Edit írása: Ringatás avagy a test mindenre emlékszik

Ringatás avagy a  test mindenre  emlékszik.

 

Egy nagyon komoly  műtét után  döntöttem el, hogy keresek valakit, aki segít oldani-kivezetni azt a traumát, amit a testem elszenvedett.

Így találtam meg László Anikót és  a Ringatást. 

Gyengéd, finom és elfogadó - így tudnám jellemezni Ancsi személyét és a módszert.

Már az első alkalommal kiderült, hogy a testem jobban tudja, hogy mivel is  kell foglalkozni. Milyen sejtszinten bentragadt múltbéli elakadás az, amit az adott kezelés alatt   testi érzet-,  érzés szintjén felkínál számomra, hogy rá tudjak tekinteni és Anikó szakavatott kezei és  mozdulatai segítségével oldani is tudjunk.

A múltban jártunk. A régmúltban. Kora gyermekkori  emlékfoszlányok, testben elhordozott nehezebb érzések jelentek meg a ringatások alatt.

A testi érzetek szintjén kerestük az elakadásokat, nem értelmeztük, nem magyaráztuk csak a  ringató gyengéd mozgás és  érintés, valamint az irányított lélegzés oldó - gyógyító útját jártuk együtt egy-egy kezelés alkalmával. 

Az erőm, a vitalitásom tért vissza elsőként. Telis- tele lettem energiával, ugyanakkor sokkal nyugodtabbá, derűsebbé is váltam. 

Újra birtokba tudtam venni az egész testemet, sokkal gyorsabban szűntek a műtét utáni fájdalmak, mint azt reméltem. 

  E módszer segítségével szeretettel és gyengéd  együttérzéssel rá tudtam nézni a nehéz érzéseket elhordozó énrészeimre. Rá tudtam bólintani létezésükre, s elfogadásuk egyben a  gyógyulásukat is elindította.

A test mindenre emlékszik. 

Ha az ő sajátos nyelvén szólunk hozzá, válaszol. 

A ringatás segít erre a közös nyelvre rátalálni.

2023.05.28.

Ringatás Alaptanfolyam 2023

Ringatás Alaptanfolyam 2023

Egyénileg egyeztetett időpontok szerint zajlik a képzés ebben az évben. 

A képzés egy napos. 10:00 - 19:00 óráig tart.

Igény szerint tartok két rövidített napos alapképzést is. 

Helyszín: Létszámtól függően változik

Az érdeklődők az alábbi telefonszámon vagy e-mailben kaphatnak további információt.

Jelentkezés: telefonon a +36 20 9375 372 számon vagy e-mailben: szivarvanykozpont@gmail.com

A további részleteket az érdeklődők e-mailben kapják meg.

Szeretettel várok mindenkit :)

A montázs a 2022.januári tanfolyamon készült fotókból lett összeállítva.

A tanfolyamról és a továbbképzési lehetőségekről itt olvashatsz bővebben: Tanfolyamokról

A Ringatás Alaptanfolyamról

Mindenkinek ajánlott, életkortól, foglalkozástól, nemtől függetlenül, hiszen mindenki rendelkezik egy fizikai testtel, s e test üzeneteinek megértéséhez nagyon nagy segítséget ad ez a két nap. Megtapasztalhatod, hogy hogyan hatnak rád a különböző fogások, ám nem csak a ringatott szerepében élheted át ezt (aki kapja, elfogadja, befogadja, amit kap), hanem, mint ringató is (aki adja). A két nap alatt megtapasztalhatod, hogy hogyan működsz ezekben a helyzetekben, milyen reakcióid, milyen érzéseid vannak, milyen gondolatok merülnek fel benned, és azt is észreveheted, hogy mik a valódi igényeid. Ha nem akarsz hivatásszerűen ringatással foglalkozni, akkor is ajánlom a tanfolyam elvégzését, hiszen bármit is csinálj, bárhol is élj, az első és legfontosabb dolog, hogy ismerd meg önmagadat, légy tisztában az igényeiddel, és azt megtanuld kinyilvánítani mások felé is. 

  

Jelentkezni lehet telefonon a +36 20 9375 372 számon vagy e-mailben: szivarvanykozpont@gmail.com

A Szivárvány Központról

A szivárvány a népmesékben gyakran az égbe vagy egy másik világba vezető híd, a tündérek és koboldok világában pedig a szivárvány lábánál van elrejtve a koboldok aranya, s aki megtalálja, gazdagságra és boldogságra lel. Egy biztos, valami olyasmihez kapcsolódik, amit az úton járó ember keres. Hívja őt egy másik világ, és keresi, hogyan is juthatna át a régiből az újba, ahol mélyebb kapcsolatra talál önmagával és másokkal, és új megoldásokra lel.

A SZIVÁRVÁNY KÖZPONTban elérhető kezelések, tanfolyamok, meditációs és egyéb programok afféle hídként szolgálnak az útkeresők számára. Az általunk kínált lehetőségekkel szívesen megmutatjuk neked is a hidat, hogy felfedezhesd a benned rejlő kincseket. S hogy kik vagyunk és mit csinálunk? Íme:

László Anikó: Ringatókezelés és tanfolyami oktatás; Babamasszázs oktatás; Reiki kezelés; Hennafestés; Meditáció;

*** Anikó tanfolyamairól itt olvashatsz bővebben

Pavitra-Kőrösi Pál: Energetikai kezelés, Sivananda jógaoktatás, Reiki kezelés és oktatás; Ismerd és gyógyítsd meg Önmagad tanfolyamsorozat több izgalmas témában való elmélyüléssel:

*** Pavitra tanfolyamsorozatáról itt olvashatsz bővebben

A Ringatóklubról

Havonta egyszer a Ringatóklubban lehetőség van arra, hogy egymást megringatva, e gyengéd módszer segítségével hozzájáruljunk egy olyan élet megteremtéséhez, ami nekünk és másoknak is örömteli pillanatokat ad. Ehhez annyi szükséges csupán, hogy elvégezd az alaptanfolyamot, hogy te is tudj ringatást adni. Nem kell ehhez semmiféle más előképzettség, vagy szaktudás. Csupán egy kis gyakorlat, hogy képessé válj önállóan, segítség nélkül végigvinni a ringatókezelést.

A klubon egy elfogadó, szeretetteljes környezetben átadhatod magad az ellazulásnak és a pihenésnek. Természetesen a gyengéd érintés, a ringó mozgás és a valódi figyelem olyan teret hoz létre, amelybe biztonságosan beleengedheted magadat, és amelyben magától megindul tested-lelked gyógyulása, kiegyensúlyozódása. Megérezve, rátalálva saját belső erőforrásodra, a saját középpontodra, azonnal érzékeled a különbséget a lehúzó és a felemelő rezgések között. Ha tele vagy szomorúsággal, keserűséggel, fájdalommal, szégyennel vagy bármi ezekhez hasonló érzelmekkel, akkor hajlamos vagy sötéten látni a dolgaidat, és megélni egyfajta kilátástalanságot. Ez, mint egy örvény ránt magával, és ha már benne vagy, akkor le kell menni az aljára. Máshogy nem tudsz kijönni belőle. Az örvény magával sodor, és egyre erőteljesebben húz lefelé. Egyre intenzívebben éled meg mondjuk a haragot, vagy a félelmet, amit akármennyire is el akarsz tusolni önmagad elől, nem fog menni, maximum csak ideig óráig tudod elnyomni, de egyszer aztán kirobban. A legváratlanabb pillanatban teszi ezt. Ezért egy-egy ilyen ringatás "életmentő" lehet, hiszen megengedi neked, hogy megéld az érzelmet ... úgymond felgyorsítja a folyamatokat. Az ember képes napokig-hetekig vagy akár évekig is magában hurcolni a lehúzó, romboló érzelmeket, és így hozni létre a testében a fájdalmakat, a mozgáskorlátozottságokat vagy kisebb-nagyobb betegségeket. 

A rendszeres ringatás hatására azonban valami megváltozik ott belül. Többé nem tárolódik el sem a harag, sem a félelem, sem más hasonló érzelem. Megtanulja a test, és az elme, hogy mi is az élet. Az élet rezgés, hullámzás, áramlás. Amint az érzelmek is áramlásba jönnek, kitörnek a bezártságból, felszabadul a test, és felszabadul a lélek, megnyugszik az elme, és ennek hatására egyre jobban érzékelhetővé válik a saját belső középpont. Egyre erőteljesebben fogod érezni, és emiatt egyre kiegyensúlyozottabb leszel a hétköznapokban is. Ha mégis belezuhannál egy egy lehúzó érzelembe, vagy gondolatba, sokkal hamarabb túljutsz rajtuk, hogyha hagyod magadon átáramolni, amit megint csak a rendszeres ringatással tudsz megtanulni ... az adni és kapni áramlásával. 

A klub remek lehetőség mindenki számára, akihez a gyengéd, szeretetteljes módszerek állnak inkább közel. Legyünk egyre többen, mert csoportban ringatni hatalmas élmény, hiszen az energiák összeadódnak. Ebből az egymásrahatásból pedig számtalan csodaszép dolog születik. Kapcsolódások ... barátságok, munkakapcsolatok, vagy akár szerelmek. 

Gyertek és ringassuk meg egymást!

Feltételnélküli szeretet - Sandy Stevenson

"Olyannak szeretlek, amilyen vagy, miközben a saját stílusodat keresed, amelynek révén kapcsolatba léphetsz a téged körülvevő világgal. Tiszteletben tartom, hogyan szeretnéd megtanulni a leckéidet.

Tudom, hogy ez így van jól, tudom, hogy pontosan az vagy, aki lenni szeretnél, és nem az, amit én vagy mások elvárunk.

Tisztában vagyok vele, hogy nem tudom, mi a legjobb neked, még ha időnként talán azt hiszem is, hogy tudom. Én nem voltam ott, ahol te.

És nem láttam a világot a te szemszögedből. Nem tudom, milyen tanulási feladatot választottál magadnak, hogyan és kivel szeretnéd megoldani, és mennyi időt szántál rá. Nem a te szemeddel néztem – honnan tudhatnám hát, hogy mire van szükséged?

Hagylak, hadd járd az utad – nem ítélem meg a tetteidet sem gondolatban, sem szóban. Nem tekintem tévedésnek vagy hibának, amit mondasz, vagy teszel. Látom, hogy sokan sokféleképpen látjuk és tapasztaljuk a világot.

Bármikor fenntartások nélkül elfogadom a döntéseidet.

Egyáltalán nem ítélkezem, mert ha elvitatom a fejlődéshez való jogodat, akkor elvitatom a sajátomat, és másokét is.

Azokét, akik más utat választanak, mint én, amelybe én talán nem fektetnék energiát, mégsem tagadnám meg soha a szeretetet, amelyet Isten belém plántált, hogy árasszam magamból az egész világba. Ahogyan téged szeretlek, úgy fognak szeretni engem is. Azt fogom learatni, amit elvetettem. Elismerem a szabad döntéshez való egyetemes jogodat, hogy a saját utadat járd, és előrehaladj vagy megpihenj, ahogy éppen jónak érzed.

Nem ítélem meg, hogy ez a lépés kicsi-e vagy nagy, könnyű vagy nehéz, felfelé vagy lefelé vezet, hisz az úgyis csak az én nézőpontom lenne. Lehet, hogy tétlennek látlak, és ezt értéktelennek tartom, miközben te mégis gyógyírt adsz a világnak, csupán azzal, hogy létezel, Isten világosságával megáldva. Nem láthatom át mindig az isteni rend nagy képét.

Az élet minden áramlatának elvitathatatlan joga, hogy maga válassza meg saját fejlődését, s én szeretettel vallom, hogy tied a döntés joga saját életedet illetően. Alázattal hajlok meg a felismerés előtt, hogy az, amit én a legjobbnak tartok, számodra nem feltétlenül helyes.

Tudom, hogy téged is vezetnek, csakúgy, mint engem, és egy belső kényszert követsz, amely megmutatja neked az utadat.

Tudom, hogy a sok bőrszín, vallás, szokás, nemzetiség és hitrendszer ezen a világon nagy gazdagsággal ajándékoz meg bennünket, és ebből a sokszínűségből sok minden a javunkra válik, és sokat tanulhatunk. Tudom, hogy mindannyian a magunk módján tanuljuk meg, hogyan vihetjük vissza a szeretetet és a bölcsességet a nagy egészbe. Tudom, hogyha valami csak egyféleképpen lehetne, arra csak egyetlenegy embernek lenne szüksége.

Én nem csak olyankor akarlak szeretni, amikor úgy viselkedsz, ahogyan szeretném, és ugyanabban hiszel, amiben én.

Rájöttem, hogy valójában a fivérem vagy, a nővérem vagy, mégha máshol születtél és más istenben hiszel is, mint én.

Az a szeretet, amelyet érzek, Isten egész világát magába öleli. Tudom, hogy Isten része minden, ami él, s mélyen legbelül szeretetet táplálok minden ember, minden állat, minden fa és minden virág, minden madár, minden folyam, minden óceán és a világ minden teremtménye iránt.

Szerető szolgálattal töltöm életem, s azon vagyok, hogy a lehető legjobb lehessek. Minden nappal kicsit jobban értem az isteni valóság tökéletességét, és egyre boldogabb vagyok a feltétlen szeretet derűjében."

Szeretlek ...

Szeretlek ... ez a legszebb szó, mit ismerek.

Szeretlek ... az érzés, mi megnyitja szívemet.

Ó Szeretet, mivé is lennék nélküled?

Te vagy az, amiért élni érdemes.

Ha Te nem vagy, akkor minden oly sötét.

Sír a világ, beborul az ég,

s a feltörő magányban mit is tehetnék,

amikor mindent betakar a szürkeség.

Gyertyát gyújtok hát, s fejem imára hajtom.

Azt kérem, legyen újra fény a világon.

Szóljon a dal és táncoljon a lélek,

öleljék meg egymást a szerető szívek.

Legyen bátorságuk szeretetet adni,

szeretetet kapni, szeretve lenni.

Repüljenek újra, magasabbra szállva, 

s vigyék a fényt szerte a világba.

László Anikó

2014.03.14.

Elengedés

Elengedésben vagyunk. Sokan nagyon keményen tapasztaljuk, hogy mit is jelent elengedni egy helyzetet, egy munkahelyet, elengedni a másikat, legyen az a gyermeked vagy a szerelmed. Az elengedés sajnos nem varázsszóra történik meg. Ahhoz a pillanathoz, hogy ez valóban megtörténjen, el kell jutni, s az utat végig kell járni, ha tetszik, ha nem. Sokan bezárják magukat, elzárják az érzéseiket azt mondogatva maguknak, hogy: "nem szabad érezni, mert az fájdalmas, az veszélyes". Mégis szenvednek, mert a testükbe zárt elnyomott érzések utat törnek maguknak másképp. Megjelennek fizikai fájdalmak, testi tünetek, vagy betegségek formájában, amik már valóban igénylik a figyelmet, különösen akkor, hogyha akadályozzák a mindennapjainkat. Nem a fájdalomcsillapítók fogják megoldani ezeket a problémákat. Átmeneti jobb érzéseket persze biztosíthatnak, de a fájdalmak visszatérnek, ha nem megyünk a mélyükre.

Elengedésben vagyunk. Az elengedés egyfelől fáj, másfelől megkönnyebbülést hoz. Azért tudsz elengedni, mert megléptél magadban valamit, ami nem engedi többé, hogy a régi játszmát játszd. Azért fájdalmas, mert egészen addig abban a játszmában éltél, és most nincs helyette semmi. Felüti a fejét a "mi lesz most velem?" érzése, ami félelmet generál. Ez is egy ördögi kör, s ha belezuhansz, akkor megjárod a poklok poklát. Ami szintén nem baj, hiszen ott is csak magadról tanulsz, magadat ismered meg egyre jobban. És amikor már eleged van a szenvedésből, elsírtad az összes könnyedet, és végre térdre ereszkedsz, felnézel az égre, akkor rájössz arra, hogy nem vagy egyedül. Sosem voltál. Kinyílik a szíved, és abban pillanatban elárasztja az életedet a fény. Akkor már nem félsz attól, hogy mi következik. Akkor már tudod fogadni azt, ami jön, úgy, ahogy jön. S, bár nincs rá forgatókönyved, hogy ilyenkor mit is kell csinálni, mégis tudni fogod. Nem a megtanult módon élsz, hanem a szíved vezetése által. 

Szösszenet

A biztonság érzékelése a bizonytalanságban? Létezik ilyen? Igen, ha mögé nézel a biztonságról alkotott hitrendszerednek …

Mivel minden rezgés, így az a valóságod, amivel együtt rezegsz. Amint kijöttél abból a rezgéstartományból, már másképp látod a világot, pedig a dolgok nem változtak, csupán a rálátásod és a dolgokról alkotott elképzeléseid változtak meg … figyeld meg, hogy így van-e.

A Ringatás és Én ... Magdi írása

Először a könyvvel találkoztam.

Lenyűgözött a szóösszetétel: A GYENGÉDSÉG  HATALMA – GYÓGYÍTÓ RINGATÁS. Olvasgattam és „természetesen” épp nem voltam túl fényesen.

Aztán az egyik fejezetben olvasottak után volt egy nagyon jelentőségteljes álmom…

Még ez előtt bejelentkeztem egy kezelésre Anikóhoz. Ki kellett próbálnom :)

Mondhatom, hogy ez volt életem egyik legjobb húzása.

Nagyon „le voltam eresztve”. Érzelmi vihar, csalódás, fájdalom, a testem majdnem teljes elutasítása… ezek voltak nagyjából a jellemzőim akkor.

A kezelés alatt sokat enyhült bennem a vihar, de persze nem oldódott meg minden egy csapásra.

Ami viszont nagyon jóleső volt, az az, hogy valaki ilyen szeretettel és tisztelettel bánik velem és a testemmel, mikor épp ennyire nem vagyok formában. Mikor csupa fájdalom és zűrzavar vagyok.

Nagyon átütő élmény volt ez számomra. És ott-akkor teljesen bizonyos lettem abban, amit addig is sejtettem. A bizonyosság az volt, hogy ezt a kezelést-módszert én adni is szeretném nemcsak kapni. Egyszerűen lenyűgöző volt az egész. És azt éreztem és gondoltam, hogy ez az a technika, ami bárkit meg tud emelni gyorsan, legalább egy kicsit…

És ez nagyon kell az embereknek, és a gyengéd érintés is, meg a feltétel nélküli szeretet és elfogadás, és az is, hogy itt, a Ringatásnál „megengedik”, hogy olyan legyek, amilyen épp vagyok.

Mindenképp érdemes vagyok a gyengédségre – elfogadásra – szeretetre.

Ez nekem új volt. Addig úgy tanultam, hittem, hogy csak akkor érdemlem meg a szeretetet, elfogadást, ha megfelelően működöm, viselkedem, ha nem okozok gondot, ha elviselem a fájdalmat szó nélkül, és lehetőleg elrejtem az érzéseimet…

A tanfolyamokon és az egyéb ringató kezelések alatt még sok minden derült ki számomra…

Pl: minden ember mást hoz elő belőled, egyszerűen a lénye által mást és máshogyan érint meg benned… a konkrét fizikai érintés is mindenkinél más… van akié jobban passzol hozzád, mint másé (éppen akkor)… remek érzés, mikor le tud nyugodni az elme… mikor megengeded magadnak, hogy létezz egy kicsit a száguldó gondolatok nélkül… nekem sokszor jött olyan nagyon tömör „szinte kinyilatkoztatás” jellegű üzenet, ami ott akkor egészen más megvilágításba tudta helyezni az aktuális problémát, az életemet… vagy inkább úgy mondanám, hogy a „színtiszta szeretet” vagy a bennem lévő isteni szólalt meg…

A fizikai része az meg számomra a tömény élvezet. Ez az egyik olyan esemény az életemben, ahol azt érzem, hogy a helyemen vagyok, jelen tudok lenni, szinte „időn kívülre” kerülök, és néha még a testem is olyan könnyűvé válik, hogy szinte nincs is…(persze időnként akadnak másképpen alakuló kezelések is) Mindegyik nagyon különleges élmény számomra.

És mikor kezelek nagyon sokat tanulok, érzékelek magamról is, bennem is megérinthetnek „kritikus pontokat” a másik ember történései, együtt „gyógyulhatunk”, sírhatunk vagy nevethetünk, és nagyon megtisztelő számomra, ha valaki ezt a „csodát” velem szeretné átélni.

Én ezért nagyon hálás vagyok. :) <3

A kis folyó története

Egy napon, fenn a magas hegyekben megszületett egy kis folyó. Bátor volt, tisztán és ezüstösen csörgedezett, vize kristálytiszta volt. Egy erős, édes vágyakozás foglalkoztatta a mi kis folyónkat. El akart jutni, feltétlenül el kellett jutnia a tengerhez. Nem tudta, miért. Senkinek nem tudta megmagyarázni, egyszerűen csak teljesen biztos volt benne, hogy ez a rendeltetése. Annyira biztos volt benne, amennyire biztos te vagy, amikor a szíved legmélyebb vágyához kapcsolódsz. A folyó tehát a tenger irányába folyt. Számos kalandot élt át ezen az úton. Szerette az érzést, hogy változik. Suttogó forrásból nevető patakká. Számos kavicsot, falevelet, hordalékfát sodort magával. Semmi nem tudta megállítani. Olykor hatalmas szikladarabok kerültek az útjába. Nehezek voltak ahhoz, hogy megmozdítsa őket. Ám a mi kis folyónknak nem volt ideje az erőpróbákra. El akart jutni, el kellett jutnia a tengerhez. Mivel nem ember volt, nem ismerte a büszkeséget. Megváltoztatta hát a folyását, balra, vagy jobbra kanyarodva kerülte ki a sziklákat. Megváltoztatta az irányát, olykor kettévált, és tomboló vízesés lett belőle, vagy sebes örvény és aztán újra lassan áramló folyó, amelyben a pirkadat, mint egy néma tükörben ismerte fel magát reggelente.

Az időközben nagy és széles folyóvá duzzadt patak felvette mindezt az alakot, és még számos másik formát, ám utazása során sosem felejtette el, hogy mit akar, mit kell tennie. Egy napon a folyó megsejtette, hogy az általa vágyott cél már nem lehet messze. Egy leheletnyi só illata érződött a levegőben, és a felette magasodó égen újra és újra sirályok jelentek meg, mint boldogsága előhírnökei. A mi kis folyónk örvendezett és ujjongott. Már csak néhány száz méter a tengerig…

Ám akkor, – röviddel a beteljesülés előtt – a folyó egy sivataghoz ért. Utazása során hatalmassá vált, ám itt minden ereje csődöt mondott. Szándékának tiszta vizét mind elnyelte a sivatag végtelen homokja. A folyót mindez sokkolta, és lemondóan húzódott vissza, ahogyan te is ezt teszed olykor. Nem értette a dolgot. Hiszen mindent helyesen csinált. Annyira biztosan tudta, hogy a tenger az ő végső rendeltetése.

Talán nem küzdött eléggé. Így tehát télen erőt gyűjtött, hogy tavasszal még több elszántsággal és erővel harcolja el magát a tengerig. És…. ezúttal sem sikerült neki. Ettől még dühösebbé vált. Gyűlölte a sivatagot. Utálta magát. Egyre elkeseredettebben szállt szembe ellenállásával. Harcából megszokás lett. Az egykor oly édes vágyakozásából sivár, fakó emlék. A mi fiatal, mindent lehetségesnek tartó folyónk fáradt folyammá vált, az egykor tisztán áttetsző vize komor és sötét lett a sok fájdalmas tapasztalat hatására.

Itt véget is érhetne történetünk, ahogyan ezen a ponton számos ember élete véget ér – rezignáltan, és megrekedve a sivataggal folytatott harcban – életed azon helyzeteiben és kapcsolataiban, amikben pontosan így érzed magad, mint a kis folyó.

Igen, itt végződhetne a történet, ha folyónkat egy napon egy csendes, lágy suttogás fel nem ébresztette volna letargiájából. A szél gyengéden megérintette fáradt lelkét. Semmit nem akart tőle, és a távoli hullámok sós ízét hozta magával. Olyan volt, mintha a szél egy nyugodt dallamot énekelt volna a folyónak.

Egy ősrégi látomás ébredezett a folyóban, mélyen, egészen mélyen legbelül. A mérhetetlen tágasság sejtelme kapcsolódott a szél dalához. A szabadság dala. A forma szabadsága. Az idő szabadsága.

A folyó felébredt szendergéséből, és a szavakon túl megértette, hogy ő maga mindig is a tenger része volt. A világ egyetlen sivatagja sem képes arra, hogy távol tartsa őt, hogy az legyen, aki ő valójában. Folyónk ebben a pillanatban valószínűleg nem tudta volna neked megmagyarázni, mi történt.

Ahogyan néha te sem találod a megfelelő szavakat arra a tudásra, amit talán épp most is érzel magadban. Egyszerűen tudta. És ezzel a tudással képes volt az elengedésre. Elengedte az emlékeket, a számtalan évnyi harcot. Elengedte a kétségeit, megkeseredettségét, fájdalmát. Elengedte a tenger megerőltető keresését, és végül elengedte még azt az elképzelést is, hogy ő egy folyó.

Ebben a megadásban egy nyugodt, békés felismerés rejlett, és ebben a békében a hajlandóság, hogy egyszerűen az legyen, ami éppen van. És akkor újra jött a szél. Ezúttal erősebb és melegebb volt. A sivatag megajándékozta őt a forróságával. A folyó vizét súlytalan, forma nélküli párává alakította át, melyből szürke, sűrű felhő formálódott, amit a szél a tenger fölé sodort. A felhőből pedig lassan milliónyi apró, csillogó esőcsepp kezdett el csepegni. Lehulltak a mélybe. Megérkeztek oda, ahol mindig is voltak.

A folyó hazaért.

 

 Veit Lindau: Der kleine Fluss / fordította: Herold Enikő

Und hier auf Deutch: 

http://www.sevillana.de/alltagswelt/Januar10.htm

A változás hullámain

Hatalmas utat jártam be már eddig is, és gyanítom, hogy az út is végtelen. Elmesélni nem tudom, mert a szavak képtelenek arra, hogy átadják mindazt, amit átéltem, és ami megváltozott bennem. Mégis itt ülök a gép előtt és írok, mert valahogy, valami formába kívánkozik. Hát legyen.

Ahogy mindenkinek, nekem is megvannak azok a sarkalatos történések, traumák az életem bizonyos szakaszait illetően, amelyek élménye belém égetett bizonyos programokat. Olyanokat, mint: "ha azt akarod, hogy szeressenek, akkor tégy úgy, ahogy elvárják" ... "csavard le a szereteted lángját, mert ha nagyon szeretsz valakit, akkor elveszíted, és az pokoli fájdalommal jár" ... "ne bízd rá a lelkedet és a szívedet senkire, mert visszaélnek vele" ... és egy csomó más apróság, amelyek miatt egyre jobban nem éreztem jól magam a bőrömben. Sokan mondják, hogy nagyon érzékeny vagyok, és talán túlreagálok dolgokat. Lehet, de hát kérem, ez vagyok én ... úgy értem, ez is én vagyok. S, talán nem véletlen, hogy ennyire érzékeny lettem az évek során, különösen azóta, amióta elindultam a saját utamon. 

S, hogy mi változott? A hullámok hátán lovagolva, szélsebesen mentem fölfelé, majd zuhantam alá, és úgy tűnt, hogy ennek a folyamatnak nincs se vége, se hossza. Hozzáteszem, nem szeretem a hullámvasutat, és mégis hagytam, hogy ez a folyamat megtörténjen bennem, mert már nagyon időszerű volt. 

Az eredmény pedig: egyre jobban látom magam, ahogy a különböző szituációkban működöm. Rálátok a régi sémáimra, azokra a programokra, amik meghatározzák a viselkedési mintázataimat ... látom, hogy ezek közül melyik az "enyém" és mik azok, amiket az "ősöktől kaptam" illetve vettem át öntudatlanul. Már nem zuhanok bele egy-egy szerepbe, amit játszom. Mindannyian szerepeket játszunk, de nem mindegy, hogy ezekkel a szerepekkel mennyire azonosulunk. Vannak még szenvedéseim, de sokkal gyorsabban túl jutok rajtuk. Régen a nap 24 órájában tudtam nagyon szomorú lenni. Ma ez már nem így van. Iszonyúan tudtam sajnálni magam, ma már ezt is másképp kezelem. Tudom, hogy mindenkiben ott élnek az elkeseredett, elhagyatott, magányos, félős, visszahúzódó részei, és ezek a részek időnként nagy erővel jelentkeznek be. Semmi más nem gyógyítja őket, mint a figyelem és a szeretetteljes elfogadás. Ezt sokáig kívülről vártam, kívül kerestem. Ma már tudom, hogy én vagyok az egyetlen, akiből ez kiindul, és, ha én nem tudom szeretni és elfogadni ezen részeimet, akkor senki sem fogja. Így, ha felbukkannak, egyszerűen szeretettel átölelem őket, és hagyom, hogy abban a belső térben ők is létezzenek, ha létezni kívánnak. Hely van bőven :) elférnek. Ha bezárnám őket az érzések elnyomásával, az valamilyen betegség alapjául szolgálhatna. Ha átadnám nekik a hatalmat, mert annyira azonosulnék velük, akkor pánikból, félelemből és egyéb hasonló érzésekből táplálkoznék, és ezek vezérelnék az életemet. Ehelyett rájuk tekintek, és csendben elfogadom a jelenlétüket, átitatom őket fénnyel és szeretettel, és továbblépek. Hadd meséljek el egy konkrét példát, hogy jobban megértsd, mire gondolok.

A minap egy olyan szituációba kerültem, ahol egy kérdésemre nem kaptam választ. A kérdés fontos volt (számomra), és nagyon vártam a választ. Miközben szemtől szemben álltunk egymással, határozottan éreztem, hogy két út nyílik meg előttem: az egyik a kétségbeesésem által irányított módon, a másik a nyugalom, minden rendben van érzése által irányított módon. Szó szerint érzékeltem, ahogy egyre erősödik bennem a kétségbeesés, és ha ez így megy tovább, akkor nemsokára idegesen kiabálni fogok, mert igenis tudni akarom a választ. Eközben érzékeltem a háttérben a bennem lévő nyugalmat is. Vettem egy hatalmas levegőt és azt mondtam magamnak: ide figyelj, ha akarsz, tombolj, de csak itt belül, mert én most nem adok neked hangot, másképp szeretném lekommunikálni ezt a dolgot. Néhány pillanat múlva a kétségbeesés alábbhagyott, és olyan mondatok jöttek ki a számon, amiket a kétségbeesés soha nem tudott volna megszülni. 

Tudatában lenni annak, hogy mi történik bennünk, hatalmas erő. Ekkor nyílik meg a tudatos választás lehetősége. Az alsó asztrálban vagyok-e, és a félelmeim irányítanak, vagy magasabb dimenziókból táplálkozom, a béke és a nyugalom szféráiból ... nagyon nem mindegy. Ám ezek rezgések, hullámok. Mindkét világnak különböző a rezgésszintje. A kérdés csak az, hogy én magam melyikre hangolódom rá, és hogy képes vagyok-e megemelni a rezgésszintemet. Érzékelem-e ebben a stresszes világban a bennem lévő békét és nyugalmat? Érzékelem-e a káoszon túl, hogy mindig rend van, minden pillanatban?

  

Utazásom ezen állomásán azt látom, hogy mindenkinek égető szüksége van arra, hogy ezekkel a dolgokkal tisztában legyen. Hogy egyre jobban képessé váljon arra, hogy érzékelje és őszintén megismerje önmagát. Hogy ne egy elképzelt énképet építsen továbbra is, ami a legváratlanabb pillanatokban képes összeomlani, hanem felfedezhesse valódi önmagát. Én a RINGATÁSBAN találtam meg azt, ami ehhez hozzásegített. Ez olyan, ami felráz abból, amiben benne vagy jelenleg, ami biztonságos teret ad ahhoz, hogy kinyisd a szemed, és ráláss a dolgokra, és ami megtanítja neked azt, hogy benned van az összes titok nyitja ... megtanítja a szemlélődő figyelmet és a csendet úgy, hogy közben megtanít kapcsolódni önmagaddal és másokkal ... a ringatásban nem kell önmagadon dolgozni, csak hagyni, hogy a dolgok megtörténjenek ... Talán pont ezért nem könnyű, mert annyira végtelenül egyszerű ... de próbálkozz bármivel is, a csendben jön elő a kérdéseidre a válasz. A ringatásban pedig mindez benne van. Benne vannak a nagy és a kis hullámok, majd a tükörsima víz, és benne van az óceán mélysége is ... a legszebb önismereti módszer, amivel valaha találkoztam. Adni és kapni, kapcsolódni, szeretni és szeretve lenni. 

Egy tanítványom azt mondta az első tanfolyami napon, hogy: "ez az, amire mindenki vágyik, csak senki nem tud róla, hogy van ilyen". Hát én most elmondom neked, hogy Te is tudd: IGEN, VAN ILYEN. MEGTAPASZTALHATÓ. HA AKAROD, AKKOR SZÁMODRA IS ELÉRHETŐ. KIPRÓBÁLHATÓ. ALKALMAZHATÓ.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy ide vezetett, ahol most vagyok. S, hogy jó úton járok-e? Nem tudom, mert mondhatnám, hogy nincs jó és nincs rossz, csak út van, de ehelyett azt mondom, amit érzek. Jól érzem magam a bőrömben ... és ez ahhoz képest ahogy indultam, hatalmas változás. 

Engedd meg, hogy egy Márai idézettel zárjam soraimat, ami épp a napokban újra felbukkant előttem. Beleillik a képbe, hiszen mindennek megvan a miértje, akár tudunk róla, akár nem ... s, amikor látszólag minden a feje tetejére áll, akkor épp olyan változás hullámain lovagolunk, ami nagyon időszerű, hiszen látható jelei vannak a fizikai síkon is:

"Kezdem gyanítani, hogy mindabban, ami fontos és másíthatatlan, nincs véletlen. (...) Vannak pillanatok, amikor játszik velünk az élet, s kissé összecseréli bennünk mindazt, amiről azt hittük, hogy végleges." (Márai Sándor)

Köszönöm, hogy elolvastad.