TÁBORLAKÓK TOLLÁBÓL

Táborlakók tollából / 2017

  A tábor csodálatos volt. Évről-évre egyre mélyebb és bensőségesebb kapcsolódásaink vannak. Mindegy, hogy kiscsoportban vagy nagyobb létszámban vagyunk, egyszerűen fantasztikus. Nincsenek szavak! :) Valóban, ahogy Rita fogadott mikor megérkeztünk, mintha a nagymamához mennénk haza. Döbbenetes milyen elfogadások, és határtalan szeretet áramlik köztünk. Hálás vagyok Mindenkinek mindenért amit megélhettem és tapasztalhattam. Köszönöm! Érdekes, hogy hazaérve pont az ellenkezőjét éltem meg, szomorúságot, bánatot, csalódottságot és fizikai fájdalmakat. Kemény csatákat vívtam meg azóta minden szinten. Remélem most már minden a helyére kerül. Erőteljes tisztulásom volt, végül is nem csoda, hisz erőteljes megéléseim voltak. Köszönöm Nektek!!!! (Marcsi)

  Azt hiszem, csak annyit írok: szeretet. Ez mindent kifejez a táborban tapasztaltakról. Útmutatóul kaptam: Mihály Arkangyal védelmez. Ebből és a tőletek kapott elfogadásból merítettem erőt és hitet, hogy fel merjem vállalni magam a szeretteim előtt. Az önbizalom, amire szükségem volt, most saját erőforrásaimból táplálkozik. Érzem, hogy támogatnak és elfogadnak. Megértettem, hogy előbb szilárdnak kell lennem, hogy a világnak azt tudjam adni, amiért ideszülettem. Még nem tudom, mi a következő lépés, de már várom, hogy megismerkedjek vele. Ezt hozzátok ki belőlem ti, együtt, akik jelen voltatok. Köszönöm mindenkinek! (Anita)


  A tavalyi kis létszámú (6 fő) szeretetben és egységben teljes tábor után, kíváncsian vártam az ideit. Igyekeztem elvárások nélkül elindulni és részt venni. Örültem az ismerős arcoknak és az újaknak is. Napi gyakorlatom a hála, és a táborban töltött idő alatt is, gyakran öntött el a jó érzése. Mivel különbözőek vagyunk és nincs két egyforma ringatás, arra jöttem rá,  hogy nem a mozdulatok az igazán lényegesek, hanem az a szeretet, együttérzés és harmónia, ahogy adjuk. Mindenki érintését be tudtam fogadni, mert valamennyiből éreztem a felém irányuló szeretetet. A sok kezes ringatás, no az volt a csúcs!!!! :-)
Örültem a játékoknak, a jó beszélgetéseknek, a felszabadult örömtáncnak, a meleg öleléseknek, a kedves-simogató üzeneteknek. 
Az utolsó napon az "elbocsátó" mandalám a Kreativitás volt és az ehhez kapcsolódó üzenet. Hazatérve láttam, hogy az indulás napján, könyvtárból kikölcsönzött könyvem címe Kreativitás  Osho-tól. :-) Úgy tűnik, dupla energiával kell nekilátnom! :-)
A mindennapokban fenntartani vagy megközelíteni azt az energiaszintet ami a táborban volt, egyáltalán nem könnyű.
De örömmel tapasztalom, hogy a szemlélődő szerepet ott is és itthon is egyre többször tudom alkalmazni, megmaradva középpontomban. A másik nagy felfedezésem, hogy az intuícióm egyre jobban működik!!!!
Köszönöm Neked és minden társamnak, hogy együtt voltunk, jó emlékként őrzöm meg az együtt töltött időt. (Hajni)

  Elkezdtem írni, hogy mi minden volt, de aztán kitöröltem, mert szeretnék a  jelenben élni minden pillanatban és ez elkezdett megint a múltba vinni. Így mégis úgy döntöttem nem story-zok (Marshall is azt mondja,a Strory nem számít) így inkább csak arról írok, hogy mennyire folytatódik a tábori feltöltöttség bennem.
Milyen szeretettel gondolok Rád és az élményekre, milyen hála van bennem, hogy Amerika helyett "csak" Magyarpolányt választottam és még azt is megláttam, miért nem mehettem még idén a Nővéremhez...Jaj, és még annyi-annyi minden, de elvész a varázserejük, ha most leírnám. 
A Csendet választom...érzed Te, hogy mi van most és azt hiszem én is ugyanazt érzem. (Rita)

  Kerestem az erőforrásomat, illetve a szimbólumát, ott a pataknál, először is arra gondoltam, hogy az nem lehet itt. Az nem lehet egy kő még szimbólumként sem. De gondoltam nem leszek annyira renitens szót fogadok. hazacipeltem azt a nagy követ a vízből meg a kis tükördarabot.
Ma reggel eszembe jutott amit onnét a tisztásról magammal hoztam. A csendben benne levő, vízcsobogás a fák susogása, a nap fény, amely pont oda sütött ránk a kis padon, az őszinte beszélgetéseink, a kis ebédünk, a kutyák jelenléte, velünk léte.
A nyugalom a béke, ugyanakkor a kis patak tovahaladása, csobogása, amely mást mondott az eredés helyén és mást a kevésbé meredek részeken.
Ezt átgondolva újra ott voltam, ugyan azt éreztem. Csuda jó volt,. Hát inkább ez lesz az én erőforrásom, hogy mindig vissza találjak ide magamba. Aztán megvilágosodtam, miért is nem jutott eddig eszembe?, mert nem a nevén neveztem. Ez itt nem patak, EZ volt a FORRÁS. (Ági)

***
Táborlakók tollából / 2016

"Tudtam, hogy jó lesz a tábor, de hogy ennyire azt álmaimban sem gondoltam. Nincsenek rá szavak! Sajnos nem tudjuk szavakkal kifejezni, mit is éltünk ott át együtt, közösen, hisz elmondhatatlan. Én még ilyen odafigyelést, egymásra figyelést, szeretetet, őszinteséget, elfogadást, befogadást, és ilyen fajta kapcsolódást Önmagamhoz, Hozzátok és az Égiekhez sosem tapasztaltam eddig. Rengeteg mindent elengedtem, befogadtam az új élményeket és érzéseket. Falakat bontottunk le együtt közösen. Szembenéztünk önmagunkkal, a félelmekkel, és egymásból kiváltott érzésekkel. Volt, hogy áramoltunk, vonaton utaztam, kicsomagoltam önmagam, szét robbantam, dimenziót váltottunk, táncoltunk.... Döbbenetes volt. Amikor pedig öten ringattatok ott az Egó totálisan megszűnt létezni! A füleimben süvített a szél, és a testemen mindenhol éreztem a szereteteteket és érintéseteket. Földön túli szeretetet tapasztaltam meg. A tábor minden pillanata csodálatos volt. Rengeteg mosolyt, nevetést, ölelést, szeretetet kaptam, és adtam. A közös főzés, a kirándulás, a mantrázás, a csend meditáció, a torna, a Kálváriánál való jelenlét, és minden csodálatos volt. Egyik barátom azt mondta mikor a táborról meséltem neki: mit szívtatok? :D Komolyan mondom nem hiszik el, hogy miket tapasztaltunk. Azóta sem találom a helyemet itthon! Nézek körbe az embereken,és most már valóban marslakócskának érzem Magamat köztünk. Hiányzik az a fajta szeretet és az a kapcsolódás, amit ott Veletek átéltem. Hálás vagyok Mindenért! Legközelebb is találkozunk azon az elvarázsolt helyen... Tegnap hívást éreztem Magyarpolányba a Kálváriához, így elmentem, és ott fent a hegytetőn hálát mondtam Értetek is, ott voltatok Velem! Köszönöm!!!" (Marcsi <3)

Táborlakók tollából / 2015


„Évek óta készültem a táborba, de most jött el az idő, hogy ott lehettem Veletek! Fantasztikus volt, szavakkal nagyon nehéz kifejezni miket is éltem át ebben a 4 napban. Kezdődött a hálával, hogy végre itt vagyok köztetek,és Pali csodálatos ringatása által olyan mély fájdalom oldódott ki, ami fizikai szinten is kemény volt mindkettőnknek. Ezért mérhetetlen hálát érzek! Aztán másnap megértettem miért húztam a Gyógyító mandala kártyából a Megértés kártyát, "ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek". Ágival átélhettük, hogy az iszonyatosan nyekergő ágyon, túl kell lépni és a csodálatos gong és hangtálak segítségével a képzeletünk szárnyán szállhatunk amerre csak engedjük. Kerék csere, vagyis ágylábszappanozás kipipálva, profik lettünk. :D Harmadik nap Kövi Szabolcs zenéjével és Gabi segítségével szárnyaltam olyan csodálatos tájakra, ami leírhatatlan, és most már tudom, hogy létezik. Piroska által megtapasztalhattam, hogy milyen is az igazi bizalom, ősbizalom. Rengeteg kéz, fény, angyal, és csodálatosan berezgett tér közepette lehettem, ahol egység uralkodott. Hallottam is egy dalt Magamban,egységben vagyok magammal,egységben vagyok a világgal,egységben vagyok mindenkivel.... A csend sétán a hajnali hűvösben megkaptam Anikótól a szeretet lángját ott fent a Kálváriánál, ami szívemben tovább ég! <3 Szabad szemmel is láthattam odafent az angyalokat, felfoghatatlan, hogy ennyien vannak körülöttünk! Rafael arkangyal sokszor mutatta jelenléték közöttünk. Timitől kapott mandalám erőteljes üzeneteket közöl, minden benne van, amit átéltem veletek. Lilla, Adri, Annamari, Andi és Mindenki felejthetetlenné tettétek  a közös vacsoráinkat és ezt a pár napot, ennyit rég röhögtem. Nagyon jól estek az üzeneteitek, nem is gondoltam volna, hogy így láttok engem, azért azt sajnálom, hogy páran nem írtátok oda, hogy kitől is származik az írás. (Marcsi)

Jó volt Veletek együtt lenni, együtt ringatni, és érezni a feltétlen figyelmet és bizalmat.
Ez a közös ringatás nagy élmény volt nekem, még mindig kavarog bennem a tábor.
Úgy mentem volna hétfőn is a pajtába.
Örülök, hogy megismertelek Benneteket. (Piros)

Az induló hangulatom csodás volt, mert a táskámmal felszerelkezve baktatva a buszmegállóba, úgy éreztem magam, mint az egyetemista éveimben. …
Nem tudom, hogy szerepe volt-e annak, hogy az elmúlt hónapokban a FLOW élmény elsajátítását, gyakorlását kényszerítette rám az élet...és egészen belejöttem, minden esetre alapvetően nekem minden pont úgy volt jó, ahogy alakult. Ami azt illeti élveztem ezt az állapotot.
Mostanában nem ritka, de töretlenül és maximálisan tudom élvezni, amikor hozzám hasonló, spiritualitásra nyitott emberek társaságában lehetek. Megfigyelhetem, hogy mások milyen szintekig jutottak. Hozzák a tanításokat, hogy bizony a világot valóban lehet úgy látni, ahogy én néha még csak szeretném. Persze van, amikor örül a szívem, amikor látom, hogy akad olyan is, ahol előrébb járok az úton, mint néhányan. Egy biztos: egyre több ember jön velem szembe, aki tudatosan egy magasabb szintre törekszik és ez határozottan örömmel tölti el a szívemet. (Andi)

Idén először fordult meg a fejemben az, hogy lehet, hogy nem jövök a táborba, nem azért mert nem értem volna rá vagy nem lett volna pénzem, hanem mert egy kicsit belemélyedve a gondolatba, úgy éreztem, hogy most(anában) nekem nincs szükségem spirituális, útkeresős, lelkizős kitekintésekre vagy inkább magamba tekintésre. …
Ennek ellenére aztán mégis úgy döntöttem, hogy megyek, mert egyrészt kíváncsi voltam magamra, hogy ebben a kicsit semleges állapotomban, hogyan hat rám majd a tábor ereje, mindannyiunk energiája, a közös munka, másrészt szeretettel és nagyon kellemes emlékekre tekinthettem vissza az elmúlt két, most már három tábort illetően, ahonnan mindig feltöltődve érkeztem haza, még ha voltak is nehezebb pillanatok.
… Ahogy a megosztások alkalmával is mondtam, nagy elengedések, felismerések, oldódások szerintem nem történtek nálam, de milyen érdekes most ezt leírva olvasni, hogy nagy…miért kellene mindig valami nagy dolognak történnie…? …
… Lehetséges az, hogy a testem, az elmém, valahol talán a lelkem is ismeri már ezt a módszert, kezelést, mozgásformát, úgymond kicsit hozzászokott, ezért esetleg kialakíthattam magamban egy „védekező” mechanizmust, amivel meg tudom akadályozni, hogy beinduljanak folyamatok, hogy túl mélyre menjek magamban? Persze mindezt nem tudatosan.
Ezt Timivel való ringatásom is kicsit mintha igazolná olyan formán (és ezt szerintem Timi tökéletesen megfogalmazta) hogy „próbáltam Őt átverni”. Természetesen nem állt szándékomban tudatosan őt átverni, de a test jelez, azt bármennyire is próbálom lekorlátozni, főleg egy kicsit mélyebb, elalvás közeli, „alfa” állapotban, nincs rá hatásom.
Hazajőve, két nap távlatából azt érzékelem, hogy azért mindig sikerül a testi könnyedségen túl, a szívcsakrámat is megpiszkálni, nyitni mert két napja állandóan sírás közeli állapotban vagyok, akárhol, akármin, akármikor tudnék sírni :-D
Kicsit keserédes hangulatban vagyok, szeretetteljes, szerelmes, kicsit bánatos hangulatban is. Most is, ahogy ezeket a sorokat írom sírni tudnék. A párom és anyukám iránt érzek leginkább ilyen bensőséges érzéseket, de kb. most az egész világot a keblemre tudnám ölelni.
Ezért az érzésért pedig hálás vagyok az összes táborban résztvevőnek, a kis tacsikat is beleértve! Mert most (ki tudja meddig) ez az, amit leginkább érzek, a szeretet!
Ha voltak is számomra negatív pillanatok, ringatások, azt sem élem meg rosszul, összességében minden szép és jó (volt és most is az)!. Köszönöm! (Annamari)

Elég sokára vágtam bele, hogy megírjam az emlékeimet a táborról. Közben sikerült elvégeznem a haladó tanfolyamot, és amit a táborban érdekességként láttam/tapasztaltam, azokat a fogásokat sikerült elsajátítanom is. A tanfolyam segített élénken tartani és folytatni a tábori megtapasztalásokat.
Érdekesen kezdődött, mert elfelejtettem várni a tábort. Akkor döbbentem, rá hogy táborba megyünk amikor Ancsi elkezdett készülődni… Indulás előtti két napot erős fejfájással töltöttem, meg izgalommal, hogy mi lesz, ha nem múlik el. Nos, a fejfájás pont a tábor kezdetéig tartott. … 
És elkezdődtek a ringatások:
  Első ringatás Marcsival, Hála kártyája. Marcsi energiája kedves, lágy, erős. Szokatlanul ismerős volt. Később derült ki hogy Reiki mester, így már érthető volt. Ő hozta meg a teljes megérkezés érzését. Amikor viszont ringattam jó volt átérezni őt. Sikerült kimozgatni a biztonságból és mégis biztonságban maradni. Jópofa volt, hogy tükörben éreztem, amikor neki a jobb közben nekem a bal fájt. Figyeltem, ahogy feladja az akaratát és kerestem magamban a saját akaratom és annak elengedését. A hála pompásam passzolt ehhez a ringatáshoz.4
  Második nap Lillával, Képzelet kártyája. Nos, az első érzet, hogy pici. Nagyon pici. De akkor kezei megsokszorozódtak, Pókasszonnyá vált, és hat kézzel ringatott. Akkor mát nem számított mekkora. Az egész ringatás a kettősség jegyében telt: kicsi, de sok, lágy, de nagyon erős, testem is kiterjedt, hatalmassá válik, minden belefér, de közben az eredeti testem is megvan. Amikor cseréltünk azt kellett tapasztalni, hogy nem nagyon akar ringani. Ott ahol mozgatom ring, de a többi rész nem. Az egészben megmaradt a kettősség érzete. A gongok rezgése olyan biztonságos teret teremtett, hogy a kettősség nem lett bántó, vagy fájdalmas, csak érdekes.
  Harmadik nap Andival, Derű kártyája. Azzal kezdődött, hogy megfordultunk az ágyakon. Ahogy felfeküdtem és felnéztem frászt kaptam. A tető tartószerkezetének „dárdája” pont a homlok csakrám felett volt. Elemi erővel tűnt át az egész pajta egy viking központi épület terébe és belém vágott egy csomó tudattal nem is regisztrált érzés, emlék. Majd megszólalt a pánsíp hangosan, erőteljesen és iszonyú erővel merült fel bennem Apukám. A pánsípról mindig ő jut eszembe. Csak egy pillanatra voltam képes észlelni, hogy a viking képek és Apu egyszerre vannak jelen, amikor Andi elindította a nagy mozgást és újabb robbanást éltem meg. Iszonyú erősen ringatott, hatalmas energiával és megéltem Földanya erejét, a tornádó selymes kedvességét. Hihetetlen, de végig valóban selymes, kedves, lágy női energiákat éreztem, miközben elemi erők dobáltak. Fantasztikus élmény volt. A visszaringatásnál Szabolcs is lehalkította a zenét és mi is pihentük az előző ringatást. Ez volt a csendes derű.
  Negyedik nap Ágival, Világosság kártyája. Elindult a ringatás és szörnyű ijedelemmel kezdődött. Semmi sem jó, amit csinálok, mert nem ring. Egyáltalán nem! Majd elcsendesedett az ijedelem és hagytam, hogy történjen minden úgy, ahogy ő hagyja. Ekkor már érzékeltem, hogy fantasztikusan laza, minden részének hatalmas a szabadságfoka, így még kontrasztosabb volt a merevség. Sokat segített nekem, hogy a mantrák ismerős ritmusa és zenéje nyugalmat biztosított közben. A visszaringatásból csak az első pillanat marad, mert utána testem kitágult és nem voltam jelen tudatilag ebben a térben, csak úgy mindenhol. Tudatosan nem emlékszem mi történt.
  A ringatások közötti idő nekem kedves és bolondos volt. Tényleg felidéződött az úttörőtáborok hangulata. A bolondozások a Tarka Kakasban, folyamatos „küzdelem” a pincérekkel, a lányok bolondozása, szókimondása, hallgatagsága. A séta fel a Kálvária dombra, a török és szittya harcosok által mobiltelefonnal kínozott nagypapa korabeli Jézus története, az első két nap csendes hőgutája, Ancsi haldoklása, az ebédkészítés küzdelmes sikeressége. Nem zavart az éneklés nehézsége, amire Ancsi annyira készült, Gabi kívánsága, az Aum mantrázása. A szomszéd, tőzsgyökeres polányi bácsi büszke meséje a pajta elkészültéről, a lányok csendes menekülése ez elől… Ja és majdnem kész lett a falum, csak a házak harmadát nem sikerült kiszíneznem.
  Rövidnek tűnt és közben hosszúnak, eltávolodott a „való” világ és megint felmerült, hogy már tudnék élni ilyen csendes környezetben. (Pavitra)

Jómagam a tábor vezetőjeként is megéltem, hogy bár máshogy terveztem, most egyszerűen nem akarom úgy csinálni, ahogy az a fejemben megszületett. Bennem is ott volt az igény arra, hogy szabadon alakulhasson a program, és nője ki magát a következő lépés. Annál is inkább, mert nekem is hiányzott a táborból Rita, akiről eleinte nem akartam elhinni, hogy az idén mégsem lesz velünk. De nincsenek véletlenek, és tudtam, hogy ez most így van jól. Teret engedtem ennek a szabad áramlás belső igényének, és ez fantasztikus dolgokat hozott a felszínre. Ahogy Adri mondta: (bocsánat, ha nem szó szerint idézem) „ez egy megengedő, befogadó, elfogadó tábor, itt lehetsz olyan, amilyen vagy, megélheted valódi önmagadat. És ez jó. Itt nem kell megfelelni másoknak, őszintén kimondhatod, ami benned van. Itt meghallgatnak, figyelnek rád, figyelünk egymásra.” Ez valóban így van, és így is volt minden eddigi ringató táborban. Az újdonság sokkal inkább az volt, hogy ebben az évben én is teljesen beleengedtem magam abba a térbe, amelyben lehettem önmagam, és sikerült a „meg kell felelni az elvárásoknak”, „neked toppon kell lenni akkor is, ha nem így érzed magad” elmeprogramokat felülírni, és lehetőséget adni annak, hogy más alapokon működjek. Csodálatos érzés volt. Őszintén hálás vagyok minden ezzel kapcsolatos visszajelzésért, mert megélhettem, hogy a nem tetszés kinyilvánítását is be lehet fogadni, ha nem az egóddal ragadod meg. (Anikó)


Táborlakók tollából / 2014

A tábor számomra igazi kikapcsolódás, töltődés és tanulás lehetősége. Mivel azzal a szándékkal megyek ilyen jellegű táborokba, mélyebb figyelemmel, jelenléttel igyekszem minden pillanatban figyelni mi zajlik bennem, hogyan is vagyok egy közösség tagja. Idén is nagyon sok minden oldódott bennem, rálátásokban volt részem és nagyszerű élmény volt, hogy az általam hozott játékos EMK gyakorlatok életre keltek a tábor lakói között és megéltem a felvállalásokat ,az őszinteségeket, a nehézségeket és a megnyílásokat egymás felé. Igazán mélységeket érintettünk és a közös légkörben felszínre kerülhettek régi sebek és gyógyulásnak indulhattak. Élvezem, hogy idén is többen hoztak más-más kiegészítő technikákat, módszereket, amiket önzetlenül adtak, tanítottak. … Volt egy-két nehezebb napom is, amikor észrevettem ,hogy működik bennem a közösségen belüli elkülönülés, kivonulás, elszigetelődés megindulása. Ennek tudatosítása viszont nem hagyta megtörténni, még inkább arra ösztönzött, hogy kapcsolódásokat keressek a többiekkel. Ünneplem, hogy ez tavaly és idén is sikerült és olyan élményekkel zárni a tábort, hogy nem kérdés, jövőre szeretnék-e újra menni ... Hálás vagyok a szervezésért, a többiek és magam jelenlétéért. (Rita)

Mint tavaly, idén is nagyon vártam, a ringató tábort. Nagyon jókor jött, már nagyon vágytam kiszakadni a hétköznapok mókuskerekéből és pár napig csak magamra - meg persze a többiekre - figyelni.
A gongos, hangtálas ringatást nagyon vártam. Amikor én ringattam, úgy éreztem rá tudok hangolódni a ritmusára, anélkül, hogy ezt erőltetnem kellett volna és élveztem a hangokat. A mélységet és erősséget ott kifejezetten jó volt hallgatni, megélni, sőt még erősebb, hangosabb rezgéseket is szerettem volna átélni (milyen furcsa, hogy az égzengéstől pedig, hogy tartok).
Amikor viszont engem ringattak a gong és hangtálak "zenéjére" már kevésbé volt befogadható, emészthető számomra.
Ahogy a tábor utolsó napján meséltem is, úgy érkeztem a táborba, hogy se testileg, se szellemileg, se lelkileg nem voltam igazán egyben, csak úgy voltam ... és bíztam benne, hogy a táborba érkezve, az ott töltött idő alatt harmonizálódnak bennem a dolgok.
És mint egy megkomponált mű záróakkordjaként, az utolsó napra, az utolsó ringatással - illetve az addig eltelt napok és történések által is - azt gondolom sikerült is elérnem egy majdnem tökéletes állapotba. :-) (Annamari)

Nem volt egyszerű feladat egyszerre több szerepkörben jelen lenni. Szervezőként, lebonyolítóként, és résztvevőként egyaránt. Ezzel együtt örültem, hogy így alakult, és velem együtt lettünk párosan, mert így sokkal szabadabbra engedhettelek benneteket is. Amikor nem ringatok, hanem csak kívülről figyelem a ringatásokat, az is nagyon erőteljes áramlatokat indít el bennem is, de olyankor rajtatok van a szemem és a látott, érzékelt rezgésekre hangolódom, így segítek, akinek tudok. Amikor én is kezelek, akkor csak magamban utazom, és azzal lesz szoros a kapcsolat, aki épp ringat engem.
Mindegyik szerepkör izgalmas volt, mindegyik felért egy egy belső utazással. Rálátva az erősségeimre és a gyengeségeimre, sokat tanultam ismét önmagamról, önmagamból. Az anya-seben dolgozva nagyon mély élményeim voltak a gongos ringatás és a másnapi mantrára ringatás kapcsán. Gyakorlatilag oldás, oldás után követte egymást, aminek a fizikai síkon is megjelent már most az eredménye. Törékeny még az új út, óvatosan járok rajta, de mégis hihetetlen az a látásmód, ami megszületett bennem ezek áltat a ringatások által. Érdekesen új lett a kommunikációm a lányommal és az anyámmal is. Nem tervezett módon, hanem nagyon is spontán jönnek más válaszok, más reakciók. Olyan ez, mintha felkapcsolódott volna a lámpa egy sötét szobában, ami tele volt rakva egy csomó olyan dologgal, amikbe beleütközve igen nagy fájdalmakat éltem meg. Most nem csak azt látom, hogy mik ezek a dolgok, hanem azt is, hogy ezekből mi az enyém, és mi a többieké. Ez azért nagyszerű, mert amikor beszélgetünk azonnal érzékelem, hogy meghallották-e azt, amit mondtam, vagy a saját fájdalmukat hallják csupán, és abból válaszolnak ... egyszerűen csoda ez az egész ... és nagyon hálás vagyok, hogy most itt tarthatok, mert az eddigi fájdalmasan frusztráló helyzetek megszűntek, átvette a helyüket egyfajta békés nyugalom ... annak a nyugalma, hogy gyógyulnak a sebek. (Anikó)

 Táborlakók tollából / 2013

Hogy mit adott a tábor négy napja?
Kicsit kivonulva a "való világból" az önmagunkra és társainkra való  odafigyelés élményét. A békés szép környezet segítette a lelassulást, kinyílást, el és befogadást. A negyedik nap a "szeretetkörben" lelkeink összekapcsolódása, az egyek vagyunk felemelő érzését hozta. Egy felejthetetlen csoda volt. :-) (Hajni)

A 2013-as magyarpolányi nyári ringató táborban egy kis kóstolót kaptam a már oly rég nem érzett, s régóta folyamatosan sóvárgott, áhítozott és oly igen hiányolt egységélményből. (Péter)

Számomra a tábor egy ajándék. Nagy élmény megismerni, megérezni a másik embert... valamennyire. Mindannyian mások vagyunk és mégis mind ugyanolyanok. Jó ezt időnként újra tudni, hallani. :) A ringató táborban pedig igazán ráérezhettünk egymásra. Szavak nélkül a ringatásban, és szavakkal is a ringatáson kívül. Ez mind-mind igazi ajándék. Mikor megoszthatod magad másokkal. És ők pedig megosztják magukat veled, velünk. Egy számomra jelentős "újra felismerés": mind akarjuk a jót, a szeretetet adni-kapni, közben szenvedünk, sérülünk... mindenki. Senki sem "rosszabb" vagy "jobb" a másiknál. Ez már szinte egység. :)
És ez volt ott jelen, ez az egység a "sokfélén egyforma" emberből összerakva. És volt sok nevetés, és sírás is volt. Ahogy kell. :) (Magdi)

Nehéz szavakba foglalni, mi mindent éltem meg a táborban. Lehettem csöndes, háttérbe húzódó, lehettem középpontba kerülő és lehettem teljesen egyenrangú és mindenhogy elfogadást éltem meg. Olyan közösség kialakulását látom, ahol biztonságos és szeretet teli légkör vesz körül. Szerettem ringatni és ringatózni kint is, bent is ... Szerettem e helyet, a nevetéseket, a füstölők illatát, a zenéket és a természet hangjait. Feltöltődtem és, ahogy most erre a pár napra gondolok, mosolygok és boldogság, hogy van egy újabb hely, ahol töltődhetek. Köszönöm a lehetőséget. (Rita)

Hogy mit adott a tábor?
Egy gyönyörű utat, utazást, és azt az üzenetet, hogy bármerre indulok el, az Út végén mindig Önmagammal találkozom. Ha mérges, dühös, csalódott leszek, mert nem tetszik ami Van -csak magamnak húzom el a függönyt, hogy a Világot (ami gyönyörű és csodálatos) a maga valóságában lássam. (Andi)

Nekem a tábor maga volt a béke, a nyugalom és a harmónia szigete.
Bár eléggé különböző személyek jöttek össze mégis éreztem egy egységélmény a résztvevőkkel, aztán az utolsó napon, amikor kirándultunk megjött egy mély egységélmény a természettel is. (csak azt az egyet bánom, hogy nem mentünk el a kútig...)
Ott szinte minden nap eszembe jutott: - Minden úgy van jól, ahogyan van!
Amikor rajzoltunk a lelkünkből azt gondoltam az én rajzom sikerült a legcsúnyábbra. Haza sem akartam hozni. Itthon meg kitettem az asztalra mint egy nagy alkotást, és még álmomban is előjött valamilyen apropóból.
Jó, hogy készültek azok a csodás fotók, mert különben azt hinném, hogy csak álmodtam az egészet.
Neked, az Égnek, köszönöm, hogy ott lehettem! (Ági)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Edit írása: Ringatás avagy a test mindenre emlékszik

Ringatás avagy a  test mindenre  emlékszik.   Egy nagyon komoly  műtét után  döntöttem el, hogy keresek valakit, aki segít oldani-kivezetni ...