RINGATÁS, mint szelíd mozgásterápia - INTEGRÁCIÓS KEZELÉS

Segítő szakemberként sokszor szembesülünk azzal, hogy jó néhányan azonnal kisbabákra gondolnak, amikor kimondjuk, hogy ringatunk. Mi, akik a Ringatás módszerét választottuk eszközül tapasztaljuk, hogy bizony kihívást jelent megmutatni, hogy mit is csinálunk, és milyen szép eredményeket érnek el a hozzánk fordulók. 

Kihívás, mert aki babákra gondol, általában itt be is zárja a befogadás kapuját, ami a további információkat illeti. 

Aki viszont nyitott, kiváncsi és kérdések merülnek fel benne, azoknak szívesen mesélünk a tapasztalatainkról. 

Pl arról, hogy a Ringatás, mint szelíd mozgásterápia, vagy új nevén, az INTEGRÁCIÓS KEZELÉS segítségével: 

• hogyan lehet kijönni felnőttként a pánik állapotából. 
• hogyan jutott el egy felnőtt férfi arra a pontra, hogy képes legyen újra kapcsolódni másokhoz, és munkába állni. 
• egy súlyos műtét után hogyan talált önmagára, és fedezte fel a saját erejét egy asszony. 
• hogyan oldódott ki egy autóbalesetből visszamaradt mozgásszervi fájdalom, s hogyan talált újra egyensúlyra test és lélek. 
• hogyan született meg az ellazulás, és a meddőség diagnózisa adta helyzet befogadása egy gyermektelen pár tagjaiban, s ezt követően hogyan született mégis gyermekük. 

S, ha már szóba került a gyermek: A 2010-es évek elején volt lehetőségem alsós és felsős korosztályú gyermekeket is ringatni hat hónapon keresztül, heti 1x40 percben. 

Ezek között a gyerekek között volt, aki nem szeretett olvasni, mert a dislexia végett nem volt sikerélménye. 

• Volt, aki az osztályközösség perifériájára szorult, és magányosnak érezte magát. Szomorú volt, és sosem mosolygott. 
• Volt, akinek elváltak a szülei, és mindkét családban kistestvér született, ő pedig úgy érezte, bár nagyon szerették a szülők, mégis, mintha két szék közül a pad alá esett volna. A gerince össze-vissza csavarodott, így képeződött le a testében ez az állapot. 
• Volt, aki megkapta az ADHD cimkét, és nem tudott nyugton maradni, nem tudta a figyelmét fókuszban tartani. 

Ezekről és sok más témájú tapasztalásról is szívesen mesélek/mesélünk. Mindegyik téma nagyon érdekes, egyedi, mélyreható és megérintő. 

Tapasztalatainkról új weboldalunkon olvashatsz: https://amrita.hu/. Írásainkat rendszeresen feltöltjük a blogunkba. 

Ha segítő szakembert keresel és bizalmat adsz az olvassottak alapján, keress meg bennünket, szívesen fogadunk. 

Szeretettel, 

László Anikó és az Amrita csapata

Edit írása: Ringatás avagy a test mindenre emlékszik

Ringatás avagy a  test mindenre  emlékszik.

 

Egy nagyon komoly  műtét után  döntöttem el, hogy keresek valakit, aki segít oldani-kivezetni azt a traumát, amit a testem elszenvedett.

Így találtam meg László Anikót és  a Ringatást. 

Gyengéd, finom és elfogadó - így tudnám jellemezni Ancsi személyét és a módszert.

Már az első alkalommal kiderült, hogy a testem jobban tudja, hogy mivel is  kell foglalkozni. Milyen sejtszinten bentragadt múltbéli elakadás az, amit az adott kezelés alatt   testi érzet-,  érzés szintjén felkínál számomra, hogy rá tudjak tekinteni és Anikó szakavatott kezei és  mozdulatai segítségével oldani is tudjunk.

A múltban jártunk. A régmúltban. Kora gyermekkori  emlékfoszlányok, testben elhordozott nehezebb érzések jelentek meg a ringatások alatt.

A testi érzetek szintjén kerestük az elakadásokat, nem értelmeztük, nem magyaráztuk csak a  ringató gyengéd mozgás és  érintés, valamint az irányított lélegzés oldó - gyógyító útját jártuk együtt egy-egy kezelés alkalmával. 

Az erőm, a vitalitásom tért vissza elsőként. Telis- tele lettem energiával, ugyanakkor sokkal nyugodtabbá, derűsebbé is váltam. 

Újra birtokba tudtam venni az egész testemet, sokkal gyorsabban szűntek a műtét utáni fájdalmak, mint azt reméltem. 

  E módszer segítségével szeretettel és gyengéd  együttérzéssel rá tudtam nézni a nehéz érzéseket elhordozó énrészeimre. Rá tudtam bólintani létezésükre, s elfogadásuk egyben a  gyógyulásukat is elindította.

A test mindenre emlékszik. 

Ha az ő sajátos nyelvén szólunk hozzá, válaszol. 

A ringatás segít erre a közös nyelvre rátalálni.

2023.05.28.

A Ringatás és Én ... Magdi írása

Először a könyvvel találkoztam.

Lenyűgözött a szóösszetétel: A GYENGÉDSÉG  HATALMA – GYÓGYÍTÓ RINGATÁS. Olvasgattam és „természetesen” épp nem voltam túl fényesen.

Aztán az egyik fejezetben olvasottak után volt egy nagyon jelentőségteljes álmom…

Még ez előtt bejelentkeztem egy kezelésre Anikóhoz. Ki kellett próbálnom :)

Mondhatom, hogy ez volt életem egyik legjobb húzása.

Nagyon „le voltam eresztve”. Érzelmi vihar, csalódás, fájdalom, a testem majdnem teljes elutasítása… ezek voltak nagyjából a jellemzőim akkor.

A kezelés alatt sokat enyhült bennem a vihar, de persze nem oldódott meg minden egy csapásra.

Ami viszont nagyon jóleső volt, az az, hogy valaki ilyen szeretettel és tisztelettel bánik velem és a testemmel, mikor épp ennyire nem vagyok formában. Mikor csupa fájdalom és zűrzavar vagyok.

Nagyon átütő élmény volt ez számomra. És ott-akkor teljesen bizonyos lettem abban, amit addig is sejtettem. A bizonyosság az volt, hogy ezt a kezelést-módszert én adni is szeretném nemcsak kapni. Egyszerűen lenyűgöző volt az egész. És azt éreztem és gondoltam, hogy ez az a technika, ami bárkit meg tud emelni gyorsan, legalább egy kicsit…

És ez nagyon kell az embereknek, és a gyengéd érintés is, meg a feltétel nélküli szeretet és elfogadás, és az is, hogy itt, a Ringatásnál „megengedik”, hogy olyan legyek, amilyen épp vagyok.

Mindenképp érdemes vagyok a gyengédségre – elfogadásra – szeretetre.

Ez nekem új volt. Addig úgy tanultam, hittem, hogy csak akkor érdemlem meg a szeretetet, elfogadást, ha megfelelően működöm, viselkedem, ha nem okozok gondot, ha elviselem a fájdalmat szó nélkül, és lehetőleg elrejtem az érzéseimet…

A tanfolyamokon és az egyéb ringató kezelések alatt még sok minden derült ki számomra…

Pl: minden ember mást hoz elő belőled, egyszerűen a lénye által mást és máshogyan érint meg benned… a konkrét fizikai érintés is mindenkinél más… van akié jobban passzol hozzád, mint másé (éppen akkor)… remek érzés, mikor le tud nyugodni az elme… mikor megengeded magadnak, hogy létezz egy kicsit a száguldó gondolatok nélkül… nekem sokszor jött olyan nagyon tömör „szinte kinyilatkoztatás” jellegű üzenet, ami ott akkor egészen más megvilágításba tudta helyezni az aktuális problémát, az életemet… vagy inkább úgy mondanám, hogy a „színtiszta szeretet” vagy a bennem lévő isteni szólalt meg…

A fizikai része az meg számomra a tömény élvezet. Ez az egyik olyan esemény az életemben, ahol azt érzem, hogy a helyemen vagyok, jelen tudok lenni, szinte „időn kívülre” kerülök, és néha még a testem is olyan könnyűvé válik, hogy szinte nincs is…(persze időnként akadnak másképpen alakuló kezelések is) Mindegyik nagyon különleges élmény számomra.

És mikor kezelek nagyon sokat tanulok, érzékelek magamról is, bennem is megérinthetnek „kritikus pontokat” a másik ember történései, együtt „gyógyulhatunk”, sírhatunk vagy nevethetünk, és nagyon megtisztelő számomra, ha valaki ezt a „csodát” velem szeretné átélni.

Én ezért nagyon hálás vagyok. :) <3

A változás hullámain

Hatalmas utat jártam be már eddig is, és gyanítom, hogy az út is végtelen. Elmesélni nem tudom, mert a szavak képtelenek arra, hogy átadják mindazt, amit átéltem, és ami megváltozott bennem. Mégis itt ülök a gép előtt és írok, mert valahogy, valami formába kívánkozik. Hát legyen.

Ahogy mindenkinek, nekem is megvannak azok a sarkalatos történések, traumák az életem bizonyos szakaszait illetően, amelyek élménye belém égetett bizonyos programokat. Olyanokat, mint: "ha azt akarod, hogy szeressenek, akkor tégy úgy, ahogy elvárják" ... "csavard le a szereteted lángját, mert ha nagyon szeretsz valakit, akkor elveszíted, és az pokoli fájdalommal jár" ... "ne bízd rá a lelkedet és a szívedet senkire, mert visszaélnek vele" ... és egy csomó más apróság, amelyek miatt egyre jobban nem éreztem jól magam a bőrömben. Sokan mondják, hogy nagyon érzékeny vagyok, és talán túlreagálok dolgokat. Lehet, de hát kérem, ez vagyok én ... úgy értem, ez is én vagyok. S, talán nem véletlen, hogy ennyire érzékeny lettem az évek során, különösen azóta, amióta elindultam a saját utamon. 

S, hogy mi változott? A hullámok hátán lovagolva, szélsebesen mentem fölfelé, majd zuhantam alá, és úgy tűnt, hogy ennek a folyamatnak nincs se vége, se hossza. Hozzáteszem, nem szeretem a hullámvasutat, és mégis hagytam, hogy ez a folyamat megtörténjen bennem, mert már nagyon időszerű volt. 

Az eredmény pedig: egyre jobban látom magam, ahogy a különböző szituációkban működöm. Rálátok a régi sémáimra, azokra a programokra, amik meghatározzák a viselkedési mintázataimat ... látom, hogy ezek közül melyik az "enyém" és mik azok, amiket az "ősöktől kaptam" illetve vettem át öntudatlanul. Már nem zuhanok bele egy-egy szerepbe, amit játszom. Mindannyian szerepeket játszunk, de nem mindegy, hogy ezekkel a szerepekkel mennyire azonosulunk. Vannak még szenvedéseim, de sokkal gyorsabban túl jutok rajtuk. Régen a nap 24 órájában tudtam nagyon szomorú lenni. Ma ez már nem így van. Iszonyúan tudtam sajnálni magam, ma már ezt is másképp kezelem. Tudom, hogy mindenkiben ott élnek az elkeseredett, elhagyatott, magányos, félős, visszahúzódó részei, és ezek a részek időnként nagy erővel jelentkeznek be. Semmi más nem gyógyítja őket, mint a figyelem és a szeretetteljes elfogadás. Ezt sokáig kívülről vártam, kívül kerestem. Ma már tudom, hogy én vagyok az egyetlen, akiből ez kiindul, és, ha én nem tudom szeretni és elfogadni ezen részeimet, akkor senki sem fogja. Így, ha felbukkannak, egyszerűen szeretettel átölelem őket, és hagyom, hogy abban a belső térben ők is létezzenek, ha létezni kívánnak. Hely van bőven :) elférnek. Ha bezárnám őket az érzések elnyomásával, az valamilyen betegség alapjául szolgálhatna. Ha átadnám nekik a hatalmat, mert annyira azonosulnék velük, akkor pánikból, félelemből és egyéb hasonló érzésekből táplálkoznék, és ezek vezérelnék az életemet. Ehelyett rájuk tekintek, és csendben elfogadom a jelenlétüket, átitatom őket fénnyel és szeretettel, és továbblépek. Hadd meséljek el egy konkrét példát, hogy jobban megértsd, mire gondolok.

A minap egy olyan szituációba kerültem, ahol egy kérdésemre nem kaptam választ. A kérdés fontos volt (számomra), és nagyon vártam a választ. Miközben szemtől szemben álltunk egymással, határozottan éreztem, hogy két út nyílik meg előttem: az egyik a kétségbeesésem által irányított módon, a másik a nyugalom, minden rendben van érzése által irányított módon. Szó szerint érzékeltem, ahogy egyre erősödik bennem a kétségbeesés, és ha ez így megy tovább, akkor nemsokára idegesen kiabálni fogok, mert igenis tudni akarom a választ. Eközben érzékeltem a háttérben a bennem lévő nyugalmat is. Vettem egy hatalmas levegőt és azt mondtam magamnak: ide figyelj, ha akarsz, tombolj, de csak itt belül, mert én most nem adok neked hangot, másképp szeretném lekommunikálni ezt a dolgot. Néhány pillanat múlva a kétségbeesés alábbhagyott, és olyan mondatok jöttek ki a számon, amiket a kétségbeesés soha nem tudott volna megszülni. 

Tudatában lenni annak, hogy mi történik bennünk, hatalmas erő. Ekkor nyílik meg a tudatos választás lehetősége. Az alsó asztrálban vagyok-e, és a félelmeim irányítanak, vagy magasabb dimenziókból táplálkozom, a béke és a nyugalom szféráiból ... nagyon nem mindegy. Ám ezek rezgések, hullámok. Mindkét világnak különböző a rezgésszintje. A kérdés csak az, hogy én magam melyikre hangolódom rá, és hogy képes vagyok-e megemelni a rezgésszintemet. Érzékelem-e ebben a stresszes világban a bennem lévő békét és nyugalmat? Érzékelem-e a káoszon túl, hogy mindig rend van, minden pillanatban?

  

Utazásom ezen állomásán azt látom, hogy mindenkinek égető szüksége van arra, hogy ezekkel a dolgokkal tisztában legyen. Hogy egyre jobban képessé váljon arra, hogy érzékelje és őszintén megismerje önmagát. Hogy ne egy elképzelt énképet építsen továbbra is, ami a legváratlanabb pillanatokban képes összeomlani, hanem felfedezhesse valódi önmagát. Én a RINGATÁSBAN találtam meg azt, ami ehhez hozzásegített. Ez olyan, ami felráz abból, amiben benne vagy jelenleg, ami biztonságos teret ad ahhoz, hogy kinyisd a szemed, és ráláss a dolgokra, és ami megtanítja neked azt, hogy benned van az összes titok nyitja ... megtanítja a szemlélődő figyelmet és a csendet úgy, hogy közben megtanít kapcsolódni önmagaddal és másokkal ... a ringatásban nem kell önmagadon dolgozni, csak hagyni, hogy a dolgok megtörténjenek ... Talán pont ezért nem könnyű, mert annyira végtelenül egyszerű ... de próbálkozz bármivel is, a csendben jön elő a kérdéseidre a válasz. A ringatásban pedig mindez benne van. Benne vannak a nagy és a kis hullámok, majd a tükörsima víz, és benne van az óceán mélysége is ... a legszebb önismereti módszer, amivel valaha találkoztam. Adni és kapni, kapcsolódni, szeretni és szeretve lenni. 

Egy tanítványom azt mondta az első tanfolyami napon, hogy: "ez az, amire mindenki vágyik, csak senki nem tud róla, hogy van ilyen". Hát én most elmondom neked, hogy Te is tudd: IGEN, VAN ILYEN. MEGTAPASZTALHATÓ. HA AKAROD, AKKOR SZÁMODRA IS ELÉRHETŐ. KIPRÓBÁLHATÓ. ALKALMAZHATÓ.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy ide vezetett, ahol most vagyok. S, hogy jó úton járok-e? Nem tudom, mert mondhatnám, hogy nincs jó és nincs rossz, csak út van, de ehelyett azt mondom, amit érzek. Jól érzem magam a bőrömben ... és ez ahhoz képest ahogy indultam, hatalmas változás. 

Engedd meg, hogy egy Márai idézettel zárjam soraimat, ami épp a napokban újra felbukkant előttem. Beleillik a képbe, hiszen mindennek megvan a miértje, akár tudunk róla, akár nem ... s, amikor látszólag minden a feje tetejére áll, akkor épp olyan változás hullámain lovagolunk, ami nagyon időszerű, hiszen látható jelei vannak a fizikai síkon is:

"Kezdem gyanítani, hogy mindabban, ami fontos és másíthatatlan, nincs véletlen. (...) Vannak pillanatok, amikor játszik velünk az élet, s kissé összecseréli bennünk mindazt, amiről azt hittük, hogy végleges." (Márai Sándor)

Köszönöm, hogy elolvastad.