titeket, mégis voltak percek, amikor csak a gong volt. És tudom, legközelebb még hosszabb és mélyebb lesz.
Köszönöm, Nektek, hogy a gongnak egészen új hangjait tudtam megszólaltatni.” (Gyuri)


Magdi többször végzett és kapott is ringató kezelést. Van tapasztalata arról, hogy milyen zenei háttérrel ringatni és milyen zene nélkül teljes csendben, hogy milyen az, ha egy szobában ringatunk és milyen, amikor kint a szabad ég alatt, átélt személyes kezelést is, és többszemélyes együtt ringatózást is:

 „Már ismertem régebbről a gong és hangtálak hangját, néhány hangfürdős élmény által. Nagyon élveztem ezeket akkoriban. A gong gyenge (halk) hangjai is erősen "megráztak", hát még az erőteljesebb hangok. Ezeket ismervén egy picit tartottam attól, hogy esetleg túl erősnek találom a gong hangját ringatás közben. De nem így lett. Minden hang rendben volt. J És ami érdekes, hogy rájöttem, a gong számomra elsősorban rezgés és csak utána hang.
Olyan erős és határozott rezgésmezőt keltett, amire szinte fel lehetett volna feküdni, még masszázságy sem kellett volna J. Azt éreztem, hogy ez a mező nagyon határozottan összetart engem, és könnyebb általa a testemben lennem. A gong keltette rezgés által megélesedett a fizikai érzékelés ...

Minden ringatás "helyreráz" valamennyire. Utána jobban "egyben vagyok". Ez jól jött, mert pár órával a ringatás után volt egy nem túl kellemes "beszélgetésben" részem és meglepődve tapasztaltam, hogy teljesen nyugodt maradtam közben, minden erőlködés nélkül. Hozzá kell tennem, hogy fel voltam készülve a legrosszabbra is a beszélgetés kimenetelét illetően, de a ringatás gonggal tényleg jól összerakott. Bíztam magamban, ami azért nem teljesen szokványos. :)” (Magdi)


Rita többször végzett ringató kezelést, és Magdihoz hasonlóan megtapasztalta a különféle módon végzett ringatásokat. Ő most Magdit ringatta.

 „A ringatás, első körben valami nagy, nagy nyugalmat hozott. Az utána lévő napokban úgy tudtam meghallgatni a páromat, ahogy eddig nem, így több hónapos csend tört meg közöttünk. A meditációim is nagyon erőteljesekké váltak és mélyebb őszinteségeket, könnyedebb önkifejezéseket élek meg. … ... úgy éreztem, kész vagyok az új befogadására … ezt a pillanatot találtam meg magamban. Megálltam, és azt mondtam, hogy igen, kész vagyok meglátni, megtapasztalni, befogadni az újat. Úgy éltem meg, hogy most "hullott le a lepel a szememről" és lépkedek az új felé …” (Rita)

Pali a gong hangját ismerte, ő maga is játszik a gongon és ad hangfürdőket, a ringatással pedig most került először kapcsolatba:

 „… elég érzékeny vagyok a gongok hangjára, nagyon szeretem őket. Nem tudom, milyen lehet a ringatás igazából, de nekem a gonggal együtt hatalmas élmény volt. A gong kiterjeszt, felolvaszt a világban. Egyszerre vagyok itt magamban és ITT a világban, és nincsenek határaim, miközben a testemben vagyok. Ehhez az érzéshez kapcsolódott a ringatás … ami segített a feloldódásban, de mintha egy harmadik síkot képviselt volna. Egyszerre voltam én, a minden, és a minden oka ... ” (Pali)


Anikó: én sok éve ringatok. Rengeteg ringató kezelést csináltam már, és megannyi kezelést kaptam. Sok olyan ringatáson vettem részt, amikor jómagam nem kezeltem, de szemlélődő „kívülállóként” érzékeltem a rezgések birodalmának jelzéseit, és éltem meg a hatásait. Tudom, milyen mélyreható. Megérint, és gyökereiben „átalakít” … pontosabban, visszavezet önmagadhoz … mindamellett gyönyörű. Ezen a ringatáson a gonggal együtt olyan erőtér jött létre, mely semmihez nem fogható. A tisztánlátás, a tiszta érzékelés korlátok nélkül lehetővé vált. Minden ott volt, csak rá kellett nézni … még, ha nem is került minden akkor ott kimondásra, mert nem tudott szavakban megfogalmazódni, napok múlva mégis csak képessé váltunk arra, hogy formába öntsük az átélteket.

S, hogy nekem mit adott? Elmélyítette a kapcsolatot saját magammal, és megerősített abban, hogy őszintén vállaljam magam. Ugyanis, ha nem így teszek, akkor rosszul érzem magam a bőrömben. Nem baj, ha ez az őszinteség sebezhetővé tesz, vagy másoknak esetleg nem tetszik. De, ha attól való félelmemben, hogy jaj, csak meg ne bántson senki, vagy én meg ne bántsak senkit, bezárkózom, akkor saját magamat zárom el, és nem leszek képes szeretni sem. Amikor teljesen kinyílok, akkor tudok igazán szeretni.


Részünkről mindenkinek csak ajánlani tudjuk. Ha elakadtál az életedben, ha beteg vagy, ha fáradt vagy, ha szeretetre vágysz, ha figyelmet szeretnél, ha úgy érzed, hogy szükséged lenne valamire, de nem tudod, hogy mi az, ha kíváncsi vagy, és egyszerűen csak úgy … gyere el és éld át! Ehhez foghatót sehol nem tapasztalhattál még meg, ebben biztosak vagyunk!


Ha érdekel ez az új lehetőség, kérlek, keress bennünket az oldalon található elérhetőségeken.




2014. január 8., szerda

A Ringatás / Holistic Pulsing és Én ... Magdi írása

Először a könyvvel találkoztam.
Lenyűgözött a szóösszetétel: A GYENGÉDSÉG  HATALMA – GYÓGYÍTÓ RINGATÁS. Olvasgattam és „természetesen” épp nem voltam túl fényesen.

Aztán az egyik fejezetben olvasottak után volt egy nagyon jelentőségteljes álmom…

Még ez előtt bejelentkeztem egy kezelésre Anikóhoz. Ki kellett próbálnom :)

Mondhatom, hogy ez volt életem egyik legjobb húzása.


Nagyon „le voltam eresztve”. Érzelmi vihar, csalódás, fájdalom, a testem majdnem teljes elutasítása… ezek voltak nagyjából a jellemzőim akkor.

A kezelés alatt sokat enyhült bennem a vihar, de persze nem oldódott meg minden egy csapásra.

Ami viszont nagyon jóleső volt, az az, hogy valaki ilyen szeretettel és tisztelettel bánik velem és a testemmel, mikor épp ennyire nem vagyok formában. Mikor csupa fájdalom és zűrzavar vagyok.

Nagyon átütő élmény volt ez számomra. És ott-akkor teljesen bizonyos lettem abban, amit addig is sejtettem. A bizonyosság az volt, hogy ezt a kezelést-módszert én adni is szeretném nemcsak kapni. Egyszerűen lenyűgöző volt az egész. És azt éreztem és gondoltam, hogy ez az a technika, ami bárkit meg tud emelni gyorsan, legalább egy kicsit…

És ez nagyon kell az embereknek, és a gyengéd érintés is, meg a feltétel nélküli szeretet és elfogadás, és az is, hogy itt, a Ringatásnál „megengedik”, hogy olyan legyek, amilyen épp vagyok.

Mindenképp érdemes vagyok a gyengédségre – elfogadásra – szeretetre.
Ez nekem új volt. Addig úgy tanultam, hittem, hogy csak akkor érdemlem meg a szeretetet, elfogadást, ha megfelelően működöm, viselkedem, ha nem okozok gondot, ha elviselem a fájdalmat szó nélkül, és lehetőleg elrejtem az érzéseimet…


A tanfolyamokon és az egyéb ringató kezelések alatt még sok minden derült ki számomra…

Pl: minden ember mást hoz elő belőled, egyszerűen a lénye által mást és máshogyan érint meg benned… a konkrét fizikai érintés is mindenkinél más… van akié jobban passzol hozzád, mint másé (éppen akkor)… remek érzés, mikor le tud nyugodni az elme… mikor megengeded magadnak, hogy létezz egy kicsit a száguldó gondolatok nélkül… nekem sokszor jött olyan nagyon tömör „szinte kinyilatkoztatás” jellegű üzenet, ami ott akkor egészen más megvilágításba tudta helyezni az aktuális problémát, az életemet… vagy inkább úgy mondanám, hogy a „színtiszta szeretet” vagy a bennem lévő isteni szólalt meg…



A fizikai része az meg számomra a tömény élvezet. Ez az egyik olyan esemény az életemben, ahol azt érzem, hogy a helyemen vagyok, jelen tudok lenni, szinte „időn kívülre” kerülök, és néha még a testem is olyan könnyűvé válik, hogy szinte nincs is…(persze időnként akadnak másképpen alakuló kezelések is) Mindegyik nagyon különleges élmény számomra.


És mikor kezelek nagyon sokat tanulok, érzékelek magamról is, bennem is megérinthetnek „kritikus pontokat” a másik ember történései, együtt „gyógyulhatunk”, sírhatunk vagy nevethetünk, és nagyon megtisztelő számomra, ha valaki ezt a „csodát” velem szeretné átélni.

Én ezért nagyon hálás vagyok. :) <3



2014. január 2., csütörtök

A kis folyó története

Egy napon, fenn a magas hegyekben megszületett egy kis folyó. Bátor volt, tisztán és ezüstösen csörgedezett, vize kristálytiszta volt. Egy erős, édes vágyakozás foglalkoztatta a mi kis folyónkat. El akart jutni, feltétlenül el kellett jutnia a tengerhez. Nem tudta, miért. Senkinek nem tudta megmagyarázni, egyszerűen csak teljesen biztos volt benne, hogy ez a rendeltetése. Annyira biztos volt benne, amennyire biztos te vagy, amikor a szíved legmélyebb vágyához kapcsolódsz. A folyó tehát a tenger irányába folyt. Számos kalandot élt át ezen az úton. Szerette az érzést, hogy változik. Suttogó forrásból nevető patakká. Számos kavicsot, falevelet, hordalékfát sodort magával. Semmi nem tudta megállítani. Olykor hatalmas szikladarabok kerültek az útjába. Nehezek voltak ahhoz, hogy megmozdítsa őket. Ám a mi kis folyónknak nem volt ideje az erőpróbákra. El akart jutni, el kellett jutnia a tengerhez. Mivel nem ember volt, nem ismerte a büszkeséget. Megváltoztatta hát a folyását, balra, vagy jobbra kanyarodva kerülte ki a sziklákat. Megváltoztatta az irányát, olykor kettévált, és tomboló vízesés lett belőle, vagy sebes örvény és aztán újra lassan áramló folyó, amelyben a pirkadat, mint egy néma tükörben ismerte fel magát reggelente.

Az időközben nagy és széles folyóvá duzzadt patak felvette mindezt az alakot, és még számos másik formát, ám utazása során sosem felejtette el, hogy mit akar, mit kell tennie. Egy napon a folyó megsejtette, hogy az általa vágyott cél már nem lehet messze. Egy leheletnyi só illata érződött a levegőben, és a felette magasodó égen újra és újra sirályok jelentek meg, mint boldogsága előhírnökei. A mi kis folyónk örvendezett és ujjongott. Már csak néhány száz méter a tengerig…


Ám akkor, – röviddel a beteljesülés előtt – a folyó egy sivataghoz ért. Utazása során hatalmassá vált, ám itt minden ereje csődöt mondott. Szándékának tiszta vizét mind elnyelte a sivatag végtelen homokja. A folyót mindez sokkolta, és lemondóan húzódott vissza, ahogyan te is ezt teszed olykor. Nem értette a dolgot. Hiszen mindent helyesen csinált. Annyira biztosan tudta, hogy a tenger az ő végső rendeltetése.


Talán nem küzdött eléggé. Így tehát télen erőt gyűjtött, hogy tavasszal még több elszántsággal és erővel harcolja el magát a tengerig. És…. ezúttal sem sikerült neki. Ettől még dühösebbé vált. Gyűlölte a sivatagot. Utálta magát. Egyre elkeseredettebben szállt szembe ellenállásával. Harcából megszokás lett. Az egykor oly édes vágyakozásából sivár, fakó emlék. A mi fiatal, mindent lehetségesnek tartó folyónk fáradt folyammá vált, az egykor tisztán áttetsző vize komor és sötét lett a sok fájdalmas tapasztalat hatására.


Itt véget is érhetne történetünk, ahogyan ezen a ponton számos ember élete véget ér – rezignáltan, és megrekedve a sivataggal folytatott harcban – életed azon helyzeteiben és kapcsolataiban, amikben pontosan így érzed magad, mint a kis folyó.


Igen, itt végződhetne a történet, ha folyónkat egy napon egy csendes, lágy suttogás fel nem ébresztette volna letargiájából. A szél gyengéden megérintette fáradt lelkét. Semmit nem akart tőle, és a távoli hullámok sós ízét hozta magával. Olyan volt, mintha a szél egy nyugodt dallamot énekelt volna a folyónak.


Egy ősrégi látomás ébredezett a folyóban, mélyen, egészen mélyen legbelül. A mérhetetlen tágasság sejtelme kapcsolódott a szél dalához. A szabadság dala. A forma szabadsága. Az idő szabadsága.


A folyó felébredt szendergéséből, és a szavakon túl megértette, hogy ő maga mindig is a tenger része volt. A világ egyetlen sivatagja sem képes arra, hogy távol tartsa őt, hogy az legyen, aki ő valójában. Folyónk ebben a pillanatban valószínűleg nem tudta volna neked megmagyarázni, mi történt.


Ahogyan néha te sem találod a megfelelő szavakat arra a tudásra, amit talán épp most is érzel magadban. Egyszerűen tudta. És ezzel a tudással képes volt az elengedésre. Elengedte az emlékeket, a számtalan évnyi harcot. Elengedte a kétségeit, megkeseredettségét, fájdalmát. Elengedte a tenger megerőltető keresését, és végül elengedte még azt az elképzelést is, hogy ő egy folyó.


Ebben a megadásban egy nyugodt, békés felismerés rejlett, és ebben a békében a hajlandóság, hogy egyszerűen az legyen, ami éppen van. És akkor újra jött a szél. Ezúttal erősebb és melegebb volt. A sivatag megajándékozta őt a forróságával. A folyó vizét súlytalan, forma nélküli párává alakította át, melyből szürke, sűrű felhő formálódott, amit a szél a tenger fölé sodort. A felhőből pedig lassan milliónyi apró, csillogó esőcsepp kezdett el csepegni. Lehulltak a mélybe. Megérkeztek oda, ahol mindig is voltak.


A folyó hazaért.


 

 Veit Lindau: Der kleine Fluss / fordította: Herold Enikő
Und hier auf Deutch: 
http://www.sevillana.de/alltagswelt/Januar10.htm


Ringatás Alaptanfolyam következő időpontja

2019. június 1. -2.  A tanfolyam mindkét napján 9:00 - 17:00 óráig tart a képzés.  Helyszín: létszámtól függően változik  ...