TÁBORRÓL

Ringatótábor Balatonboglár, 2023 június 

Képzeld el, ahogy a hajnal csendjében halkan kilépsz a kertkapun, és teljesen egyedül lesétálsz a Balaton partjára. Egy fehér kócsag épp akkor száll alá. Ez az ő területe. Körülnéz, megvizsgálja, hogy minden rendben van-e, majd tovább megy. Te pedig elindulsz a stég felé, ahová egy kis hídon jutsz be. Kissé mozog ez a híd, ahogy rálépsz, de ez nem tart vissza. Leülsz a stégen, a lábaidat a víz fölé lógatod. Körülötted lágyan hullámzik a Balaton vize. Még nem kelt fel a nap. Mélységes csend honol. A felhők lassan kúsznak odébb az égen. A szél is alszik még. Hallod a víz lágy zenéjét, s a szíved dobbanását. Hallod a madarak énekét, s ahogy a nyári szellő felébredve megcirógatja az arcodat. „Hát itt vagy! Eljöttél!” – susogják a fák alig hallhatóan. Minden nagyon nyugodt és békés.
A móló mögött narancssárga fények jelzik, hogy hamarosan felkel a nap. E fények egyre jobban megfestik az égalját és a vizet. Aranyhíd keletkezik a víz színén, ahogy a fények játszanak. A Nap lassan bújik elő a fák mögül. Varázslatos látvány, erre már nincsenek szavak. Ekkor megjelennek a hattyúk, méltóságteljesen úsznak feléd.
Minden a helyén van. Minden nap ugyanúgy, és mégis másképp.
Így indult a reggel a nyári táborban, Balatonbogláron az Aranyhíd Vendégházban, ahol az idén 12 csodás ember találkozott egymással. 9 nő, 2 férfi és egy fantasztikus kisgyermek. A tábor kisállata idén egy csapzott kandúr volt, aki odaszegődött a Vendégházhoz. Bobbi, a kisfiú nagyon örült a kiscicának. Bobbira egyébként a nagymamája vigyázott addig, amíg anyukája részt vett a programokon. Nem könnyű, de nagyszerű dolog volt, hogy bevállalta ezt a feladatot.
A ringatócsapat alakulása is nagyon izgalmas volt. Volt, aki később jött, és volt, aki korábban ment el. Nem tervezett dolog volt ez, hanem ott és akkor alakult így. Volt, aki majdnem nem jött, de végül mégis ott volt.
Volt olyan is, aki az éjszakákat a kertben töltötte, mert imád a szabad ég alatt aludni.
Olyan fantasztikus elfogadó, befogadó, áramló térben voltunk, és olyan együttlétben volt részünk, amit egyszerűen nem lehet szavakba foglalni. Ringattunk, táncoltunk, alkottunk, hangtálaztunk, kirándultunk, beszélgettünk, és voltunk csendben is. Adtunk időt a sportra és a pihenésre is.
Arról azonban, hogy ezen együttléteket mi minden töltötte be, nem lehet írni.
Szavak helyett álljon itt pár fotó. Talán többet elmesélnek a táborról és rólunk, mint, amit le tudnék most írni:










































***

Intuitív ringatótábor Balatonboglár, 2022 június 

A táboraink történetében új helyre érkeztünk. Balatonbogláron az Aranyhíd Vendégház adott teret annak a csodának, amit együtt alkottunk. Egy hangulatos, tiszta, kényelmes tér, emelkedett rezgéssel. Barátságosan fogadtak bennünket és finom ételekkel szolgáltak. Ők is pont úgy részesei voltak ennek a pár nap együttlétnek, mint mi 11-en (10 nő és 1 férfi - milyen szépek is ezek a számok) plusz Hanna kutyus. 

A tábornyitás után a legelső üzenet csomagot együtt választottuk, mely csomag iránymutatásában a következőket találtuk:
Egyensúly, feltételek nélküliség, Szeretet, a Tudás megérkezése a szívünkbe. Aztán következett a Természet ereje, az Élet tánca, az ünnep, a lélegzet, a biztonság, a türelem, a mérték, a Szellemi inspiráció, a harmónia, a bölcsőben ringatózó magocska, a várakozás és a termékenység. S mindennek a középpontjában ez az üzenet fogadott bennünket:
" Magam vagyok a magban feltörekvő erő. Mindig van választásom, hogy másképp döntsek, a szeretetet válasszam."


Így kezdődött. S, hogy hogyan folytatódott? Hogy mi történt kívül és bennünk? A szavak ezt már tényleg nem adják át. 
Annyit el tudunk mesélni, hogy sokat ringattunk, és az egyik ringatás alatt intuitív hangfürdőben is részünk lehetett. 






Volt szabad ég alatt ringatás a fák és bokrok árnyékában, és volt sok kezes ringatás, amit az egyetlen férfi résztvevőnk, Laci kapott a csodálatos hangfürdőért cserébe. 



Megalkottuk fahasábokból, hangtálakból, a gongból és faragott gyertyákból, majd bejártuk a ringatókezelés 12 állomását. Bementünk a közepében - a Forrásba - majd visszaindultunk a kivezető kapuhoz - a világba. 





Rajzoltunk és színeztünk mandalát, miközben mantrák szóltak a háttérben. Sokat énekeltünk is együtt a dallamokkal. Olyanok voltunk ismét, mint a gyerekek, akik a földön ülve belefeledkeznek abba, amit épp csinálnak. Nagyon szép mandalák születtek.



Aztán összeöntöttük a magocskáinkat, amikből ismét együtt alkottunk egy csodaszép magmandalát. A folyamat, ami mindezek közben zajlott leírhatatlan. A magmandala körül megéltük, hogy milyen magocskának lenni és abból kikelni, gyökeret ereszteni, megerősödni, az ég felé törni, ágakat és leveleket hozni, virágba borulni, majd a magocskáinkat szélnek ereszteni, a pillangókkal, méhekkel tovább engedni. 
Egy óriás hangtálba vizet rezgettünk és a szertartás végén elfogyasztottuk, akárcsak az oltáron megszentelődött magokat. Ezután, ahogy a homokba készített mandalákkal szokták, a magmandalát is lebontottuk. A terítőt felemeltük és a magok a közepébe zuhantak. A forma eltűnt, de amiből megszületett, az megmaradt. Brahma a teremtés, Visnu a megtartás és Shiva a rombolás és megújítás istenének ereje megnyilvánult.


A Balaton közelsége, a föld és a víz ereje, a szél simogatása, a fák, a Nap és a Hold támogatása mind mind jelen voltak és vannak. 




Hanna kutyus külön fejezetet érdemel. Nyugodt természetével mindenkit elvarázsolt. Mint egy kisgyerek, ment mindig "anya" után, és mindig megtalálta a helyét a térben. A képek önmagukért beszélnek. Hála mindazért, ami ő általa érkezett. 





Az idei táborunkat Rita javaslatára örömtánccal zártuk. Hála mindazért, amit adhattunk és kaphattunk. Hamarosan újra találkozunk!

***

Ringatótábor 2020 - Magyarpolány


A spontaneitás és az univerzum rendező elvének tábora volt az idei. Hétfő helyett már vasárnap utaztunk Magyarpolányba. Megérkezésünk után kitakarítottuk a Pajtát, berendeztük, megalkottuk a teret. Nekem nagyszerű élmény, hogy ezt együtt tettük. Az oltár is szép példája volt ennek, Magdi csodaszép kék szobrával, ami a Gyógyító Buddhát ábrázolja, Ancsi fémszobrocskájával, ami Avalokitésvarát - az önzetlen segítség szimbólumaként. A kristálymandalából 108 kristály foglalt még helyet a csengőn (női szimbólum), a vajrán (férfi szimbólum), és az Atlantiszi gyógyító pálcán kívül az oltáron. A gyógyító pálca megint csak a női és a férfi szimbólumokat tartalmazza, azok harmóniáját hivatott megtámogatni. Az Om térbeli formája a Sri yantra mellett egy fehér gyertya az Isteni Fényt szimbolizálta, a három mécses pedig a Szent Háromságot. az Atyát, azaz a Szent Férfit / az Anyát, azaz a Szent Nőt és a kettejük egységéből megszülető Szent Gyermeket. Angyalhívó kristály, a cölesztin és Ganesha, a kezdetek istene, az akadályok elhárítója is támogatott bennünket.

Ráhangolódó ringatással kezdtük, magzatpózban. A kártyák üzenetei segítették a munkánkat. E napon ezek így szóltak:

Kinyilatkozás / Kezdetek / Bőség-Jómód / Káosz mandalája

Valami megnyílik ahhoz, hogy valami új keletlezhessen. Nyíljunk meg mi magunk is, hogy befogadhassuk azt, ami érkezik. Mint, ahogy a gyermeket a születésnél az első fénysugár várja, úgy vár minket egy kinyilatkozás után a megvilágosodás. ... Ez a megvilágosodás Isten végtelenségéből adódik, így megfelel egy beavatásnak. Az új, ami születik, épp oly törtékeny, mint az újszülött gyermek. Gondoskodást, törődést, támogatás, figyelmet és szeretetet igényel. Minden adott ahhoz, hogy ez megtörténjen. Megbízva az egyetemes bölcsességben, az őszinte, tiszta kommunikáció és az együttműködés által kelnek életre az új világ alapjai. 

Akkor még nem tudtam, de sejtettem már, hogy sokféleképpen próbára leszünk téve. Kinek kinek témája szerint az érkezett, ahol a legjobban "megrángatható". Megtörtént. Ahogy érkeztek az ívek, előbb utóbb mindenki képes volt beleállni a helyzetekbe. Mindenki képes volt megadni magát annak, ami van. Nem áldozatként, hanem valami egészen más megnyílásban, más minőségben. Nagyon sok mindent nem tudunk veletek megosztani, de aki legalább egyszer részese volt a tábornak, annak van emléke arról, hogy ebben a befogadó, szeretettel támogató térben mennyire más választások születnek a hétköznapi környezethez képest. Bízom benne, hogy ezek a választások és ezek az emlékek előhívhatók mindenki számára, és a hétköznapokban is megjelennek, mint lehetőségek. 

Megérkeztünk. Készen állva közös utazásunkra elindult a tábor 5 napja.

1. nap:
Az erő / Szépség / Tisztánérzékelés / Felismerés / Adakozás öröme 
A valódi erő Istentől indul ki és hozzá is tér mindig vissza. Alázatosságra és rugalmasságra hív. A külső világ bensőnk tükre, mindenben megláthatjuk Istent. Minden feladat megoldásához megvan a belső erőnk, s minden felismeréssel az isteni szikrát növeljük magunkban. Egyre jobban érzékeljük testünk és lelkünk üzeneteit az ismétlődő érzetek és érzelmek által, amelyek elvezetnek a következő lépéshez. Minden, amit adunk a világnak, sokszorosan visszaérkezik hozzánk. Adjunk hát örömöt, támogatást, szeretetteljes kapcsolódásokat, és fel fogjuk fedezni magunkban ezeket a minőségeket. Adjunk örömöt, támogatást, szeretetteljes kapcsolódást önmagunknak, és ezt fogjuk kisugározni a környezetünk felé. Az adakozás öröme felemelő. 

Eltáncoltuk a teljesség táncát. Danics Ági vezetésével földi életünk megteremtésétől kezdve végig jártuk a pillanatokat. A fogantatás után a méhen belüli magzat létet, majd a születést. A világrajövetel állomása után pedig felfedeztük magunkat, a testünket, a határainkat, az erőnket, a finomságunkat, az áramlásunkat, a lehetőségeinket. Majd beleálltunk a feladatba: "Én, mint Árnyék. / Én, mint Fény. Eltáncoltuk magunkat ezekben a minőségekben. Nem szokványos tapasztalatokra tettünk szert itt. Ezt mindenki nevében nyugodtan le merem írni. Végül a felszíntől elindultunk befelé, a középpont felé, és megérkeztünk a Forráshoz - ÖnMagunkhoz.

2. nap:
A tökéletesség / Elkötelezettség / Tanítás és tanulás / Békesség / Álmok a bőségről / Ráhagyatkozás, bizalom
Amit eddig el lehetett érni, azt elértük. Valami tehát most befejeződött. Teljes bizalmat adunk és ráhagyatkozunk az Istenire. Átitatva magunkat belső békénkkel, továbbhaladunk az úton, elköteleződve afelé, ami az életünk értelme és célja. A tanítás és tanulás útján járva minden adva van ahhoz, hogy új szintre emelkedhessen a létezésünk. 

Mi mindennel szolgálhatjuk egymást? Mi mindennel szolgálhatjuk a világot és a Föld bolygót? Mi mindennel szolgálhatjuk Önmagunkat? 


Megéreztük és megéltük, hogy nincs te meg én. "Csak" az Egy van. A ringatás különleges volt, mert egy körben mindenki mindenkit megringatott. Megadott pontokon váltottunk, mentünk át a saját ringatottunktól a szomszéd ágyon fekvőhöz. Ott folytattuk, ahol az előző abbahagyta. Más impulzusok, más ritmusok, más minőségű érintések érkeztek, mégis az egész összerendeződve teljes egységet alkotott. Nem volt elakadás, nem volt megtorpanás, nem volt hiányérzet. Folyamatos áramlás volt jelen: érkezés és továbbhaladás, befogadás és elengedés, megengedés és önátadás ... ezek a minőségek voltak a térben, azaz bennünk. Mindegy, hogy ki ringatott, mindegy, hogy kit ringatott. Minden Egy (volt).

Este a távringatás következett, amihez ismét érkeztek üzenetek a reggeli kártyákon kívül:

Az erő / Szépség / Bátorság / Káosz mandalája / A barátságok méregtelenítése

Egy csodás virágcsokor, amelyben minden benne van. A leírást itt olvashatod erről: 

A távringatás során szerzett tapasztalatainkat pedig itt olvashatod hamarosan: www.ringatoterapia.hu

Röviden, hogy mi is történt: A belső és a külső közötti kapcsolódás kiegyensúlyozódott. A szabad áramláshoz a kapu kinylít. A Férfi és A Nő szent minőségeinek kódjai beíródtak a sejtjeinkbe, így mindkettő elfoglalhatta méltó helyét a Szentségben és a kapcsolódásukból megszülethetett a Gyermek. A távringatás végén A Férfi kivezette a látható világba A Nőt. A következő napok belső folyamatai során megtámogatást kaptak ezek az új kódok, és csütörtökön fizikai valójában is megérkezett a csoporthoz egy gyermek. 

3.nap:
Ego / Együttműködés / Egyensúly / ... (a kártyákat lefotóztam, de az a fotó, amin a hiányzó két kártya szerepel, köddé vált. Sajnos visszaidézni sem tudjuk, annyira sok mindent történt. Ez most így van jól.) 

Kövi Szabolcs érkezése mindig egy fénypontja a táborunknak. Intuitív játéka fantasztikusan együtt hullámzik a ringatásainkkal. Nagyon sok szép minőséget tettünk be ebbe a ringatásba:
Születés, Önátadás, Öröm, Szerelem, Támogatás, Hála, Család, Összetartozás, Könnyedség, Elfogadás, Együttműködés

Nagyon szeretem átélni azt a figyelmet, összehangoltságot, békességet, nyugalmat, és azt a magas rezgésszintet, ahol minden olyan "áttetszővé" válik, és megjelenik a "Látlak Téged!" minősége. A tábor első napjától kezdve a Mennyországban voltunk, ami érzetben itt hágott a tetőfokára. Azok a gátak is áttörtek, amikről azt gondolhatnánk, hogy képtelenség átjutni rajtuk. Megtörtént az átjutás. Megtörtént a kinyílás. Akárcsak a rózsa, ami ezen a napon (szerdán) még bimbó formájában ismerkedett a világgal, péntekre teljesen kinyílt, mindannyiunk örömére. A párom otthon le is fotózta. Varázslatos együttlét ez is. 


A délutáni pihenő után Bende Rita vezetésével táncmeditációt tartottunk. Olyan területre érkeztünk, ami mindannyiunk számára új volt. Rita számára is. Nagyon szép és megérintő volt, ahogy Rita felvállalva ezt, őszintén megmutatva önmagát állt bele a feladatba, és ezáltal olyan mély kapcsolódásban lehetett részünk, amiért igazán hálásak vagyunk. Úgy érzem, hogy az ő tiszta őszintesége volt az igazi megtámogatója annak, hogy a bennünk lévő összes olyan érzelem, ami az ismeretlentől való félelemből fakadhat, elillanjon. A feladatok mind egymásra épülve vezettek minket egyre beljebb önmagunkba, az önátadásunkba, a többiekkel való együttműködésbe. Nagyban segítettek annak a megélésében, hogy amiről elképzelésünk sincs, hogy hogyan fogjuk véghez vinni, az is egyszerűen megtörténik, ha bele merünk állni. 

4. nap:
A lélek / Lehetőség / Emlékezz igaz önvalódra / Békesség / Kapcsolat / Engedd el a bűntudatot
Azt hiszem ezekhez a címszavakhoz nem kell különösebb leírás. Önmagukért beszélnek. 

Az idén a Csurgó kút helyett egy közelebbi zarándokhelyet találtunk. A falutól nem messze egy Mária kegyhely található, a Szent kút, ami egy hatalmas bükkfa árnyékában bújik meg. Nem hivalkodó, egyszerű, ám varázslatos maga a hely. Egy-egy mécses és egy jázmin füstölő kíséretében jártuk körbe a szent helyet, mondtunk el egy imát, meditáltunk vagy csak ültünk csendesen. Majd délután ismét egy ringatás következett. Nagyszerű megélésekkel, rálátásokkal, amikor a fájdalom szülte könnyeket felváltották az örömkönnyek. 


Este 108x zengtük el az Om Namo Narayanaya mantrát. Ez a mantra Istennek az a minősége, ami minden emberi szívben megtalálható.

5. nap:
A lélek / Képzelet / Győzelem / Angyalok tánca / Tedd a dolgod
"Táncoljon lelked a tiszta fényben.
Lásd, ahogy magasra szállsz.
S csodás szárnyaid adta biztonsággal
hazatalálsz.
Angyalok kürtje fogadja győzelmed,
s táncukkal körbevesznek.
Boldogság, öröm járja át a szíved,
fényesen ragyogó lényed.
Lélegezz egy mélyet, majd nyisd ki a szemed. 
Várnak rád az Emberek."

A hajnali csend meditációt a Kálvária domb tetején található hófehér kápolnánál tartottuk. Majd bementünk az oltárhoz és megkerestük a mécseseink helyét. Egy olyan kápolnában, ami valahogy más minőségeket hoz. Ez a hely olyan, mint egy nyugalmat, békét, biztonságot adó anya, akinek az ölébe bújva megpihenhet a fáradt gyermek. Hallani lehetett a csendet. 

A kápolnához felvezető hosszú lépcsősor szimbolizálja a hegycsúcsra jutást, ahol bár ott áll a feszület, mégis valahogy azt üzeni, hogy: "Megérkeztél. Letetted az összes terhedet, ha idáig feljutottál." A belső térben pedig a csendben feloldódik a lélek. Hazatalál Istenhez. S ehhez már nem kell közvetítés más emberek által. Mindenki képes Istennel kapcsolódni közvetlenül.

***

Ringatótábor 2019 – Magyarpolány


Csodák mindig történnek, de csak akkor vesszük észre őket, ha kinyitjuk a szívünket. 


Magyarpolány az idén visszavárt bennünket, s hívó szava nem volt véletlen. Hat fős, családias hangulatú táborunkban annyi, de annyi csodás pillanatban volt részünk, hogy az leírhatatlan. 



  Mottónk: Csinálj valamit, amit eddig még nem csináltál! 
Ha mindent ugyanúgy csinálunk, ahogy szoktunk, akkor semmi új nem érkezhet az életünkbe. Így a feladat az, hogy kinyissuk a szívünket, és megengedjük a megteremtődését mindannak, ami megnyilvánulni kíván ott, akkor, abban a pillanatban. Feladat, hogy megtanuljunk kérni, kimondani, kinyilvánítani azt, ami megjelenik bennünk. Teljes őszinteséggel, tiszta szívvel állni egymás előtt, és felvállalni önmagunkat, a sebezhetőségünket, a vágyainkat, az elképzeléseinket, a hitünket, a gyengeségeinket és az erősségeinket óriási dolog és hatalmas ajándék Önmagunk és a többiek számára is. Amikor lehullanak az álarcok, és letesszük a szerepeinkhez tartozó játszmákat, egy új világ nyílik ki mindannyiunk előtt. 


  Mindenki képes volt beleállni Önmagába, felvállalni a magát és a feladatát. Ezáltal egy olyan tér nyílt ki, ahol abszolút érzékelhetővé vált az egység, az együttműködés, önmagunk és a többiek tisztelete. Olyan varázslatos, színes világot alkottunk együtt, aminek a központi Fénye körül az Atya, az Anya és a Gyermek adta szeretetteljes alapokon megjelenik és ragyogni kezd kicsi és nagy, világos és sötét, fényes és matt kristály, mely kristályokban rejlő csodákat a feltétel nélküli szeretet sugarai árasztanak szét e Földi szférában. 


  Minden évben felmegyünk a Kálvária domb tetején magasodó hófehér kápolnához, s az utolsó nap reggelén a hajnali csend meditációnkat is itt tartjuk. Az idei tábor különlegessége volt, hogy megkaptuk az engedélyt, Égit és Földit, hogy eljusson hozzánk a kápolna kulcsa, és beléphessünk a szentélybe, ahol eleget tehettünk a ránk bízott feladat elvégzésének. A szívünk megtelt hálával és végtelen szeretettel. Ami itt történt, arra már tényleg nincsenek szavak.


  Mindenki a saját útját járja, mégis együtt haladunk jó testvérekként, egymást segítve. Egyszer én vagyok elöl, és átadom a tanítást, máskor te vagy elöl, s rád figyelünk. Amikor valaki elakad, leragad egy témájában, a többiek nem hagyják magára. Van kihez szólni, van kitől segítséget kérni, van kinek megfogni a kezét, és engedni, hogy ott legyen velünk. Pontosan tudva azt, hogy nem ő fogja nekünk megoldani a nehéz helyzetet, de ott van mellettünk, s tartja a teret. Amikor valaki elvonulni kíván, megteheti. Szabad egyedül is lenni. Mindennek helye és ideje van ebben a térben. Biztosak lehetünk abban is, hogy az elvonulásból visszatérve ott találjuk szerető közösségünk tagjait, akik őszinte öleléssel fogadnak. Ez a Család. Ez van Bennünk, s nyilvánul meg a Ringatók csapatában. 



  Hálásan köszönjük Krayné Faragó Zsuszinak és férjének Kray Gyurinak az erős táborindító Gongos – hangtálas ringatásban való együttműködést. Hálásan köszönjük Kövi Szabolcsnak, hogy varázslatos zenéje az idén az oltár mellől szólhatott a ringatások alatt. 


  



Amikor nyílik a szív és könnyeddé válik a lélek, a spontaneitás talaján elvetett magokból megszületik a varázslat. Így volt ez itt is. Megéltük, hazahoztuk. Egyszerűen gyönyörű volt ez a tábor! Köszönöm Nektek, kedves táborlakók a csodás pillanatokat.

A mozgásmeditációról és örömtáncról nem születtek fotók, de talán majd mesélünk róluk is. 

Minden más élményről szeretettel osztjuk meg az alábbi linken elérhető képeket: Ringatótábor 2019 - Magyarpolány


***

Ringatótábor 2018 / Máriahalom

2018 elmúlt hónapjai, közöttük leginkább a nyári hónapok csodálatos lehetőséget adtak arra, hogy megtapasztaljuk és megélhessük teljes valójában az istenire való ráhagyatkozást. Semmiféle akarati ráhatás nem működött, nem is működhetett, hiszen pont az volt az Égiek célja, hogy megismerjük a totális bizalom állapotát. Annak felismerése, hogy képesek vagyunk-e megadni, átadni magunkat e bizalomnak csakis helyzetben történhet meg. 

Az idei táborunk alakulása során is megteremtődött a helyzet, amikor indulás előtt egy hónappal lemondták a februárban lefoglalt szállásunkat és programterünket. Egy hónap alatt új helyszínt találni, olyat, ahol elférünk 5 – 6 masszázsággyal, és az étkezés is megoldott, nem tűnt lehetségesnek. Mégis volt valami bizonyosság bennem arról, hogy sikerülni fog. Azt nem tudtam, hogy hogyan, de végül is hamar megmutatta magát az új lehetőség. Máriahalmon – Vendégház, Biofalu. Másnap már utaztunk is, s az odavezető út során már éreztem, hogy igen, ez lesz az. Nem tudom megmondani, hogy miért. Az egész táj olyan fényes volt, olyan gyönyörű, annyira hívott, hogy biztos voltam benne, ez az a hely, ahova most elvezetnek bennünket. Lakatos Géza a Vendégház és Biofalu megalkotója körbevezetett, megmutatta a tér adta lehetőségeket. Magával ragadott mindaz, ami ott fogadott. Volt benne minden: rend és rendezetlenség, új és régi dolgok, kezdet és vég. Mit is mondhatnék, az egész olyan volt, mint maga az Élet, a születés, a növekedés, a fejlődés, a kiteljesedés, az elmúlás, az elenyészés, a halál, mint lehetőség az újjászületésre … minden benne volt. Akkor már biztosan éreztem, hogy itt vár bennünket valami csoda, ami akkor fogja felfedni magát, ha megadjuk neki magunkat a tábor során. Így lett 😊 

2018. július 23. A megérkezés és ráhangolódás napja:
A tábor témája: Ráhagyatkozás – bizalom. Mi más lehetne. Ezt éljük, ebben létezünk itt és most. Megérkezve a Vendégházba, majd belépve a kissé távolabb elhelyezkedő programtérbe érdekesen más érzések kerítettek hatalmukba, mint, amikor először jártam itt. Most nem volt olyan fényes, sokkal inkább kissé szűknek éreztem a teret. No, gondoltam, már benne is vagyunk az áramlásban. Lássuk, mi fedi fel magát. 


Berendezkedtünk, meggyújtottuk a mécseseket. A tábornyitó alkalmával mindenki megkapta az első üzenetet, ami irányt adott/adhatott annak, amit az ő dolga volt ott és akkor meglátni. Érdekes volt megfigyelni, ahogy a sámán dobok fura mód némák maradtak, ám a hangtál és a tinghsa nagyon szépen vezették a meditációt. 3 férfi és 9 nő csodás együtt-rezgése már az első ringatásnál olyan mélységekbe vitt és olyan magasságokba emelt mindanniyunkat, amit nem lehet szavakban átadni, maximum így: "Veszek egy mély lélegzetet, kicsi énem átadja magát annak, ami van, s engedem, hogy az isteni minőség érkezzen meg rajtam keresztül a Földre."


2018. július 24. A nap, amikor az intuitív ringatás találkozik az intuitív zenei formákkal:

Kövi Szabolcs élő zenéje, játékának zsenialitása adta az alapot a második napon a ringatások rezgésszintjéhez. Az első nap témájához erőteljesen kapcsolódott a reggeli üzenet:

A fellélegzés után valami újnak a kezdete. Ám ez a kezdet korántsem olyan félelmetes és nehéz, sokkal inkább izgalmas, és gyermeki kíváncsisággal, várakozással teli.

Könnyed és játékos, mint az Angyalok és a Tündérek tánca, amely táncra hívott bennünket Szabolcs játéka is. Hála és köszönet érte!


2018. július 25. A várva várt RinGong napja:


Egy csodálatos harmóniában létező házaspár Krayné Faragó Zsuzsi és Kray György segítették két gonggal és megannyi hangtállal a ringatásainkat, és belső folyamatainkat. Ebben a biztonságot adó térben olyan csodák születtek meg, amelyek következményeit szinte azonnal tapasztalhattuk. A létezés multidimenzionalitása is "beköszönt" és úgy mutatta meg magát, hogy szinte atomjainkra bontott. Minden, amire készen álltunk, láthatóvá vált, legyen az a Felsőbb Én, az Angyali minőség, Égi üzenet, vagy elmúlt életek szörnyű fájdalma, a veszteség megélésének kínpokla. Csodálatos, érzékeny, egymásra hangolódni, és isteni irányítottság által létezni képes csapat összmunkájaként olyan oldódások és gyógyulások történtek, amikről szavakkal nem lehet mesélni. A csillogó szemek többet átadnak abból, ami ott történt:




2018. július 26. A Relax kuckó és a mandala készítés napja:

Ez a nap is sok csodát rejtett. Belevetettük magunkat a mandalarajzolás világába, majd együtt készítettünk ebédet, ami elképesztően finomra sikeredett. Ezután volt paszományfonás, hennafestés, aromaterápia, különféle masszázsok, kiskutya simogatás, és természetesen az elmaradhatatlan ringatás. Volt, aki a szabad ég alatt próbálta ki a kristályágy gyógyító hatását. A csodás kis csapat figyelmessége nem ismert határokat. Volt névnapi köszöntés és Balázs búcsúztatás, mert ő ma hazatért a táborból. Mindezt Rita és Laci helyben készített sütije koronázta meg. Egyszerűn nem találok szavakat, boldogság tölti be a szívemet ☺csodás pillanatok voltak ezek. Jó visszaemlékezni minden pillanatra.

   

2018. július 27. A szakrális körtánc és a Mantraéneklés napja:

A tábor témája kapcsán, ami a Ráhagyatkozás-Bizalom volt, mint alap, úgy jutottunk el eddig a napig, hogy megéltük a belső barlangunk mélységeit, megláttuk, milyen fájdalmak és veszteségek nehezítették a női és a férfi létünket, majd egyszerre volt jelen a könnyedség, a mennyek országa, valamint a háború, a halál, az értelmetlennek tűnő emberi "elmebaj". Több napig folytattuk a munkánkat a barlangban (az alsó teremben), ami nélkül nem juthattunk volna fel, egy szinttel feljebb, a felső terembe. Ott aztán táncoltunk, ami korántsem volt mindenkinek olyan könnyed. Megélhettük, hogy itt is, ezen az új szinten is megszólal a kritika, megszólal a fájdalom és a dualitás, hogy valami jó, vagy rossz-e. Mégis minden a helyén volt ott és akkor. A tánc az öröm felé indított. A kör segített az együtt-érzéshez, az együtt megéléshez. Farkas Andi által vezetett foglalkozás szépen kapcsolódott mind ahhoz, ami bennünk zajlott épp. Úgy simult bele a tábor energetikájába, mint kés a vajba, s pont azt láttatta meg mindannyiunkkal, amire dolgunk volt ott és akkor rálátni magunkban. 

Az ezt követő Mantraéneklés, amikor is 108-szor zengettük el a Karpura Gauram mantrát, a tánc által már kinyitott kaput szélesre tárta és lehetővé tette a belépést a belső erő, az isteni, az öröm, a szépség és a könnyedség birodalmába. Lehetővé tette, hogy mindenki megérezhesse a saját teremtő erejét, hogy hogyan és mit teremt.


2018. július 28. A tábor utolsó napja – táborzárás:

A tábor utolsó napjának csodás pillanatai, a reggeli meditáció, az együtt elzengett Ima Mindenséghez, a sámán dobos ringatások a nagy diófák árnyékában készítették elő a „gyermek születését” – az újjászületést. Eközben a táborunk egyetlen gyermeke fonott karkötőt készített az édesanyjának ajándékba. Amikor elkészült a karkötővel, a karjára egy csodaszép hennaminta került, elindulván az úton, a nagylánnyá, majd a nővé érés folyamatán. A háttérben csendesen zajlott a férfi, az igazi férfi megjelenése, miközben az apai - nagyapai tiszta szeretet erőteljes, mégis gyengéd, s ezáltal végtelenül biztonságos gyógyító hatása is formát öltött a térben.



A tábor első napjának első pillanatától az utolsóig kézzel fogható volt az a teremtő erő és rendező elv, mely egyébként az életünk minden pillanatát áthatja, csak ott, abban a térben, teljes figyelemmel ráhangolódva, mindenki számára érzékelhetővé vált. A különböző szinteken való munkálkodás, a tisztulási folyamatok mikéntje nem volt előre eltervezve, mégis, ... sőt, pont emiatt szépen illeszkedett egymásba és az isteni terv szerint épült egymásra minden egyes érintés, minden egyes mozdulat, történés, érzés és gondolat, s vitt először egyre mélyebbre, majd repített az elme számára felfoghatatlan magasságokba.


SZER-ELEM, KEGY-ELEM ... a csoda részei vagyunk, teremtői vagyunk, megtapasztalói vagyunk ... mindannyian ezen a világon. Mosolyog a Föld. ☺ Áldás Mindannyiunkra!

Ringatótábor 2017 - Magyarpolány  

  Hálás vagyok a Gyógyító Ringatást gyakorlók közösségének, hogy ez a tábor évről évre megvalósulhat. Áldás mindenkire, aki eljött. Áldás mindenkire, aki otthonról támogatott. Áldás minden Ringatóra, aki felvállalva e feladatot tovább viszi a lángot … a FÉNY üzenetét.

  Évről évre egyre nehezebb szavakban leírni mindazt, ami a nyári Ringató táborban történik. Ha csak a felszínt látjuk, akkor annyi történt, hogy elérkezve az indulás pillanatához, útra keltünk, hogy öt csodás napot együtt tölthessünk egymással, és ezalatt az öt nap alatt remekül érezzük magunkat. Sokat ringattunk, ellazultunk a hangtálak és a gongok hangjaira, átadtuk magunkat az élő zene varázslatos hullámainak, kirándultunk egy mesébe illő erdőben, és feltöltődve érkeztünk haza. Csupán ennyi a történés – a felszínen. Ám, ha a mélyére pillantunk, akkor egészen más dimenziók nyílnak meg a szemünk előtt. 
  Az indulás előtt pár nappal vált láthatóvá, hogy kik lesznek valóban ott a táborban. Mindannyian különböző feladatokkal, ránk váró próbatételekkel érkeztünk. A Fény Angyalainak személyre szóló üzenetei indítottak útnak bennünket, s adtak olyan irányt, amely a legjobban segítette belső folyamatainkat. A tábor témája a „Középpont megtalálása, a belehelyezkedés, és a MAGunkkal való kapcsolat megerősítése - újjászületés” volt. A középpont körül, mint virágszirmok váltak láthatóvá a személyes üzenetek energiamintázatai:
Nagylelkűség / Rugalmasság / Eloldódás / Egyidejűség / Sebezhetőség / Kegyelem / Elkötelezettség / Erő / Megbocsátás / Öröm / Kezdetek / Szépség / Világosság
A szív terébe érkezésünket a gyógyítás és egyensúly zöld sugarán tevékeny, a tiszta Isteni energiát felénk közvetítő Raphael Arkangyal segítette. Rajta kívül sokan voltak még jelen velünk, olyan magas rezgést hozva, amit olykor úgy éltünk meg, hogy kicsordult a könnyünk a hálától és a tiszta szeretettől, s egymást öleltük. Máskor örömtáncot jártunk, pörögtünk és forogtunk, ugráltunk, mint a gyermekek, lerázva a béklyókat, lelkünket és szellemünket felszabadítva ÖnMagunk voltunk. Ilyenkor eltűntek a kérdések, minden egyértelművé vált.  
Kifejeztük a szándékunkat arra, hogy megerősítsük a középpontunkkal való kapcsolatot. Ezt követően minden történés próbára tett mindenkit, mert ez így működik J Különben honnan is tudhatnánk, hogy pontosan hol is van a fókuszunk.
Képtelen vagyok leírni a táborban megélteket egy kerek egész összegzésként. Úgy érzem jobban átadhatom az üzeneteket, ha kis egységekben járom körbe, és mindig csak egy – egy virágszirmot bontok ki, már, ami kibontható, abból a sok ezernyi sziromból, ami ott megjelent.

Utazás, megérkezés:
Sok apró változás után megengedve a lehetőségek sokféle variációját kialakult az utazási rend, és kedden kora délután minden táborlakó szerencsésen megérkezett. Szeretem a ringatók csapatát, mert függetlenül attól, hogy személy szerint ki is van jelen, mindig remek az együttműködés a csoportban. Nem kell kiosztani a feladatokat sem, mert mintha valami egyértelműség lenne abban, hogy ki milyen feladatot végez épp el a táborban. Mindig el van mosogatva, a szobák, és a fürdők rendben vannak, és a pajta – a programjaink szent helye is megkapja a törődést. Öröm, hogy mindenki részt vesz benne. 
A pajta közösen került berendezésre. Köszönet érte mindenkinek, hiszen egy olyan erőteret hoztunk létre már a megérkezés napján, ami alapjaiban jóval magasabbról indított bennünket a belső utazásunk során. A ringató tér, a meditációs – és olvasó sarok, a kreatív sarok, a felfedező sarok az EMK kártyák köreivel, és a vásártér is mind önmagáért beszélnek. 
Az oltárra idén sok olyan tárgy is felkerült, amit a táborlakók hoztak. Az energiák összeadódtak, és csak ismételni tudom magam, a rezgésszám kézzel foghatóan emelkedett. 
Adódtak azért nehézségek is, az ágy kényelmetlenségével, a hátsó fürdő tisztaságával, de megtettük, amit lehetett, és így elfogadásra kerülhetett az, ami VAN.
Volt, aki akadályoztatva volt az utazásban, így csak a második nap estéjén csatlakozott a csoporthoz. Ám ahelyett, hogy megbolygatott volna bármit, plusz energiát, örömöt, és megnyugvást hozott. Volt, aki csupán egy napra tudott velünk tartani, ám ez is oly sokat adott hozzá a táborban tapasztaltakhoz, hogy megerősítést nyert az érzés: Rend Van.

Élő zene – Kövi Szabolcs tolmácsolásában:

A második nap reggelén érkezett körünkbe Szabolcs, akivel nem először ringattunk együtt. Felemelő érzés volt, hogy újra itt van velünk. 
Élő zenére ringatni úgy, hogy a művész együtt lélegzik a ringatással, az maga a csoda. A hangok, a ritmus, a mozdulatok, és a ringatók tánca lenyűgöző egységet alkot, amely előtt alázattal meghajolok. Hála! Áldás!

  


Együttműködő kommunikációs játékok Bende Ritával:
Új, izgalmas, érdekes játékok kerültek most fel a palettára. Játszottunk a hangunkkal: állatok hangján fejeztük ki a kártyákon lévő érzéseket, majd a hangsátorban megtapasztaltuk, hogy ugyanannak a ’dolognak’ hány, különféle kifejeződési módja lehet: ahány ember, annyiféle. Megdöbbentő volt felfedezni, hogy olykor teljesen más hang jön ki a torkunkon, mint, amit megszólaltatni akarunk. 



Szobrászkodtunk: kihúztunk egyet az érzések kártyáiból, és a társunk olyanná alakította a testtartásunkat, hogy az érzés láthatóvá váljon a többiek számára is. Ha valaki közben képes volt arra, hogy megfigyelje a belül zajló folyamatait is, akkor nagyon sok információt kaphatott önmagáról és a kapcsolatairól.


Az EMK és a Gyógyító Ringatás szoros egymásba kapcsolódásában megjelent a végtelen türelem, az őszinte figyelem, az elfogadás, és az igazság meglátása. A középpontunk megtalálása csak akkor sikerülhet, ha önmagunkkal szemben teljes az őszinteség. 

Közvetítés Balázs jóvoltából:
A ringatáson túl más úton is betekintést nyerhettünk a magasabb dimenziókba. Beszélgettünk kristályokkal, almafával, rózsabokorral, és a második nap estéjén történt közvetítés során megérezhettük az energiák hullámzó táncának üzeneteit. Földanya jelenlétét, az energiaszint emelkedését, a szépséget, a szeretetet. Megélhettük a zuhanást, az ego megnyilvánulásait, a kettősséget. Mi igaz, mi nem? Az az igazság, amit látunk, vagy az, amit érzünk? Ebből a kettősségből indulva, megutazva az ellentétes pólusok energiáit, megéltük a kinyílást és a bezárulást, az elfogadást és az ellenállást, a szentséget és a méltatlanságot … általuk jutottunk el az Egység mandalájához, mely mindannyiunkat felkapva vitt tovább az újjászületésünk felé. 


Ringatás a hangtálak és a Gongok hangrezgéseire – Krayné Faragó Zsuzsanna és Kray György közreműködésével:
Megtapasztalván azt, hogy a Föld háromdimenziós világában, a jónak és a rossznak vélt dolgok elválasztódnak egymástól, de csakis egymáshoz képest, együtt léteznek, mindannyian képessé váltunk arra, hogy a középpontunkat megérezzük, s oda belehelyezkedjünk. Ekkor nyílt ki egy másik ajtó, amelyen átlépve hatalmas utazást tettünk … s, hogy hova? 
A harmadik nap reggelén kilépve a házikó ajtaján a felkelő Nap fogadott szemből, majd amikor megfordultam rám mosolygott a Hold. Úgy helyezkedtem, hogy a bal tenyeremet a Hold felé, a jobb tenyeremet a Nap felé tarthassam, és magamba szívtam a teremtő energiákat, a Nap és a Hold erejét. Ekkor nyílt meg bennem a ’függőleges’ kapu, melyen át kapcsolódom Földdel és Éggel – így született meg az egyenlő szárú kereszt, s a középpontban ÖnMagam – Mindennek közepén a Szív terében.



Ezt követően éltük át a Gongos ringatás mélységeit és magasságait, mely belső világunk olyan vidékeire repített, ahol többünknek elakadt a szava. És nem is kellett megfogalmazni … elég volt egymás szemébe nézni, és látni a ragyogást. Köszönet és Hála!

Csillogó szemek, és mosolyok a gongos ringatás után

A beavatás:
Ahogy bennem zajlott, úgy a többiekben is, ez a kapcsolódás, ez az újjászületés. Majd a negyedik nap reggelén a Bátorság és az Egység mandalái után, a Kristálygyermek mandalája vitt az utunkon, mely úton olyan kegyelemben lett részünk, hogy a szemünk előtt öltött formát maga a teremtés:
Lótuszülésben ülök a párnán, előttem egy hangtál, amiben Síva látható – a HANG / OM / az IGE. A hangtál előtt a Szent háromságot szimbolizáló három mécses ég – az ATYA, az ANYA és a FIÚ / a GYERMEK. A mécseseken túl ott a mandala, a Kristálygyermek születik épp, két oldalt egy-egy energiapálca helyezkedik el. A pálcák hegyikristályból vannak, tetejükön forgó merkaba – ez segíti a leszületés folyamatát, a pálcák pedig megadják az irányt, s a Fényt fókuszban tartva utat mutatnak a Gyermeknek / a megszületendőnek. A mandalán, és a pálcákon túl a kapuban, a földi átjáróban amazonit Ganésha ül. Ő vigyázza a rendet, az új kezdet rendjét, elhárítva az akadályokat, hogy a születés, az újjászületés, a megteremtődés pillanata zavartalan lehessen. És ekkor felfogom, hogy „én” vagyis ÉN ülök a párnán. Én szólaltatom meg a Hangot, útnak indítva a rezgést a fényfolyosón át, a földi átjárón keresztül a Föld háromdimenziós világába küldve … Én teremtem … Ó, Istenem … … … Majd kinyílik egy újabb ajtó, s meglátom életem ok-okozati összefüggéseit, érzem, élem, hogy Rend van … ekkor belépek egy újabb ajtón … hol vagyok? … itt nincs semmi … itt a SEMMI VAN … és ezt már tényleg nem tudom leírni szavakkal. ÁHITAT, IDŐTLENSÉG, EGYSÉG … a MINDEN, a SEMMI … VAN … VAGYOK 

Nem tudom szavakkal leírni azt az alázatot, azt a kegyelmi állapotot, azt a mélységesen mély Szeretetet, ami ott rezgett a térben. Potyogtak a hálakönnyek. Megszólalt a remény, s a lehetőség minden földi ember számára, hogy bátran üljön oda a párnára, vegye kézbe a sorsát, lássa meg a teremtés folyamatát, s annak misztériumát a hétköznapokban is!
Megjegyzés: 
A fenti fotón látható két mandala: a felső a Kristálygyermek – a gyermekem, vagyis mindaz, ami általam születik e világra. Az alsó a Szívkapu – a földi kapu, amelyen keresztül érkezik a teremtményem a világba.
Ganésha – az elefántfejű Isten, a kezdetek Istene, az akadályok elhárítója, az élet édességét, az örömöt szimbolizálja

A kirándulás: 
A Csurgó kúthoz vezető túra egyfajta zarándoklattá nőtte ki magát. Nem tud más lenni. Mindössze öt kilométer az út a tisztásig, és mégis … nem tudom szavakban átadni, inkább arra hívlak, légy részese Te is, és tapasztald meg.


A tavalyihoz képest most más úton érkeztünk az erdőn át a tisztásra. A vihar és a zuhogó eső súlyos nyomokat hagytak az erdőben. Kidőlt fák, leszakadt ágak, sáros vízmosások. Ám a tisztásra érve ott fogadott bennünket a lüktető élet. Egy cserkésztábor ifjú titánjai fedezték fel a mobiltelefonos valóságon túli világot. A tisztáson csordogáló patak csillámló vize, hűsítette fáradt lábunkat, és tisztította meg lelkünket. A patak mentén mindannyian megtaláltuk azt az erőtárgyunkat, ami segít a mindennapi életben visszatalálni a középpontunkba, ha kibillennénk. Majd felmentünk a forráshoz, ahol még kicsit leültünk, gyújtottunk pár mécsest, és énekeltünk. A Moola Mantrát énekeltük:
Om Satchitananda Parabrahma
Purushothama Paramatma
Sri Bhagavati Sametha
Sri Bhagavate Namaha
Hari om tat sat
Hari om tat sat
Hari om tat sat
Hari om tat sat
„Ó, isteni erő, minden teremtés szelleme, legfelsőbb lény, isteni jelenlét –kérlek, tölts el minden élő lényt! Meghajlok a legnagyobb alázattal a Legfelsőbb Lélek előtt, aki az Isteni Anyában és Isteni Atyában öltött testet.”

A varázserdő

Zarándokút

Moola Mantra zengetése:
A tanulás során meghallgattuk a mantra zenei feldolgozásait. Amikor Deva Premal és Miten, valamint Daniel Bellone tolmácsolásában megszólalnak a Moola Mantra rezgései, egyszerűen megnyílik a Mennyek kapuja. Aztán megmutattam a La Oneness Band előadásában is ugyanezt … és ekkor új irányt vett minden: felpattantunk és örömtáncot jártunk … mert lehet így is J
https://www.youtube.com/watch?v=npR6ojhGUa0

Az utolsó nap reggelén a csend meditáció után előkészültünk a közös mantrázásra. 108-szor zengettük el a mantrát, ami/aki azóta is szól bennem. 
A teremtés tere kiegészült: Előző nap az átlépés kapujáig jutottunk, amit Ganésha őriz. Most azonban ki is nyílt a kapu, és felfedte magát: Megmutatkozott a Szívkapu mandalájában. A ’sor végét’ Adri gyertyája zárja, amit magának készített ugyan, mégis ide kívánkozott a térbe, nem véletlenül. Mindaz, ami a gyertyára került mélyen kapcsolódik mindannyiunkhoz, és ahhoz, amit teremteni szándékozunk … ami Adriban gyógyul, bennünk is gyógyul, és fordítva. Tovább megyek: ami a táborban (és a hétköznapokban is persze) bennünk gyógyult, az Földanyában, sőt, az univerzumban gyógyult. 

Csendmeditáció:
Minden reggel csendmeditációval kezdtük a napot. Négy nap a pajtában a meditációs sarokban töltöttünk el fél órát néma csendben. Csendben kívül, és csendben belül. 
Az ötödik nap reggelén csendben sétáltunk fel a Kálvária domb tetejére, a hófehér kápolna lábához, és ott élhettük át mindazt, amit a még fent lévő Hold és a felkelő Nap adhat nekünk. 7-en voltunk, ám akik lent maradtak, ők hárman is megélték a teljes csend hatalmas erejét. 
A hang teremtő erejével sokszor nem vagyunk tisztában. Ez a meditáció segített/segíthetett hozzá ahhoz, hogy ráébredhessünk mire is használjuk a hangunkat, és ne fecséreljük el feleslegesen a hangban rejlő energiát. Mindannyian megélhettük azt a kegyelmi állapotot, ami ebben a csendben emelkedett elő. A kettősség, ahonnan indultunk, nem szétfeszített, hanem meghozta mindenki számára az egység élményét, az egységtudatot az őszinteség, a szemlélődő figyelem, és a csend által. Öröm volt minden pillanat. 


Ringatások – face-to-face, és a sok kezes ringatás:
A ringatások erejéhez nincs semmi fogható. Megosztom most veletek saját élményemet, hogy honnan, hova jutottam ez alatt a mindössze 5 nap alatt. Hosszú út van mögöttem, amit már bejártam. Felfedeztem, hogy vannak olyan témák, amiknek az energiái nem oldódnak ki egyszerre. Köröket járunk olykor, ám ezek a körök mindig más minőségben vannak újra meg újra jelen az életünkben, testünkben, lelkünkben, mert más mélységeibe vagyunk képesek lejutni egy-egy oldódás után. Fájt a jobb vállam, valamint a jobb lapockám és a gerincem közötti izmok teljesen beálltak. A ringatásokon való jelenlét során megéltem, hogy elérkezett az idő a világ terheinek lepakolására. Nem kell tovább egyedül cipelnem őket (ahogy eddig hittem). Ezt még akkor nem mondtam senkinek. A gongos ringatás után odajött a barátnőm, és elkezdte simogatni, masszírozgatni a hátamat ott, ahol a fájdalmat éreztem. Jólesett a törődés, átadtam magam neki, majd egyszer csak kimondta: „Leteheted a világ terheit!” 😊
Ezután a megértés, megélés után ahelyett, hogy elmúlt volna a fájdalom, erősödött. Ekkor eszembe jutott a játék, amit az EMK programon csináltunk: ökölbe szorított tenyerünkben volt egy részünk / kincsünk, amit nem akartunk megmutatni másoknak. A társunknak az volt a dolga, hogy türelemmel, szeretettel, humorral, meghökkentéssel, vagy bármi módon utat találjon ezen részünkhöz. No ekkor éreztem meg, hogy mennyire fáj az öklöm így összeszorítva. Ám amikor kinyíltak az ujjaim, sokkal jobban fájt. A társam szeretetteljes figyelme segített ahhoz, hogy átvészeljem, és meg merjem élni ezt a fájdalmat, ami végül tovaúszott a végtelen térben. 
Ugyanígy történt a vállammal is. Őrülten fájt a rálátás után, de emlékeztem arra, hogy ez a folyamat bennem így játszódik most. Nem kell mindig így lennie, de most EZ VAN. És hagytam, hogy legyen. Másnapra mintha kicseréltek volna. Fájdalommentessé váltam, megkönnyebbültem. Ahogy a hátam felső szakasza, és a vállam szabaddá vált, úgy oldódott ki a keresztcsonti területből is az addig bezárt bűntudat, félelem, és minden ehhez kapcsolódó érzelmi blokk. Dominóeffektus 😊 
Bennem zajlik, megvan az erőm, és megvan a tudásom ahhoz, hogy feloldjam, kioldjam, megértsem, átértékeljem, meggyógyítsam. Én egy egyszerű ember vagyok. Olyan, mint Te. Ha én képes vagyok ezt látni, és élni, akkor bárki. Amikor itt az idő, és engedélyt adsz Magadnak, összekapcsolódva a középpontoddal … akkor történik.

A sok kezes ringatások pedig már valóban az a kategória, amit akármennyire is szeretnék Veled megosztani, egyszerűen nem tudom. Sokszor hangzott el a táborban ez a két szó: „Nincsenek szavak!” Egyszerűen ’csak’ vagyunk, ott, akkor, együtt, VAGYUNK …

Anita rajza a ringatásról talán jobban át tudja adni mindazt, ami szavakkal le nem írható:


Ezer dologról lehetne még írni, az üvegcsékről a rajzokról, a mandalákról, az angyalgyertyákról, azokról az egymásnak adott percekről, amik oly meghatározóak lehetnek két ember kapcsolódásában, egymás mélyebb megismerésében – amikor a szívünkkel látunk a szemünk helyett. Köszönet minden résztvevőnek minden csepp lélegzetért, minden apró figyelemért, az őszinteségért, és a kapcsolódásokért. Köszönet az elakadásokért, a frusztrációkért, a meg nem értettségért, és a külön-utakért. Minden azért történt, hogy tanulhassunk elsősorban önmagunkról … így mindennek megvolt a helye és ideje, minden pontosan úgy történt, ahogy annak történnie kellett ott és akkor. 
Köszönet, Hála és Áldás!


***

RINGATÓ TÁBOR MAGYARPOLÁNY / 2016


Kicsit mindig zavarban vagyok, amikor valami olyasmiről kellene írnom, amire voltaképp nincsenek szavak. És valóban, az idei nyári tábor mottója is lehetne ez a két szó: "nincsenek szavak", amelyek leírhatnák a tábor öt napja alatt történt belső megélések, kis megvilágosodások mélységeit. A varázslat elmesélhető ugyan, de mégis, a szavakból valahogy hiányzik valami. Valami olyasmi, mint amikor éjjel a koromsötétben ránk borul a csillagtenger, és elakad a szavunk, és csendben átéljük az érzést, amit a látvány gyönyörűsége ad. Megérint. Mélyen. Mert emlékeztet. Amikor ott belül, a belső világunkban megtörténik a "csoda", amikor kapcsolódunk önmagunkban önmagukkal, a legapróbb sejtünkben is érezzük az áhitatot. Szavakkal nem lehet átadni. Ezt csak megélni, megtapasztalni lehet.
Most mégis arra vállalkozom, hogy szavakba öntsem az idei nyári tábor élményeit.

Női tábor kerekedett. Hat csodálatos nő kapcsolódása és együttműködése a lezárások, az elengedések, és a befogadás témáiban. A belátás, az erő, a megértés, a gyógyulás, a termékenység és az egység energiáival dolgoztunk. Minden reggel fél órás csend-meditációval kezdtük a napot. Külön hálás vagyok azért, hogy mindenki ott volt reggel 7-kor a pajtában, hiszen amikor együtt meditálunk, az energiák megsokszorozódnak, és a tér sokkal erőteljesebbé válik. A meditáció után átmozgattuk a testünket, légzőgyakorlatokat és jóga ászanákat is gyakoroltunk. Ezt követte egy közös reggeli, majd a napi ringató kezelés. Mindenkinek volt saját témája, amin dolgozhatott, ám a témáink nagyon is kapcsolódtak egymáshoz. Ismét értelmet nyert az a gondolat, hogy: ahogy én gyógyulok, úgy gyógyulnak a többiek - és fordítva. Az érintés varázsa, a ritmus tánca, a figyelem, és az elfogadó szeretet tette lehetővé számunkra, hogy olyan mélyen képesek legyünk megnyitni magunkat, ahogy eddig talán még sosem. Tudtuk, hogy jó lesz a tábor, de nem sejtettük, hogy ennyire mélyreható megélésekben lesz részünk. A face-to-face ringatásokon kívül idén megtapasztaltuk, hogy milyen az, amikor öten ringatunk egy embert. Egy mindössze tíz perces ilyen kezelés alatt olyan erőteljes tisztulás, oldódás, elengedés és kapcsolódás történt, hogy az leírhatatlan. Mégis, például szolgálva álljon itt most a saját megélésem: 
"Felfekszem a masszázságyra a kertben, a szabad ég alatt. Még semmi sem történik, de már érzem, hogy mélyet kell sóhajtanom - tiszta friss oxigénre, és pránára vágyik a testem és a lelkem. Megérint az első kéz, kapcsolódunk, majd elindul a ringatás. Szép lassan bekapcsolódnak a többiek, és elindul egy a testem számára teljesen új tánc. Mozognak a lábaim, a karjaim, a fejem, a törzsem ... én pedig eközben azt élem, hogy Föld és Ég között létezem, mi több, a Földtől az Égig érek. Érzem a talpam alatt a talajt, a kezemmel pedig az Eget érintem, s ott vagyok közötte, de valahogy nincsenek határok mégsem. Kapcsolódom valami nálam sokkal hatalmasabbhoz, és érzem, ahogy átáramlik rajtam a tudás. Nem kell semmit megtanulnom, csak kinyílnom, és hagyni, hogy megtörténjen a beáramlás. Látom Hermész Triszmegosztosz botját, amin tekeredik felfelé a kígyó. A kígyó vagyok, majd átvált az érzés, és már tudom, hogy nem a kígyó vagyok, hanem maga a bot, maga az eszköz, amin feljuthatok az Örökkévalóhoz. Látok egy gyöngyökkel díszített kelyhet. Előjön sok sok beavatási emlék, majd egy olyan képet látok, mint amikor a Nap ragyogó sugarai szétáradnak a világban. Felszabadulás érzése járja át a testemet és a lelkemet. Hála van bennem. Mélységesen mély hála."
A többiek tízkezes ringatás élményei is nagyon mélyrehatóak voltak. Remélem, ők is megírják, és hamarosan olvashatók lesznek.
A ringatásokon túl nagy örömömre az idén ismét kaptunk egy kis ízelítőt az Együttműködő kommunikáció módszeréből. Bende Rita
vezetésével gyakoroltuk a befelé figyelés művészetét, és hagytuk felszínre jönni mindazt, amit szeretünk magunkban. Nem tűnt egyszerű feladatnak, hiszen nem szoktuk meg, hogy arról beszéljünk, hogy miért is szeretjük magunkat, de amikor belementünk, akkor olyasmi történt, ami mélyen megérintett mindenkit. Kapcsolódni a bennünk élő gyermekkel felemelő boldogság, határtalan öröm. Az EMK kártyák segítségével sokkal meghatározhatóbbá válnak a bennünk lévő érzések, és sokkal egyértelműbben felismerhetjük a mögöttük rejtőző igényeinket, vagyis hogy mi az erőforrás, ami az adott pillanatban a legtámogatóbb a számunkra, vagy éppen mi az, amit hiányként élünk. Ennek tudatosítása ugyanis alapvető fontosságú azokban a témákban, amelyekben élesíteni kívántuk a tudatosságunkat, hogy jobban rálássunk arra, ami valójában van. Amíg a játszmát látjuk, addig a felszínen vagyunk, ám ha vesszük a bátorságot, és bepillantunk az érzéseink és igényeink birodalmába, akkor komoly átalakuláson megy keresztül a testünk és a lelkünk, mindamellett az EMK módszerével azt is megtanuljuk, hogy mindezt hogyan kommunikáljuk kifelé. Hála Ritának, részünk lehetett ebben az áldásban.
Lassan hagyománnyá válik, hogy Krayné Faragó Zsuzsi és férje Gyuri elvarázsoljon bennünket a Gong és a hangtálak rezgéseivel. Ezekre a rezgéshullámokra, dallamokra ringatni nem mindennapi érzés. A ringatás hatását jócskán felerősítik, olyan falak is áttörhetnek ilyenkor, amelyek hatalmas akadályoknak tűnhetnek amúgy. Jómagam egy olyan törésvonalon jutottam át, amiről nem tudtam, hogy akadályoz. A gongos ringatás hatására azonban előjöttek azok a még fel nem dolgozott, le nem tisztított kötések és visszahúzó erők, amelyek miatt úgy éreztem magam, mint aki beszorult valahol két dimenzió közé. És itt megint csak elértünk egy olyan pontra, hogy magát az élményt nem tudom átadni, de az biztos, hogy az oldás és a felszabadulás megtörtént. 
De, mielőtt úgy tűnne, hogy a táborban túlságosan komolyak vagyunk, hadd meséljem el, hogy bizony a humor sem hiányzott az öt napból. Sokat nevettünk, sokszor alig bírtuk abbahagyni a nevetést. Egyszerűen fantasztikus volt, ahogy a csendes pillanatok és a felszabadult kacagások harmóniája hullámzott át az öt napon. Nem volt semmi erőltetve, minden valahogy magától értetődően zajlott, valahogy a maga természetességében. Számomra ez volt az első olyan tábor, ahol elejétől a végéig ott volt az érdeklődés, az elfogadás, a figyelem ... és nem volt feszültség senkiben. Minden mélysége ellenére könnyed volt és természetes. 
Az elmúlt három táborban valahogy sosem jutott idő a kirándulásra. Ám az idén egy egész napot szántunk rá. Szombaton a reggeli program után elindultunk, hogy megkeressük végre a Csurgó kutat. Nos, így is lett. Kerestük, és kerestük, és kerestük, míg erdőn-mezőn órákon át gyalogolva át nem értünk a szomszéd faluba. Az egyik oldalában üldögélt egy bácsi, akit megkérdeztünk, hogy tudja-e, merre van a Csurgó kút. Erre ő: "Kedveskéim, onnan jönnek." Ebben a pillanatban bevillant, hogy mi azzal a szándékkal indultunk el, hogy megkeressük a kutat, és bizony eddig a pontig keresésben voltunk. Ám onnan már azzal a szándékkal indultunk tovább, hogy megtaláljuk a Csurgó kutat. Még így sem volt egyszerű mutatvány, mert az erdő mélye rejtette. Semmilyen jelzés nem utalt ara, hogy merre lehet, s a bácsi útbaigazítása sem volt az igazi. Viszont a szándék megvolt, így a hamarosan Ági észrevett egy kis ösvényt, amihez a fák ágai között kellett bemásznunk. 
A fák között meghallottuk a csobogó víz hangját. Innentől már egyszerű volt, követtük a hangot, és ami pár pillanat múlva a szemünk elé tárult, az maga volt a mesebeli erdő, mesebeli tisztása, a szikla réseiben alázuhanó víz alkotta kanyargó patak mentén. Épp csak a tündérek és a koboldok nem ugráltak elő a bokrok és a fák közül. A formák, a fények annyira csodálatosak voltak. Volt, aki fát ölelt, volt, aki leült és belemerült a látvány gyönyörűségébe. Volt, aki föl le mászott a sziklán, megtöltötte a kulacsát a vízesésnél, fotózott, videózott, és volt, aki csendben sétált egyik kanyarulattól a másikig, felfedezve a természet adta teret. Úgy éreztem, hogy jó lenne, ha együtt meditálnánk ezen a helyen. Kerestünk egy alkalmas teret, ahol körbe álltunk, és csináltunk egy csakratisztítással egybekötött meditációt - a belső Maggal való kapcsolódást. Itt megint elfogynak a szavak, ott a helyszinen sem tudtuk megosztani, csupán annyi történt, hogy egymásra néztünk, és láttuk egymás tekintetéből, hogy IGEN - EZ AZ! Öröm és hála járta át a szívünket, a testünket és lelkünket, és a gondolat megfogalmazódott: "Ez megint olyasmi, amit nem fogunk tudni elmesélni otthon." Ez után a kapcsolódás után még sokáig üldögéltünk a fűben és hagytuk, hogy a Nap előbukkanó sugarai simogassák az arcunkat.

Az utolsó nap hajnalán felsétáltunk a kápolnához. Bár előző nap még féltünk kicsit attól, hogy nagyon hideg lesz, és fázni fogunk a csend-meditáció alatt, mert, hogy igazán egyikünknek sem volt meleg ruhája. Ám amikor reggel felkeltem, és kiléptem a Tájház udvarára, olyan látvány fogadott, ami eloszlatott minden kétséget afelől, hogy felmenjünk-e. Az odafelé vezető út valójában nem más, mint egyfajta zarándoklat. Aki figyel, megkapja a neki szánt üzentet. Ott fent pedig mindig történik valami. Átitatott bennünket az áhitat, ahogy lenéztünk a falura, ahogy felnéztünk a kápolna tornyára, ahogy a felkelő nap, mint művész a vásznon csodálatos színeket és formákat rajzolt az égre. Ilyenkor, hajnalban a csend szinte kézzel fogható. Ahogy égnek a mécseseink, a Szeretet energiája megnyitja a szívünket. A majdnem egy órás csendes meditációt a tibeti csengő hangjaival zárjuk, ám az idén a csengettyűt megelőzte egy kedves csacsi éktelen iázása, ami mindannyiunk arcára még nagyobb mosolyt varázsolt. A meditációt felváltotta a jóízű nevetés. Nem tudom kifejezni, amit éreztem, amit érzek, amikor a tábor eseményeire visszagondolok. Azt azonban tudom, hogy egy év múlva újra ott leszek a Kálvária domb tetején a Kápolna előtt, és elmondok egy hála-imát. Velem tartasz?

A táborban készült fotókat az alábbi linkre kattintva nézheted meg: 2016 - Ringató tábor, Magyarpolány



***

RINGATÓ TÁBOR MAGYARPOLÁNY / 2015



Elérkezett az indulás pillanata. Július, kánikula, szó szerint perzselő napsütés. Timi megállt a találkozóhelyen a kisbusszal, és magával ragadta a csoportot, késő délutánig elő sem kerültek. Már-már azt gondoltam, hogy mindössze négyen leszünk a táborban, a vidékről érkezők, és mi a párommal, de aztán befutott a budapesti csapat is … Timivel „vigyázni kell” ;), a megszokásaidnak annyi, ha vele szövetkezel ;)

Nos, tehát, teljes létszámban megkezdhettük közös utazásunkat a megszokásainkból kimozdulva/kimozdítva. Különféle állomásokra érkezve, különféle zenei háttérrel, hanghatásokkal, megtapasztalhattuk, hogy mi mindent rejt belső világunk, és ez hogyan tükröződik le a szemünkkel látható világban. Utazásunkat egy kölcsönös ringatással kezdtük, és általában ez elég is szokott lenni ahhoz, hogy összehangolódjunk, és mélyen kapcsolódjunk. Most nem így történt. Nehezen alakult a kapcsolódás folyamata, mert valahogy nem volt könnyű a megérkezés. Lehetne a nagy melegre fogni a fáradtságot, az elvonulásra való igényt, de sokkal inkább arról szólt ez, hogy mindannyian olyan történéseken voltunk túl, vagy vagyunk éppen benne, amik nagyon sok erőt kivettek belőlünk, és a várva várt táborban az első néhány ringatás hatására pont ezt üzente a testünk-lelkünk, hogy „menj és pihenj”. Így aztán volt délutáni alvás, és nem volt olyan feszített menet, mint, amit a programok sokasága igényelt volna. Ám ez is része volt a folyamatnak. Minden egyes ringatás valóban egy-egy állomás volt a négy napban, ám a köztes időben megélt események, gyakorlatok, beszélgetések, vacsorák, séták is a folyamat részeiként kezelendők, ahogy a mindennapi életünkben is. Nem csak akkor szeretnénk önmagunkat élni, amikor ringatnak bennünket, hanem a ringatások közötti időszakban is, ugye? Hát ilyen látó szemmel tekintve az együtt töltött időre elmondható, hogy mindenki megkapta az üzenetet. Hogy mihez kezd vele, az mindenkinek a saját dolga. 
No, de milyen állomásaink voltak az utazásunk során? 




A Kray házaspár jóvoltából a gong és a hangtálak által keltett térben nem mindennapi mélységekbe jutottunk. 

A kettősség birodalma intenzíven jelezte önmagát. A dolgok, történések, érzelmi tartalmak mindkét minősége, hol egymást váltva, hol egyszerre volt jelen. 

Megfoghatatlan, és szavakkal nem leírható ez a tapasztalás, amit csak akkor tudunk megmutatni, ha átéled te magad is.
  


Másnap Kövi Szabolcs lélekemelő és mindent átható élő zenéje, a hangszerek által keltett rezgés segítette a továbbhaladást. 

A zenei hangok ereje most is megmutatta, hogy mire képes, hiszen falak törtek át bennünk, oldódások hosszú sorát oszthatnám most meg, ehelyett „csak” annyit írok, hogy az angyalok táncba hívtak, és mi elfogadtuk a felkérést.

Csodálatos élményben volt részünk. 


Az utolsó nap állomásán mantrák adták az alapot a ringatáshoz. Hát, ez bizony megbolygatta a kedélyeket. A mantra, imádság, magas rezgésszámon működik, az istenivel való kapcsolódást segíti, úgy, hogy túljuttat az elmén. Totálisan kívül van a megszokásainkon. 

Látod már, hogy mi történt a táborban? 
- Együtt vagyunk, mégis egyedül … szemlélődöm, vannak régiek, ez jó … nem jöttek el azok, akiket nagyon vártam, ez nem jó, hiányoznak … vannak újak, na de kik ők? … 
- Ringatunk … még nem tudunk mélyen kapcsolódni … sok a teher, fáradt vagyok, ők is fáradtak … pihenünk … időt adunk, időt kapunk …
- A gong hangja megmozgatja a kettősség birodalmát … egyszerre van jelen a jó és a rossz, a kellemes és a kellemetlen, az elfogadható és az elfogadhatatlan … 
- Szabolcs zenéje a megszokásaink birodalmán belül vezet bennünket … igen, ez itt most jó, biztonságos, engedem, hogy legyen … 
- A mantrák van, akinek megkoronázzák a történteket, de többek számára túlmutatnak a megszokásokon … ez valami nagyon más, idegen … ellenállást vált ki … hárítást eredményez …

A csend meditáció az utolsó nap reggelén a kápolna előtt a Kálvária domb tetején mindig meghatározó élmény. Reggel 6-kor Palival kettesben elindultunk felfelé, a többiek később érkeztek, így ismét, ahogy tavaly történt, mécsessel a kezemben vártam az érkezőket … felemelő érzés abban a teljes csendben egymás szemébe nézni, átadni a mécsest, és hagyni, hogy attól a pillanattól fogva ő vigyázzon a lángra.

Összességében: bejártunk „jót és rosszat”, „elfogadhatót és elfogadhatatlant”, „kellemeset és kellemetlent” … gondolok itt pl. a közel negyven fokra, amiben még a pajtaszínház is felforrósodott már a délelőtt folyamán … és mindeközben, ha kellőképpen tudatosak voltunk önmagunkra is, akkor ráláthattunk arra, hogy hogyan működünk, hogyan élünk meg ilyen helyzeteket, hogy reagálunk-e arra, amit a szemünkkel látunk, vagy mögé nézve a történéseknek a valódi kérdésre válaszolunk-e.

Az angyalok üzenetei is pont ezt támasztják alá: a Hála, a Képzelet, a Derű, a Világosság angyala, és Raphael arkangyal a kezdetektől kézen fogva vezettek. Az üzeneteik pedig:
Adj hálát mindenért, ami veled, benned, általad történik. A képzelet szárnyán teremts olyan világot, amiben szívesen létezel. Használd az elmédet, és ne engedd, hogy ő használjon téged! Légy derűs, lásd meg a dolgok pozitív oldalát, és optimistán tekints a következő lépésekre, hogy eljuthass a Világosság terébe, ahol látó szemmel, letisztult elmével képessé válsz arra, hogy elengedd a régi, téged már nem szolgáló mintázatokat, programokat, és észrevedd, hogy mennyi más alternatív megoldás létezik, amire addig nem is gondoltál. Szemed elé kerülhet a lehetőségek széles skálája, végtelen mezeje. 
Raphael arkangyalnak mélységes hálával köszönöm a jelenlétét, hiszen gyógyító energiái érezhetően megerősítették és lehetővé tették a gyógyuláshoz, változáshoz szükséges blokkjaink megismerését majd elengedését.

A táborlakók személyes élményeit a Táborlakók tollából fül alatt olvashatod: 




Sül az indiai kenyér :) ... isteni lett!


Terülj, terülj asztalkánk :)


Egy kis esti beszélgetés ...
és az elmaradhatatlan tacsik egyike


RINGONG azaz ringatás a gong és
a hangtálak felemelő hangzásaira
Hangtálak testközelben


A gong varázsa 1.


A gong varázsa 2.


Angyal-gyertyát készítünk


Ha kedvet kaptál ahhoz, hogy Te is velünk legyél egy ilyen vagy ehhez hasonló elvonuláson, gyere el az alaptanfolyamra, és máris lesz lehetőséged minden ringatóknak szóló programon részt venni.
Szeretettel várunk!




***


RINGATÓ TÁBOR  MAGYARPOLÁNY / 2014

Az idén nyáron is Magyarpolányban voltunk Ringató táborban. 5 teljes nap egy csodálatos helyen, ahol időnként szinte fogni lehet a csendet. Remek lehetőség volt ez arra, hogy kilépjünk a hétköznapi forgatagból, hogy kikapcsolódjunk, befelé figyeljünk, és megadjuk a testünknek, lelkünknek azt, ami jólesik.     

A mostani tábor női táborra sikeredett, talán nem véletlenül. Így volt alkalmunk olyan témán dolgozni, ami a nőket nem kevéssé érinti úgy, mint például az anya-lánya kapcsolat az anya-seb kérdéskörében. Nem könnyű téma, hiszen amikor a régóta őrzött sebek felszakadnak, fájdalmasak, ám egy olyan csapatban, ahol nem csak őszinteséget, hanem tiszta figyelmet, megértést és elfogadást kaphatunk, sokkal könnyebb magunk felé is őszintén fordulni, és bátorságot meríteni ahhoz, hogy más oldalról is megvizsgáljuk a bennünk tárolt történeteket, gondolatokat, érzelmeket, hitrendszereket. Hatalmas erőt ad, ha érzed, bármit is teszel, bármit is gondolsz, bárhogy is érzel, szeretve vagy. Lehet sírni, lehet nevetni, lehet kiabálni vagy csendben lenni, lehetsz őszinte, de be is dughatod a fejed a homokba, akkor is szeretve és elfogadva vagy. A Ringatók csapatának ez adja az erejét, ez a hozzáállás, ez a rezgés.

S, hogy milyen ívet írtunk le a kezelések kapcsán? Íme:
Első nap azzal az üzenettel indultunk, hogy: „Erős vagyok és bátor.” …
Második napA bizalom állapotában ráébredhettünk arra, hogy minden a tökéletes időzítés szerint történik.
Harmadik napa megértésről szólt. Önismereti utazásunk erőteljes napja volt ez, mert ekkor a ringatás rezgéseit felerősítették a Gong és a tibeti hangtálak hangjai. Kray Zsuzsi és Gyuri társaságában tölthettük el ezt a csodálatos napot, így részesei lehettünk egy-egy olyan ringató kezelésnek, amelyek alatt a Gong és hangtálak hangjai szólalnak meg. Leírhatatlan élmény. Ilyenkor ugyanis a bennünk zajló folyamatok, belső utazások, élmények sokkal intenzívebbek. Oldás és tisztulás az eredmény. A jó közérzet, a feltöltődés, a vidámság pedig egyenes következménye a „gongos ringatás”-nak.
Negyedik napra az üzenet, amit kaptunk így szólt: „Szívemet betölti a szeretet lángja.” 
… megélni … a szívünk szeretetéből élni … ezt adni másoknak … csodálatos … ezt kapni másoktól … maga a mennyország …
Ötödik nap pedig megerősítést nyert életünk megszokott köreinek bővítése. Az első naptól kezdve ugyanis mindenkiben nyilvánvalóvá vált, hogy ebben a táborban azt tapasztaljuk, hogy milyen az, amikor átlépjük a megszokásink köreit. Amikor felfedjük a szívünk vágyait, amikor az életünket a magasabb tudatosság szintjén éljük, és amikor a szellemünk szárnyalni kezd. Amikor a kreativitásunk életre kel és szárnyakat kap: írhatunk, rajzolhatunk, finomakat főzhetünk, vagy egyszerűen csak fejen állva nézhetünk a világra, ha ahhoz van kedvünk, és észrevehetjük, hogy így minden olyan más

Igazából elmesélni nem is nagyon lehet. Megmutatni … 
megtapasztalni … átélni lehet.
Mi jövőre is megyünk … Te is velünk tartasz? Szeretettel várunk!





*** *** ***

RINGATÓ TÁBOR  MAGYARPOLÁNY / 2013

2013 augusztusában Magyarpolányban volt az első Ringató Önismereti Tábor. Az együtt töltött négy nap alatt nagyon sok érdekes dolgot tudtunk meg önmagunkról különféle érdekes feladatok segítségével. Többek között rajzoltunk, táncoltunk, energetikai gyakorlatokat végeztünk, játszottunk és persze sokat-sokat ringattunk. A ringató kezelések során egyik blokk oldódott fel a másik után ebben a szeretetteljes légkörben. Az egy légtérben történő ringatások, amikor több ágyon egyszerre zajlik a kezelés, mindig nagyon erőteljesek ... ez most is így volt. De nem csak zárt térben ringattunk, hiszen lehetőség volt arra is, hogy az udvaron találjunk magunknak egy-egy kellemes helyet. A nagy diófa alatt ringatni és ringatva lenni egyszerűen felülmúlhatatlan élményt adott. Esténként pedig a csillagok alatt beszélgettünk, azt hiszem ez felejthetetlen lesz mindannyiunk számára!



Számomra a legizgalmasabb annak megtapasztalása volt, hogy bár nagyon különböző emberek jöttek itt össze, mégis nagyon hamar összekovácsolódott a csoport. A hétköznapi élethelyzetekben illetve a feladatok adta helyzetekben egyaránt kialakult az őszinte jelenlét, az a fajta egymásra hatás, amikor ki mered nyilvánítani azt, ami benned van, nem félve attól, hogy mit szól hozzá a másik, hiszen a nyílt, őszinte kommunikáció és odafigyelés /amit a ringatások során tanulunk meg igazán/ lehetővé teszi azt, hogy egy felmerült rossz érzést azonnal meg tudjunk beszélni, és a problémát a gyökereinél ragadjuk meg. Így nem kell többé batyuba rakni a ki nem mondott dolgainkat, és ezáltal válik az élet sokkal könnyebbé. Ez az őszinteség aztán elvezetett bennünket oda, hogy a csoport minden tagja képessé vált arra, hogy elfogadja a többieket és ő maga is kinyíljon és megnyilvánuljon.

Hálás köszönet Bende Ritának az Együttműködő Kommunikációs két órás projektért, Jenei Magdolnának a reggeli Thai Chi gyakorlatokért, Szegedi Andreának a Kontakt táncért. Külön köszönöm a ringatásokon kívüli egyéb kezelések megvalósítását: Csiszér Annának a fülakupunktúrát, Lőrinc Tímeának és Gárdonyi Péternek a masszázsokat, Jenei Magdolnának az auratisztítást, Bencsik Adriennek a Schüssler arcdiagnosztikát és Szegedi Andreának a Lomi-lomi masszázst. 

Mindannyiótoknak köszönöm a kölcsönös ringatásokat, igazi élmény volt ez a tábor Veletek!






Játszottunk
Kirándultunk
Ringattunk
... ringattunk
...ringattunk
... és ringattunk...
               
Sziasztok! Jövőre gyertek ti is velünk!





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Edit írása: Ringatás avagy a test mindenre emlékszik

Ringatás avagy a  test mindenre  emlékszik.   Egy nagyon komoly  műtét után  döntöttem el, hogy keresek valakit, aki segít oldani-kivezetni ...