Kedd esti távringatás - 2020.06.02.

Nem minden az, aminek látszik! Sőt, én úgy mondanám, hogy semmi nem az, aminek látszik. A teljes átalakulás első lépései megtörténtek - valami véget ért, s valami új kezdődött. Látásom szerint vége van a "vonatablaknyi filmvásznon" látszódó formaváltozásokba való belezuhanásnak, és elkezdődik egy másképp látás - mintha repülőre ülnénk, s onnan néznék a tájat. (Ganeshával való kapcsolódás a múlt alkalommal bizonyosan ezt a váltást támogatja meg.) Érdemes megfigyelnünk, hogy az élethelyzeteinkben hogyan jelenik meg ez a másképp látás. 

Az átalakulás a kristálymandalát is érintette ismét, csak most sokkal nagyobb mértékben. Elhagyta régi helyét, s most várakozik arra, hogy megszülessen az új helye, s az új formája.  

Szándékunk szerint: az Igazságot kívánjuk látni, hallani, gondolni és beszélni. Az Igazságot cselekedni, s az Igazságot kérjük megnyilvánulni a térben. A bensőnk tükreként megjelenő külvilágban jól érzékelhetően látszik, hogy hol tartunk épp a folyamatban.

Fontos, hogy emlékezzünk a Szeretet-Térben szerzett kapcsolódási pontokra. Maradjunk ebben. Higyjünk a belső hangnak, s bátran fejezzük ki, adjuk át az érkező üzeneteket.

Az őseinkkel való dolgaink rendezése által születik a tiszta, őszinte, megtámogató család, az égi, a földi és az emberi szeretet szentháromsága. Ez a szent család az új világ működési egysége. 

"Szeretettel megélni az elengedést" - ezt is tanuljuk épp. Az idő szférájában ez türelmet igényel, hogy mindazt, ami nem szolgál minket, ami hátráltat, lehúz, elterel vagy megköt, ahelyett, hogy dühösek lennénk rá, hálás szívvel, szeretettel engedjük el, és válasszunk más lehetőséget a sok ezer, sok millió lehetőség közül. 

Állat és növény szimbólumok, amik megjelentek ez alkalommal:

Delfin: életöröm, barátság, kommunikáció, harmónia, egyensúly, játékosság, közösséghez tartozás. Némely ezoterikus iskolák szerint ezekben a jószándékú, emberbarát állatokban az angyalok öltenek testet, hogy boldogságot hozzanak a Földre. Az atlantiszi emberek reinkarnációiként is emlegetik őket. A delfin mint szimbólum összeköti az eget és a földet, a Teremtő üzeneteit közvetíti az ember felé.

A madár - Kormorán avagy Kárókatona: általában az emberi lélek szimbóluma, a felemelkedés az égbe. A felülnézet lehetősége. Könnyen és természetesen jutnka a Nagy Magasságokba, ahova mi is törekszünk.

Kaktusz: Állhatatosság, melegség

A következő közös ringatásunk időpontja: 2020.06.09. kedd este 19:00 - 20:00 

A részletekkel kapcsolatosan látogass el a:
https://www.facebook.com/ringatoterapia/ oldalra.

Áldás!

Kedd esti távringatás - 2020.05.26.

A ringatók fényesen ragyogó körében zajlott a ringatás. Földanyán kívül igen sok ember vett részt a ma (05.26.) esti folyamatban. A közös projekten túl saját folyamatok történése - Jézussal való kapcsolódás, a víz által az érzelemtest gyógyulása is zajlott.

Az erős, szerető Nő, Anya tiszta szeretettel fordulása a férfi felé. A férfi felé, aki nem tudott mit kezdeni a szeretettel ... majd a folyamat során felfénylett a mellkasában a nyíló lótuszvirág és nyugalom jelent meg az arcán.
Hold és Nap női és férfi alakot öltöttek, összekapcsolódtak, s alattuk ott volt a Föld.
A férfi és a nő gyógyulásában a női buddha és az ősmagyar harcos minőségei is jelen voltak. Csodás kapcsolódás ez egy olyan térben, ahol nem előre eltervezett meditáció zajlik, hanem egy totálisan a pillanat adta kapcsolódás.

Fény és sötétség váltakoztak, de a sötétségben mindig megjelentek a fényszálak. Megjelent egyszerre minden: a végtelen csend, és a zaj. Érezhető volt a napsütés, a lemenő nap fényében, és a sötét felhők okozta árnyék.
Érzékelhető volt ennek a szélsőségekkel teli világnak a mindensége, ahogy itt volt egyszerre, és itt van egyszerre minden.

A tűz, a tisztítótűz többször, többféleképpen megjelent.

A tejút, a csillagos ég üzenetei támogatásával megérkezett, hogy urai lehetünk saját tudásunknak, nagyságunknak, fényünknek és használjuk bölcsen, de bátran!
Ez önmegadásra hív, önmagunk átadása a beteljesedésnek, és a tovább adása a tudásnak - az adok, kapok egyensúlyában. Az akarás átminősülése, a "hogy kellene lennie" - "hogy kellene történnie a dolgoknak" gondolatok tovább áramoltatása, s annak a felismerése, hogy bizony lehet ezt másképp is. A saját érzékelésünk felismerése - a másságunk, a másképp látásunk, a másként működésünk lehetőséginek a megengedése is teret nyert a folyamat során.

A kehely is megjelent, és a természettel együtt élő népek boldog örömtánca, majd az emberi tevékenység által előidézett hanyatlás, a Föld és az Ember haldoklása. A félelem is megjelent miközben Emberi csoportok sokaságának munkája is érzékelhetővé vált, mely tevékenység azért történik, hogy a táj visszaváltozzék a maga természetes mivoltába.

A szívcsakra gyógyulásán túl zajlott/zajlik a köldökcsakra és a kettő közötti átvezető híd gyógyulása is. Olyan helyeken járunk, olyan történéseknek lehetünk részesei az életünkben, amelyekben megmérettetik, hogy vajon egóból - a köldökcsakra akarati mezőjéből cselekszünk-e, vagy a Szív szava vezet - a valóban feltételek nélküli szeretet mezejéből táplálkozik-e minden rezdülésünk.

Vigyázat! A feltételek nélküli szeretet elméből/egóból/akaratból nem megvalósítható, mert ahol a valódi Szeretet lakik, az bizony túl van az elmén!

Jézus támogatásával ébredezik és erősödik a szeretet kristálytiszta magja az emberi szívekben.
A mostani alkalommal Ganésha is megjelent. Ő a kezdetek istene, az akadályok elhárítója, szintén támogatta a folyamatokat.

Megtörtént az ősök ringatása - annak felismerése és gyógyulása, hogy általuk érkezhettünk ide a Földre. Kinyitottuk az ajtókat és befogadtuk mindazt a tudást, minőséget, és csomagot, ami általuk érkezett hozzánk. Amivel már tudtunk mit kezdeni, amit feldolgoztunk, amiből táplálkoztunk, ami éltetett, ami által tanultunk, és mind azt is, amivel még nem tudtunk mit kezdeni. Ezeket átlélegeztve hatalmas megkönnyebbülés érzése született meg, és egy totális megbocsátás magunknak.

Nagyon mély és szép továbbhaladása ez annak, amit március 31-én elindítottunk. Ez volt a 10. közös távringatásunk - egy meditatív, intuitív ringatás, aminek Ti is részesei lehettek, ha kifejezitek a befogadás szándékát. Sokan tartanak velünk, ám sokan csupán a lelkükben érzékelik, hogy történik valami. Ez is hatalmas áldás mindenki számára. De képzeld csak el, ha tudatában is vagy annak, hogy mi történik - ha tudod, hogy vannak ezek a kedd esti ringatások - tértől, helyszíntől függetlenül ott lehetsz, hiszen az otthonodban megteremtheted azt az egy órát, amit magadnak adhatsz, és bekapcsolódhatsz a folyamatba. Ha ezzel a tudatossággal teszed, és a ringatás alatt lélegzel és megfigyeled, hogy mi történik benned, akkor hatalmas lépést tettél azért, hogy harmóniába kerülj önmagaddal, és begyógyuljanak testi-lelki sebeid.

A következő távringatásunk június 2-án kedden este 19:00 órakor lesz. Kb. egy órán át tart. Tiszta szívvel, szeretettel látunk Téged is, akár tapasztaltál már ilyesmit, akár nem, és csak most kerülsz velünk kapcsolatba.

Ha kérdésed van, írj, vagy hívj: +36 20 9375 372 László Anikó. Szívesen segítek a tájékozódásban.

Szeretettel,

László Anikó és a ringatók csapata: Hofherrné Farkas Ágnes, Danics Ágnes, Somogyváriné Langer Magdolna, Sziklai-Erőss Katalin, Gergely Judit, Fórizs Éva, Bende Rita, Habony Anikó, Gallóné Pataky Angéla, Mayer Móni, Hanacsek Lilla, Gárdonyi Péter

Wallner Ildikó festménye / Il Design Art 

https://www.facebook.com/Il-Design-Art-101657148203349/

Kedd esti távringatás - 2020.05.19.

Egyre erősödik bennem az érzés, hogy újra és újra arra hívjak mindenkit, aki ezt olvassa, hogy kapcsolódjon be a Szeretet-Térben zajló ringatásokba. A következő alkalom 2020.05.26. este 19:00 - 20:00.

Olyan puha, átölelő, megtartó szeretet vesz itt mindenkit körül, ami semmihez nem fogható. Olyan biztonság és bizalom nyílik ki a szívekben, ami alapvető ahhoz, hogy a felemelkedés folyamata során zajló testi-lelki tisztulások-gyógyulások megtörténhessenek.

Ringatóként éljük a földi és az égi támogatottságot, az együttműködést, a bátorságot, az erőt, a kitartást, a megtartást. Látjuk és segítjük, támogatjuk az érkező lelkeket, és éljük az együtt-et, az egymásra hangolódást, a békességet, a nyugalmat, a bizonyosságot. Éljük mindezt, pedig mindennek az ellenpólusa is megjelenik. Lehetséges ez? Egyszerre megélni az örömöt és a bánatot? A bizonyosságot és a bizonytalanságot? A szeretetet és a félelmet? Igen, lehetséges. A mindent átölelő és befogadó Szeretet terében, ahol a tudatunk kitágul, bizony érzékelhetővé válik a különböző érzelmek különböző rezgésszintje.

A ringatás során megjelentek az ellenpólusok. Megjelent a kétség - a két-ség - amikor szétválik, és két fél - fél-elem lesz az egészből. Egy fekvő nyolcasban, egy végtelen jelben, a végtelen szimbólumban jelent ez meg. Ennek a fekvő nyolcasnak a leírása történt mozdulatokban is. Folyamatában érződött, hogy hol van az egyensúlytalanság. Hogy melyik irányba tolódik el. Aztán ahogy zajlott a folyamat, egyre jobban tisztult, egyre jobban került az egyensúly állapotába. Nem tűnt el egyik sem. Megmaradt az öröm és megmaradt a bánat. Megmaradt a bizonytalanság és megmaradt a bizonyosság. Minden a maga helyére került, a maga mennyiségében és a maga minőségében, és így valahogy megnyugodni látszott a tér és megszületett a békesség az emberi szívben. Nyugalom volt mozdulatlanság, csend és béke.

Mária jelenés által kísért ringatásunkban gyógyult az elveszett önbecsülés, és a jelenlegi világban meg nem értett gyermekek és a világ kapcsolata: "Minden gyermek gyémánt, mi is gyémántok vagyunk, mindnyájan gyémántok vagyunk.” ... "Láttam a meg nem értett gyerekeket, akik a mi világunkban sérültek, ők is gyémántként ragyogtak, ők azok, akik színesítik jelenlétükkel a világunkat. Az a világ amit ma láttam,egy abszolút elfogadó, ragyogó világ volt, ahol nem volt megkülönböztetés, csak szeretet, és mindenki ragyoghatott."

Gyógyult az ősi félelem az ismeretlentől, a fájdalommal szülés, a változásokban rejlő félelmek. Gyógyultak a szívünkből kiáradó szeretet által. Semmi mást nem teszünk, csak ringatunk, s közben lélegzünk és jelen vagyunk azzal, ami épp történik.

Minden résztvevő ringatott lélek annyit haladhat befelé önmagába, amennyire képes. A saját tempójában nyitja a belső kapukat, mi pedig támogatjuk a döntéseiben, a megéléseiben.

Ismét megjelentek állatok a térben, pl. egy zsiráf, ami a békeszeretetet, a jóságot és a bölcsességet szimbolizálja. Az emlősállatok közül a zsiráfnak van a legnagyobb szíve. A zsiráf továbbá nagyon erős állat, ugyanakkor nagyon szelíd: egyetlen rúgásával harcképtelenné tehetné a társát – csak épp nem teszi. Nyálával képes feloldani a tövist, ami azt a készséget jelképezi, hogy mások „fullánkjait” együttérzéssel és empátiával dolgozhatjuk fel. (emk.hu)

Megjelent a páva, alakváltozásokkal, mint női lélek archetípusai: volt pulyka, hattyú majd ismét páva lett. A páva az isteni kegyelem, a szépség, a megújulás szimbóluma, az örök szerelem, a szabadság és a tisztaság jelképe. Farktollai a világmindenséget jelképezik. Jézushoz is kapcsolódik, mint a hatalom és az örök élet szimbóluma.

Megjelentek halak is. A hal a bőséget, a termékenységet és az örök életet szimbolizálja, olykor hírvivő szerepet tulajdonítanak neki. A buddhista nyolc szimbólum egyike is, a keresztény szimbolikában pedig Jézus Krisztust jelenti.

Megjelent a sas, a madarak királya. "Az égi uralom, a Nap, a Napisten szimbóluma. Szentséges, tiszta, erős és bár ragadozó, földi léte nem szennyezi be. A sas a győzelem a Gonosz felett. A buddhizmusban Buddha hátasállata. A kereszténységben Jézus égi aspektusa. Lélekmadár, a lélek felemelkedését és megdicsőülését szimbolizálja. A sas minden kultúrában a győzelem, az Isteni energia, a Főnix élő megtestesülése: ... “a megvénült sas keres egy tiszta forrást, onnan felszáll a Napba, ahol a szárnya meggyullad, majd leereszkedik a forráshoz, háromszor megmártózik a vizében, és megfiatalodik.” Más mítosz szerint a sas visszavonul, mint egy főnix, kihullatja a tollát, csőrét és karmait majd ezt követően megújul." (kagylokurt.hu)

A tenger, a lótusz és a gyermek, mint szimbólum szintén jelen volt.

Mi is kapjuk a beavatásokat, új gyógyítási metódus is érkezett most kedden. Ezekről itt nem tudunk írni, de a táv és a személyes - fizikai ringatásainkban már meg fog jelenni ez a minőség.

Végtelen szeretettel hívunk a következő közös ringatásunkra a Szeretet-Térbe kedd esténként. Ez egy olyan lehetőség, amihez nincs hasonló. Nem kerül semmibe, csupán egy elhatározásba, hogy: „Ezt megteszem magamért!” Bátran élj vele és tapasztald meg, hogy mit ad egy rendszeresen, hétről hétre átélhető ringatás. December 22-ig minden héten szívesen látunk.

Ha szeretnéd fizikailag is megtapasztalni ezt a kezelést, akkor bátran vedd fel velünk a kapcsolatot, és mi megtaláljuk a lakóhelyedhez legközelebbi ringatót.

Áldás kísérjen mindenkit az útján!

László Anikó és a ringatók csapata: Mayer Móni, Hofherrné Farkas Ágnes, Danics Ágnes, Gárdonyi Péter, Bende Rita, Habony Anikó, Gallóné Pataky Angéla, Hanacsek Lilla, Fórizs Éva, Kováts Krisztina, Somogyváriné Langer Magdolna, Sziklai-Erőss Katalin, Gergely Judit, Tánczos Hajnalka

Kedd esti távringatás / 2020.05.12.

Ez volt a nyolcadik ringatásunk, ami nagyon más volt, mint az eddigiek. Valami új kezdődött most. Ha bekapcsolódtál a folyamatba, akkor érdemes megfigyelned, hogy hogyan hat rád a kedd esti távringatás. Hogy milyen érzéseket vált ki, milyen gondolatok merülnek föl általa, vagy csak azt, hogy hogyan érzed magad. Nagy energiák mozdulnak minden alkalommal. Ezután az alkalom után most azt látom, hogy az első hét alkalom volt a bemelegítés, egyfajta felkészítés arra, hogy képesek legyünk mi magunk beleállni és benne is maradni ebben a vállalásunkban, felajánlásunkban.

A ringatás varázsa fb oldalon elkészült ennek a "porgramnak" az eseménysorozata, ahol jól látszik, hogy a keddi ringatások a téli napfordulóig minden héten meg lesznek tartva így, ahogy eddig, a SzeretetTérben találkozva egymással és Veletek ringatottakkal.

Amit a múltkor megéltünk, tapasztaltunk, szeretettel osztjuk meg Veletek! Olyan ringatás volt ez, amit többen úgy éltünk meg, mintha "nem történt volna semmi", mégis annyi minden történt. Ezért is nehéz szavakban összefogni, de egy biztos, hogy a kinyílás, a határtalan szeretet, a biztonság, a béke, a nyugalom, a feloldottság, a szépség, a harmónia, a varázslat, a zene és a tánc, a női alak, a gyermek, a megbocsátás, a szabadság, a megtámogatottság, az adok-kapok egyensúlya, az öröm, az aranyfény, a csend, a boldogság, és az állatok és a növények képei, mint szimbólumok mind mind jelen voltak - és vannak azóta is a térben. Csodálatos együttműködésben ringattunk, az egymásra hangoltság ismét meghozta a megtámogató erőt, és olyan biztonságot teremtett mindenki számára, aki bekapcsolódott, amely biztonságos térbe bátran, még mélyebben belemerülhettünk együtt.

"Fantaszikus érzés volt megtapasztalni újra, hogy az energia, szeretet áramlásához nincs szükség feltétlenül személyes kontaktra. Biztonság, megnyugvás, gondolatnélküliség. Nekem ezt adta." (Hahn Krisztina)

Álljon itt néhány szösszenet a ringatók tollából:

"... nyíló tulipánt láttam, s azt érzékeltem, hogy minden ringatottam ebben a tulipánban van, s így ringatom őket. Ekkor megszólalt egy dal bennem, ami így szólt:

"A tulipán kelyhébe zárva,

az életünk virága

ringatózik,

így születik most,

erre a világra."   ... és kinyílt a tulipán, megszületett a világosság. (A tulipán valóban legősibb motívumaink közé tartozik. Jelentése és a mai kornak megőrzött üzenete azonban jóval többet rejt, mint a napjainkban női nemi szervnek titulált jelkép. Magában hordozza a Nap, a fény, az erő és az élet születését, a megújulást, az isteni örök körforgást.

https://magyarno.com/tulipan-tobb-mint-osi-noi-jelkep/)

Kinyitottam a szemem, és a velem közvetlenül szemben égő mécses ragyogó fényárban úszott, angyalt láttam mellette, akit le is fotóztam. ... "

"Éreztem az energiát a testemben, most végig a fényt láttam,egyből ahogy megérkeztem a térbe, néha állatok képei is bevillantak, fényes női alak is megjelent, aztán mintha másik dimenzióban lettem volna,békesség és nyugalom volt."

"... körben ülve láttam magunkat, középen egy női alak én fuvolázni is láttam. ... a köldök központba kellet behívnom energiát. Majd utána nagyon-nagyon sok pillangó gyűlt körénk, szállt a vállunkra, fejünkre, itt jött a megbocsátás. ... Lanton játszott valaki és mi elkezdtünk ringatni egy csecsemőt, akit adtunk körbe és mindenki ringatott és szeretgette kicsit. A kör közepébe letéve a gyermeket egy fény oszlop sugár vetődött rá. ... Bennünk feloldottság, szépség,varázs. ... Körben ülve kezünk összekapcsolva adok-kapok egyensúlyban ringatózunk."

"Egy ragyogó Aura-Soma üvegre esett ekkor a tekintetem, le is vettem a polcról, s az összerázása, a benne lévő energiák aktivizálása után használtam is a napfonatom környékén. ... a neve „Tündöklő látomás”, a kulcsmondata: „Megnyílok az öröm felé és látom, hogy a Fény keresztül árad rajtam...” ... Ezt követően egy erdei tisztás jelent meg, körbe-körbe táncoló tündérekkel, én is velük táncoltam, s mindeközben nem szakadt meg a ringatás folyamata…

A tisztás egyik oldalán palánkkerítés volt, emberek kapaszkodtak fel rá, s a kerítésen könyökölve kíváncsian kukucskáltak: mi folyik itt…?"

"Láttam és éreztem azt a végtelen szeretetet, békességet amellyel "átölelem" a ringatottam. Két ismerős is megjelent akiket ringattam, csodás volt látni felszabadult örömüket és békességüket. Később láttam a lenyugvó napot ahogy teljesen eltűnik a láthatáron, vártam a sötétedést. A sötétség helyett ragyogó aranyfény ölelt körül és én csak ringattam..."

",,, csak átadtam magam a "pihenésnek". (Ez sokkal több annál, de nem találom a jó szót rá) és nem történt "semmi", olyan üres, de mégis kellemes csend burkolt be, éreztem a testem, szinte bégig a bizsergést, de semmi kép most. Talán bele is aludhattam... elveszett idő-tér...csak valami földöntúli lebegés, végtelen nyugalom és boldogság járt át. A bizsergésben nagyon megéltem azt, hogy most minden sejtem az életet ünnepli bennem."

"Éreztem,hogy eggyé válok az áramlással, mintha semmi nem történne, de mégis annyi minden történt. Néhány kép villant előttem, láttam, ahogy földrészeken, más dimenzión robogunk át. Mintha egy ablakon át néztem volna, egy nőt láttam, nem e világi volt. Fehér hosszú ruhája volt a karjai díszesek, nem tetoválás volt, hanem a bőre önmagában mintás, a fején egy hatalmas arany dísz ékeskedett, olyan, mint amilyenekkel a hindu istennőket ábrázolják. Láttam, amint egy gyermek fehér galambot ad a kezébe ő pedig felröpteti a magasba."

Áldással!

László Anikó, Mayer Móni, Hofherrné Farkas Ágnes, Danics Ágnes, Gárdonyi Péter, Bende Rita, Habony Anikó, Gallóné Pataky Angéla, Hanacsek Lilla, Fórizs Éva, Kováts Krisztina, Somogyváriné Langer Magdolna, Sziklai-Erőss Katalin, Gergely Judit, Tánczos Hajnalka

Kedd esti távringatás / 2020.05.05.

" Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy világ. E világot emberek lakták. Férfiak és nők, gyermekek és felnőttek, fiatalok és idősek. Együtt éltek, kis közösségekben, egymást segítve, egymásra odafigyelve. Mindenkit értékeltek, senkit nem hagytak magára.

Történt egyszer, hogy a szeretetteljes világukat kettéhasította a Sötétség. A közösségek szétszakadtak, az emberek elvesztették egymást. Útnak indultak, hogy megkeressék a többieket. Ám a Sötétség folyton folytvást megakadályozta, hogy egymásra leljenek. Az emberek hosszú ideig kitartóan haladtak tovább, kiállták a próbákat, leküzdötték az akadályokat. Nem találtak azonban nyugalomra, mert akármilyen messze mentek, akármennyi akadályon közdötték át magukat, úgy érezték, hogy egyre csak távolodnak a többiektől. Csalódottan, és elcsüggedve tértek minden este nyugovóra. Az új nap azonban mindig hozott számukra egy kis lendületet, ami pont elég volt ahhoz, hogy az aznapi próbákon is helytálljanak. Hegyeket másztak meg újra és újra. Völgyek mélyére ereszkedtek megannyiszor. Sehol nem találták a társaikat. Magukra hagyatva barangoltak úttalan utakon, magányosan, elveszetten, célt tévesztve.

Egy napon az egyik utazó megelégelte a dolgot, és amikor felért a hegytetőre, leült, és azt gondolta: "Innen egy tapodtat sem mozdulok, amíg meg nem látom az értelmét ennek az egésznek!" - és így is tett. Ült a hegytetőn, csendben volt és várt. A Sötétség nem tudta mire vélni az utazó pihenőjét, így aztán beszélni kezdett hozzá. Hívta őt élelmet keresni, menedéket találni éjszakára, és ki tudja még hány gondolat érkezett a Sötétségtől, hogy az utazó mozgásra bírja. Ő azonban nem mozdult. Kitartott a döntése mellett, bár érezte az éhséget, a hideget, sőt még a félelmet is a szívében. Mégsem mozdult. Csendben ült és várt. Lélegzett és figyelt.

A Sötétség minden praktikáját bevetette, egészen addig, míg elfogyott az utolsó ötlete is. Érzékelte, hogy az utazó nem ad neki esélyt, s ettől dühös lett. Rázta, rángatta, kiabált vele: "Figyelj rám! Figyelj már rám! "Itt vagyok, hát nem hallod?!"

Ez volt az utolsó próbálkozása. Az utazó ugyanis látta őt. Most már látta, és tudta, hogy ki is ő, és mit akar tőle. Érzékelni kezdte, hogy ha nem ad erőt a Sötétségből érkezőknek, akkor nincs hatalmuk rajta. A Sötétség erőtlenül - hiszen az utazó már nem táplálta őt - elillant, szetefoszlott. Ebben a pillanatban a távolban feltűntek az ismerős arcok - rengeteg szerető lélek - jöttek és átölelték elveszett és hazatért társukat. A világ megváltozott. Az utazó békére lelt, mert meglátta életének értelmét. Fura mód, amikor kinyitotta a szemét, felállt és lesétált a hegyről. A fák, a bokrok és a virágok is mintha más színben pompáztak volna. Jól érezte magát, és tudta, hogy folytatni fogja az útját - hegyre fel, völgybe le - ahogy eddig is tette, mégis minden más lesz. ..."

Kedd esti távringatás / 2020.04.28.

A múlt heti tapasztalataink legcsodálatosabb képi kifejeződése Wallner G Ildikó festménye (IlDesignArt), amit tisztelettel köszönöm, hogy itt megjelenhet:

Messze jártunk térben és időben, és mégis itt voltunk. Többek között Atlantiszi lenyomatok gyógyulásában vettünk részt. A mély, mozdulatlan sötétségben rejtőző, és még manapság is intenzív hatással bíró minőségek megjelentek a ringatáskor: meg nem értettség, veszély, elszakadás, bizalomvesztés, fájdalom, nő és férfi közötti kapcsolódás az alá-fölé rendeltségben, önérdek és önvédemi mechanizmusok, bénultság, zsibbadtság, csalódottság, elhagyatottság ...

A folyamat során a férfi és a női oldalon kívül a bázis, a test tartóoszlopa - a gerincoszlop is gyógyult. Érdekes, mélyreható gondolatok merültek fel és a mandala átrendeződése is jelezte a nagy átalakulás léptékét: A megszokott referenciapontok eltűnnek - átrendeződik a tér. Megváltoznak a viszonyítási pontjaink, amikhez igazodhatunk, de végül mind eltűnik - s akkor mi van? Hol vagyunk? Hol vagyok? Ki vagyok? ...

Jézus jelenléte megerősítő és megnyugtató volt mindvégig. Ezek azok az érzések, amik igazán szavakkal nem átadhatók.

A folyamat során tehát jelen volt a két oldal, ha mondhatom így:

"A ringatást megelőzte az Om mantra zengetése, miközben megszólalt a sámándob is. Érdekes volt hallani az Om hangzását és a dob hullámait együtt. Mintha külön tereket keltenének életre, mintha együtt szólalna meg és zengené a "dalt" a férfi és a nő. ...

A sötétségen túl megjelent az a hatalmas fényes gömb, ami a múltkor ringatott bennünket. Most csak ott volt, s a testemet-lelkemet-egész lényemet átjárta a létezés bizsergető energiája."

"A fejemet is oldalra "kellett" fordítanom mindkét irányba , ez határozott és erőteljes mozdulat volt. Mintha szét kellett volna nézzek. Nekem az egyenrangúság érkezett ebben, amikor jobbra-balra egymás mellett vagyunk, nem alatt-felett. Ez megnyugtatott."

"Mielőtt megkezdtem a ringatást megszólaltattam a hangtálat, egyszerre volt mély és magas hangja. Aztán láttam, hogy egy aranyhajú, ezüstpáncélos férfit ringattam. Azon a testrészen ahol ringattam eltünt a páncél (ez a kép az előző ringatásnál is volt). Mintha folyamatosan védekezne ezért van rajta páncél. A férfi ringatása alatt női arcok jelentek meg. Először fájdalmas, majd megkönnyebbült szeretetteljesé vált az arckifejezésük."

"Földanya ... arca ragyogott a haja ezüstösen csillogott, szinte külön táncoltak a hajszálai, ekkor kipattantak a szemei és azt mondta: :-Segítek! Megjelent férfi és a nő. Újra a bánat, bizalmatlanság érzései kavarogtak, majd a nő szívéből egy fekete szilánkot húzott ki, a férfi szívébe pedig egy fénylő szilánkot ültetett."

Megpróbáltam összegezni a ringatók tapasztalatait, a megéléseket, a gyógyításokat, a gyógyulásainkat - mert mindenkihez érkeznek személyre szabott átrendeződések is oda, ahol épp tart az illető. Megpróbálom, de mindannyiszor rá kell jönnöm, hogy nem sikerül. Nem is sikerülhet, hiszen általánosságban leírni, átadni mindazt, ami történik egy egy ilyen alkalommal egyszerűen nem lehet. Aki kapcsolódik, aki belemélyed, az pontosan érzékeli ezt. Mi ringatók pedig sok mindent elmesélhetünk, de van az pont, amin túl nem megy. Ezért vagyok mindig bajban, amikor megkérnek arra, hogy meséljek a ringatásról: Nem igazán tudok mesélni. Inkább mindenkit arra hívok, hogy tegyen egy próbát. Egyelőre keddenként este legyen velünk a Szeretet-Terében, és figyelje meg, hogy mit érzékel. Ha sikerül, öröm. Ha nem érzékel épp semmit, az is öröm, amennyiben a szándéka megvolt rá. Tudjuk, hogy ha a figyelem a befogadás szándékára irányul, akkor a többi megtörténik ... és csak idő kérdése, hogy érzékelhetővé váljon.

Szeretettel várunk Benneteket ismét, 2020.05.05-én kedden este 19:00 - 20:00 között.

Addig is minden jót Nektek!

Kedd esti távringatás / 2020.04.21.

A férfi és a női minőségek kiegyensúlyozódására kaptunk megtámogatást. A Férfi és a Nő sebeinek gyógyulására. Az Ember férfi és női aspektusainak harmonizációjára.

Férfi (masculin) minőségek: 

aktív – cselekvő – irányító – racionális – logikus – yang – apaság – férj - felnőtt – komolyság - mentális oldal – külső – kifelé forduló (extrovertált) - a látható oldal – amit megmutatunk – közvetlen – tudatos oldal – „frontvonal” – mindaz, amivel szembenézünk, amit feltárunk

A jövő – merre tartok - társasági - törekvés – önbecsülés vagy annak hiánya – önbizalom vagy annak hiánya – felelősség - stb.

A női (feminin) minőségek: 

passzív – befogadó – gondoskodó – figyelmes – érzékeny - yin – anyaság – feleség  - belső gyermek – játékosság - lelki oldal – érző – bánat vagy szomorúság – belső – titkos/bizalmas - kreativitás – művészet – képzelet - megfigyelő – önelemző – befelé forduló (introvertált) - az elrejtett – amit nem mutatunk meg – észrevétlen – tudattalan oldal – mindaz, amit elraktározunk – ragaszkodás – védelmezés – védőburok

a múlt – ahonnan jöttem – a gyermek – belső zsigeri érzetek – támogatás – az alap – a földdel/a bolygóval való kapcsolat - stb.

Ezekkel az aspektusokkal mindannyian rendelkezünk, vagyis a nőknek is van masculin, a férfiaknak pedig feminin oldala. Segítségükkel ráláthatunk arra, hogy milyen kapcsolatban vagyunk önmagunkkal és másokkal. Ha a két oldal között blokkot érzékelünk, akkor képet kaphatunk arról, hogy fennáll a kiegyensúlyozatlanság a belső és a külső világunk között – önmagunk és mások között – a létezés és a cselekvés között. Ha mindig magunk mögé hajítjuk azt, amivel nem akarunk foglalkozni, amivel nem akarunk szembenézni, vagy nem tudjuk elfogadni magunkban, akkor egyensúlytalanság keletkezik a tudatos és a tudattalan, a látható és a láthatatlan, a jövő és a múlt között.

A férfi és női minőségek egyensúlytalansága megmutatkozhat a külső - kimutatott, és a belső - elrejtett között, a társasági és a magán szféra között is, valamint az intellektus és az érzés, az értelem és az érzelem között, a cselekvés és a létezés, a haladás és a maradás között. 

Megjelent a gyermek, anyja mellkasán, és gyógyultak a szív sebei, a szívcsakra is. Fantasztikus és egyben csodaszép, ahogy különféleképpen, de megmutatta magát ez a gyógyítás: 

"A csakrákhoz érve a szívnél, hallottam dobbanását, majd megjelent előttem képben is egy szív, ami növekedett, most ezt a szívet álltuk körbe fényes lények. Nagyon sok fájdalom volt a szívben, majd átjárta a fény, majd zöld növények fonták körbe,de úgy éreztem ez kevés. Fizikailag is rátettem a kezem a szívemre, és Isten bocsánatát kértem az elkövetett bűnökért, megbocsátást a szívekben, valami elindult, lassan oldódni kezdett, egy folyó jelent meg, ami átmosta a szívet,és elkezdte elmosni a fájdalmat."

"Amikor a lábakról ismét a medence ringatására tértem egyszercsak megszületett egy gyermek,akit az anya a mellkasára helyezett, így ringattam őket amíg a szívcsakrához nem értem. A gyermeket a kezembe vettem magamhoz ölelve ringattam,úgy éreztem az anya szívcsakrája és a gyermek egyek. Miközben öleltem jött egy szív fájdalom,bánat majd elillant és a nő mellett egy férfi jelent meg. Átadtak egymásnak valamit,mintha visszaadták volna azt ami a másiké és kiegyenlítődött volna,ami azelőtt kibillent. Igazi társakká váltak,összekapcsolódtak."
"Egyszerre a tengerben egy sziget vált láthatóvá, egy polinéziai sziget… A partján emberi alakok, a tengerhez közelebbi részen nők ringatóztak, hajladoztak jobbra-balra, mögöttük férfiak ugyanúgy, csak ellenkező irányú mozdulatokkal, és közben énekeltek… Lelkem velük énekelt, szárnyalt…"

"Menet közben a kezembe került ismét a sámándob, és olyan ritmusban szólalt meg, mintha szívdobbanás lenne ... fantasztikus volt a zenével együtt ez a hangzás ... mély és erőteljes, határozott és tiszta ... "Itt vagyok! Élek! Jól vagyok!" üzenettel érkezett."

Ez a csodálatos folyamat zajlik tovább, ahogy a kedd esténkénti ringatások is, amire ismét szeretettel várunk mindenkit, aki szívesen kapcsolódik velünk együtt ebbe a Térbe.

Áldás!

László Anikó és a Ringatók kis csapata:

Danics Ágnes, Hofherrné Farkas Ágnes, Somogyváriné Langer Magdolna, Gallóné Pataky Angéla, Fórizs Éva, Gergely Judit, Bende Rita, Tarsoly Anikó, Habony Anikó, Gárdonyi Péter, Sziklai-Erőss Katalin, Hanacsek Lilla, Szegedi Andrea, Vlasits Ágnes, Tímár Andrea, Uniy Mária, Tánczos Hajnalka, Mayer Mónika, Kováts Krisztina, Mihályi Erzsébet, Kránicz Ágnes, Borbély Zsuzsanna, Matusz Csilla, Kelemen Annamária