TÁBORRÓL

Nyári tábor / 2017  

  Hálás vagyok a Gyógyító Ringatást gyakorlók közösségének, hogy ez a tábor évről évre megvalósulhat. Áldás mindenkire, aki eljött. Áldás mindenkire, aki otthonról támogatott. Áldás minden Ringatóra, aki felvállalva e feladatot tovább viszi a lángot … a FÉNY üzenetét.

  Évről évre egyre nehezebb szavakban leírni mindazt, ami a nyári Ringató táborban történik. Ha csak a felszínt látjuk, akkor annyi történt, hogy elérkezve az indulás pillanatához, útra keltünk, hogy öt csodás napot együtt tölthessünk egymással, és ezalatt az öt nap alatt remekül érezzük magunkat. Sokat ringattunk, ellazultunk a hangtálak és a gongok hangjaira, átadtuk magunkat az élő zene varázslatos hullámainak, kirándultunk egy mesébe illő erdőben, és feltöltődve érkeztünk haza. Csupán ennyi a történés – a felszínen. Ám, ha a mélyére pillantunk, akkor egészen más dimenziók nyílnak meg a szemünk előtt. 
  Az indulás előtt pár nappal vált láthatóvá, hogy kik lesznek valóban ott a táborban. Mindannyian különböző feladatokkal, ránk váró próbatételekkel érkeztünk. A Fény Angyalainak személyre szóló üzenetei indítottak útnak bennünket, s adtak olyan irányt, amely a legjobban segítette belső folyamatainkat. A tábor témája a „Középpont megtalálása, a belehelyezkedés, és a MAGunkkal való kapcsolat megerősítése - újjászületés” volt. A középpont körül, mint virágszirmok váltak láthatóvá a személyes üzenetek energiamintázatai:
Nagylelkűség / Rugalmasság / Eloldódás / Egyidejűség / Sebezhetőség / Kegyelem / Elkötelezettség / Erő / Megbocsátás / Öröm / Kezdetek / Szépség / Világosság
A szív terébe érkezésünket a gyógyítás és egyensúly zöld sugarán tevékeny, a tiszta Isteni energiát felénk közvetítő Raphael Arkangyal segítette. Rajta kívül sokan voltak még jelen velünk, olyan magas rezgést hozva, amit olykor úgy éltünk meg, hogy kicsordult a könnyünk a hálától és a tiszta szeretettől, s egymást öleltük. Máskor örömtáncot jártunk, pörögtünk és forogtunk, ugráltunk, mint a gyermekek, lerázva a béklyókat, lelkünket és szellemünket felszabadítva ÖnMagunk voltunk. Ilyenkor eltűntek a kérdések, minden egyértelművé vált.  
Kifejeztük a szándékunkat arra, hogy megerősítsük a középpontunkkal való kapcsolatot. Ezt követően minden történés próbára tett mindenkit, mert ez így működik J Különben honnan is tudhatnánk, hogy pontosan hol is van a fókuszunk.
Képtelen vagyok leírni a táborban megélteket egy kerek egész összegzésként. Úgy érzem jobban átadhatom az üzeneteket, ha kis egységekben járom körbe, és mindig csak egy – egy virágszirmot bontok ki, már, ami kibontható, abból a sok ezernyi sziromból, ami ott megjelent.

Utazás, megérkezés:
Sok apró változás után megengedve a lehetőségek sokféle variációját kialakult az utazási rend, és kedden kora délután minden táborlakó szerencsésen megérkezett. Szeretem a ringatók csapatát, mert függetlenül attól, hogy személy szerint ki is van jelen, mindig remek az együttműködés a csoportban. Nem kell kiosztani a feladatokat sem, mert mintha valami egyértelműség lenne abban, hogy ki milyen feladatot végez épp el a táborban. Mindig el van mosogatva, a szobák, és a fürdők rendben vannak, és a pajta – a programjaink szent helye is megkapja a törődést. Öröm, hogy mindenki részt vesz benne. 
A pajta közösen került berendezésre. Köszönet érte mindenkinek, hiszen egy olyan erőteret hoztunk létre már a megérkezés napján, ami alapjaiban jóval magasabbról indított bennünket a belső utazásunk során. A ringató tér, a meditációs – és olvasó sarok, a kreatív sarok, a felfedező sarok az EMK kártyák köreivel, és a vásártér is mind önmagáért beszélnek. 
Az oltárra idén sok olyan tárgy is felkerült, amit a táborlakók hoztak. Az energiák összeadódtak, és csak ismételni tudom magam, a rezgésszám kézzel foghatóan emelkedett. 
Adódtak azért nehézségek is, az ágy kényelmetlenségével, a hátsó fürdő tisztaságával, de megtettük, amit lehetett, és így elfogadásra kerülhetett az, ami VAN.
Volt, aki akadályoztatva volt az utazásban, így csak a második nap estéjén csatlakozott a csoporthoz. Ám ahelyett, hogy megbolygatott volna bármit, plusz energiát, örömöt, és megnyugvást hozott. Volt, aki csupán egy napra tudott velünk tartani, ám ez is oly sokat adott hozzá a táborban tapasztaltakhoz, hogy megerősítést nyert az érzés: Rend Van.

Élő zene – Kövi Szabolcs tolmácsolásában:

A második nap reggelén érkezett körünkbe Szabolcs, akivel nem először ringattunk együtt. Felemelő érzés volt, hogy újra itt van velünk. 
Élő zenére ringatni úgy, hogy a művész együtt lélegzik a ringatással, az maga a csoda. A hangok, a ritmus, a mozdulatok, és a ringatók tánca lenyűgöző egységet alkot, amely előtt alázattal meghajolok. Hála! Áldás!

  


Együttműködő kommunikációs játékok Bende Ritával:
Új, izgalmas, érdekes játékok kerültek most fel a palettára. Játszottunk a hangunkkal: állatok hangján fejeztük ki a kártyákon lévő érzéseket, majd a hangsátorban megtapasztaltuk, hogy ugyanannak a ’dolognak’ hány, különféle kifejeződési módja lehet: ahány ember, annyiféle. Megdöbbentő volt felfedezni, hogy olykor teljesen más hang jön ki a torkunkon, mint, amit megszólaltatni akarunk. 



Szobrászkodtunk: kihúztunk egyet az érzések kártyáiból, és a társunk olyanná alakította a testtartásunkat, hogy az érzés láthatóvá váljon a többiek számára is. Ha valaki közben képes volt arra, hogy megfigyelje a belül zajló folyamatait is, akkor nagyon sok információt kaphatott önmagáról és a kapcsolatairól.


Az EMK és a Gyógyító Ringatás szoros egymásba kapcsolódásában megjelent a végtelen türelem, az őszinte figyelem, az elfogadás, és az igazság meglátása. A középpontunk megtalálása csak akkor sikerülhet, ha önmagunkkal szemben teljes az őszinteség. 

Közvetítés Balázs jóvoltából:
A ringatáson túl más úton is betekintést nyerhettünk a magasabb dimenziókba. Beszélgettünk kristályokkal, almafával, rózsabokorral, és a második nap estéjén történt közvetítés során megérezhettük az energiák hullámzó táncának üzeneteit. Földanya jelenlétét, az energiaszint emelkedését, a szépséget, a szeretetet. Megélhettük a zuhanást, az ego megnyilvánulásait, a kettősséget. Mi igaz, mi nem? Az az igazság, amit látunk, vagy az, amit érzünk? Ebből a kettősségből indulva, megutazva az ellentétes pólusok energiáit, megéltük a kinyílást és a bezárulást, az elfogadást és az ellenállást, a szentséget és a méltatlanságot … általuk jutottunk el az Egység mandalájához, mely mindannyiunkat felkapva vitt tovább az újjászületésünk felé. 


Ringatás a hangtálak és a Gongok hangrezgéseire – Krayné Faragó Zsuzsanna és Kray György közreműködésével:
Megtapasztalván azt, hogy a Föld háromdimenziós világában, a jónak és a rossznak vélt dolgok elválasztódnak egymástól, de csakis egymáshoz képest, együtt léteznek, mindannyian képessé váltunk arra, hogy a középpontunkat megérezzük, s oda belehelyezkedjünk. Ekkor nyílt ki egy másik ajtó, amelyen átlépve hatalmas utazást tettünk … s, hogy hova? 
A harmadik nap reggelén kilépve a házikó ajtaján a felkelő Nap fogadott szemből, majd amikor megfordultam rám mosolygott a Hold. Úgy helyezkedtem, hogy a bal tenyeremet a Hold felé, a jobb tenyeremet a Nap felé tarthassam, és magamba szívtam a teremtő energiákat, a Nap és a Hold erejét. Ekkor nyílt meg bennem a ’függőleges’ kapu, melyen át kapcsolódom Földdel és Éggel – így született meg az egyenlő szárú kereszt, s a középpontban ÖnMagam – Mindennek közepén a Szív terében.



Ezt követően éltük át a Gongos ringatás mélységeit és magasságait, mely belső világunk olyan vidékeire repített, ahol többünknek elakadt a szava. És nem is kellett megfogalmazni … elég volt egymás szemébe nézni, és látni a ragyogást. Köszönet és Hála!

Csillogó szemek, és mosolyok a gongos ringatás után

A beavatás:
Ahogy bennem zajlott, úgy a többiekben is, ez a kapcsolódás, ez az újjászületés. Majd a negyedik nap reggelén a Bátorság és az Egység mandalái után, a Kristálygyermek mandalája vitt az utunkon, mely úton olyan kegyelemben lett részünk, hogy a szemünk előtt öltött formát maga a teremtés:
Lótuszülésben ülök a párnán, előttem egy hangtál, amiben Síva látható – a HANG / OM / az IGE. A hangtál előtt a Szent háromságot szimbolizáló három mécses ég – az ATYA, az ANYA és a FIÚ / a GYERMEK. A mécseseken túl ott a mandala, a Kristálygyermek születik épp, két oldalt egy-egy energiapálca helyezkedik el. A pálcák hegyikristályból vannak, tetejükön forgó merkaba – ez segíti a leszületés folyamatát, a pálcák pedig megadják az irányt, s a Fényt fókuszban tartva utat mutatnak a Gyermeknek / a megszületendőnek. A mandalán, és a pálcákon túl a kapuban, a földi átjáróban amazonit Ganésha ül. Ő vigyázza a rendet, az új kezdet rendjét, elhárítva az akadályokat, hogy a születés, az újjászületés, a megteremtődés pillanata zavartalan lehessen. És ekkor felfogom, hogy „én” vagyis ÉN ülök a párnán. Én szólaltatom meg a Hangot, útnak indítva a rezgést a fényfolyosón át, a földi átjárón keresztül a Föld háromdimenziós világába küldve … Én teremtem … Ó, Istenem … … … Majd kinyílik egy újabb ajtó, s meglátom életem ok-okozati összefüggéseit, érzem, élem, hogy Rend van … ekkor belépek egy újabb ajtón … hol vagyok? … itt nincs semmi … itt a SEMMI VAN … és ezt már tényleg nem tudom leírni szavakkal. ÁHITAT, IDŐTLENSÉG, EGYSÉG … a MINDEN, a SEMMI … VAN … VAGYOK 

Nem tudom szavakkal leírni azt az alázatot, azt a kegyelmi állapotot, azt a mélységesen mély Szeretetet, ami ott rezgett a térben. Potyogtak a hálakönnyek. Megszólalt a remény, s a lehetőség minden földi ember számára, hogy bátran üljön oda a párnára, vegye kézbe a sorsát, lássa meg a teremtés folyamatát, s annak misztériumát a hétköznapokban is!
Megjegyzés: 
A fenti fotón látható két mandala: a felső a Kristálygyermek – a gyermekem, vagyis mindaz, ami általam születik e világra. Az alsó a Szívkapu – a földi kapu, amelyen keresztül érkezik a teremtményem a világba.
Ganésha – az elefántfejű Isten, a kezdetek Istene, az akadályok elhárítója, az élet édességét, az örömöt szimbolizálja

A kirándulás: 
A Csurgó kúthoz vezető túra egyfajta zarándoklattá nőtte ki magát. Nem tud más lenni. Mindössze öt kilométer az út a tisztásig, és mégis … nem tudom szavakban átadni, inkább arra hívlak, légy részese Te is, és tapasztald meg.


A tavalyihoz képest most más úton érkeztünk az erdőn át a tisztásra. A vihar és a zuhogó eső súlyos nyomokat hagytak az erdőben. Kidőlt fák, leszakadt ágak, sáros vízmosások. Ám a tisztásra érve ott fogadott bennünket a lüktető élet. Egy cserkésztábor ifjú titánjai fedezték fel a mobiltelefonos valóságon túli világot. A tisztáson csordogáló patak csillámló vize, hűsítette fáradt lábunkat, és tisztította meg lelkünket. A patak mentén mindannyian megtaláltuk azt az erőtárgyunkat, ami segít a mindennapi életben visszatalálni a középpontunkba, ha kibillennénk. Majd felmentünk a forráshoz, ahol még kicsit leültünk, gyújtottunk pár mécsest, és énekeltünk. A Moola Mantrát énekeltük:
Om Satchitananda Parabrahma
Purushothama Paramatma
Sri Bhagavati Sametha
Sri Bhagavate Namaha
Hari om tat sat
Hari om tat sat
Hari om tat sat
Hari om tat sat
„Ó, isteni erő, minden teremtés szelleme, legfelsőbb lény, isteni jelenlét –kérlek, tölts el minden élő lényt! Meghajlok a legnagyobb alázattal a Legfelsőbb Lélek előtt, aki az Isteni Anyában és Isteni Atyában öltött testet.”

A varázserdő

Zarándokút

Moola Mantra zengetése:
A tanulás során meghallgattuk a mantra zenei feldolgozásait. Amikor Deva Premal és Miten, valamint Daniel Bellone tolmácsolásában megszólalnak a Moola Mantra rezgései, egyszerűen megnyílik a Mennyek kapuja. Aztán megmutattam a La Oneness Band előadásában is ugyanezt … és ekkor új irányt vett minden: felpattantunk és örömtáncot jártunk … mert lehet így is J
https://www.youtube.com/watch?v=npR6ojhGUa0

Az utolsó nap reggelén a csend meditáció után előkészültünk a közös mantrázásra. 108-szor zengettük el a mantrát, ami/aki azóta is szól bennem. 
A teremtés tere kiegészült: Előző nap az átlépés kapujáig jutottunk, amit Ganésha őriz. Most azonban ki is nyílt a kapu, és felfedte magát: Megmutatkozott a Szívkapu mandalájában. A ’sor végét’ Adri gyertyája zárja, amit magának készített ugyan, mégis ide kívánkozott a térbe, nem véletlenül. Mindaz, ami a gyertyára került mélyen kapcsolódik mindannyiunkhoz, és ahhoz, amit teremteni szándékozunk … ami Adriban gyógyul, bennünk is gyógyul, és fordítva. Tovább megyek: ami a táborban (és a hétköznapokban is persze) bennünk gyógyult, az Földanyában, sőt, az univerzumban gyógyult. 

Csendmeditáció:
Minden reggel csendmeditációval kezdtük a napot. Négy nap a pajtában a meditációs sarokban töltöttünk el fél órát néma csendben. Csendben kívül, és csendben belül. 
Az ötödik nap reggelén csendben sétáltunk fel a Kálvária domb tetejére, a hófehér kápolna lábához, és ott élhettük át mindazt, amit a még fent lévő Hold és a felkelő Nap adhat nekünk. 7-en voltunk, ám akik lent maradtak, ők hárman is megélték a teljes csend hatalmas erejét. 
A hang teremtő erejével sokszor nem vagyunk tisztában. Ez a meditáció segített/segíthetett hozzá ahhoz, hogy ráébredhessünk mire is használjuk a hangunkat, és ne fecséreljük el feleslegesen a hangban rejlő energiát. Mindannyian megélhettük azt a kegyelmi állapotot, ami ebben a csendben emelkedett elő. A kettősség, ahonnan indultunk, nem szétfeszített, hanem meghozta mindenki számára az egység élményét, az egységtudatot az őszinteség, a szemlélődő figyelem, és a csend által. Öröm volt minden pillanat. 


Ringatások – face-to-face, és a sok kezes ringatás:
A ringatások erejéhez nincs semmi fogható. Megosztom most veletek saját élményemet, hogy honnan, hova jutottam ez alatt a mindössze 5 nap alatt. Hosszú út van mögöttem, amit már bejártam. Felfedeztem, hogy vannak olyan témák, amiknek az energiái nem oldódnak ki egyszerre. Köröket járunk olykor, ám ezek a körök mindig más minőségben vannak újra meg újra jelen az életünkben, testünkben, lelkünkben, mert más mélységeibe vagyunk képesek lejutni egy-egy oldódás után. Fájt a jobb vállam, valamint a jobb lapockám és a gerincem közötti izmok teljesen beálltak. A ringatásokon való jelenlét során megéltem, hogy elérkezett az idő a világ terheinek lepakolására. Nem kell tovább egyedül cipelnem őket (ahogy eddig hittem). Ezt még akkor nem mondtam senkinek. A gongos ringatás után odajött a barátnőm, és elkezdte simogatni, masszírozgatni a hátamat ott, ahol a fájdalmat éreztem. Jólesett a törődés, átadtam magam neki, majd egyszer csak kimondta: „Leteheted a világ terheit!” 😊
Ezután a megértés, megélés után ahelyett, hogy elmúlt volna a fájdalom, erősödött. Ekkor eszembe jutott a játék, amit az EMK programon csináltunk: ökölbe szorított tenyerünkben volt egy részünk / kincsünk, amit nem akartunk megmutatni másoknak. A társunknak az volt a dolga, hogy türelemmel, szeretettel, humorral, meghökkentéssel, vagy bármi módon utat találjon ezen részünkhöz. No ekkor éreztem meg, hogy mennyire fáj az öklöm így összeszorítva. Ám amikor kinyíltak az ujjaim, sokkal jobban fájt. A társam szeretetteljes figyelme segített ahhoz, hogy átvészeljem, és meg merjem élni ezt a fájdalmat, ami végül tovaúszott a végtelen térben. 
Ugyanígy történt a vállammal is. Őrülten fájt a rálátás után, de emlékeztem arra, hogy ez a folyamat bennem így játszódik most. Nem kell mindig így lennie, de most EZ VAN. És hagytam, hogy legyen. Másnapra mintha kicseréltek volna. Fájdalommentessé váltam, megkönnyebbültem. Ahogy a hátam felső szakasza, és a vállam szabaddá vált, úgy oldódott ki a keresztcsonti területből is az addig bezárt bűntudat, félelem, és minden ehhez kapcsolódó érzelmi blokk. Dominóeffektus 😊 
Bennem zajlik, megvan az erőm, és megvan a tudásom ahhoz, hogy feloldjam, kioldjam, megértsem, átértékeljem, meggyógyítsam. Én egy egyszerű ember vagyok. Olyan, mint Te. Ha én képes vagyok ezt látni, és élni, akkor bárki. Amikor itt az idő, és engedélyt adsz Magadnak, összekapcsolódva a középpontoddal … akkor történik.

A sok kezes ringatások pedig már valóban az a kategória, amit akármennyire is szeretnék Veled megosztani, egyszerűen nem tudom. Sokszor hangzott el a táborban ez a két szó: „Nincsenek szavak!” Egyszerűen ’csak’ vagyunk, ott, akkor, együtt, VAGYUNK …

Anita rajza a ringatásról talán jobban át tudja adni mindazt, ami szavakkal le nem írható:


Ezer dologról lehetne még írni, az üvegcsékről a rajzokról, a mandalákról, az angyalgyertyákról, azokról az egymásnak adott percekről, amik oly meghatározóak lehetnek két ember kapcsolódásában, egymás mélyebb megismerésében – amikor a szívünkkel látunk a szemünk helyett. Köszönet minden résztvevőnek minden csepp lélegzetért, minden apró figyelemért, az őszinteségért, és a kapcsolódásokért. Köszönet az elakadásokért, a frusztrációkért, a meg nem értettségért, és a külön-utakért. Minden azért történt, hogy tanulhassunk elsősorban önmagunkról … így mindennek megvolt a helye és ideje, minden pontosan úgy történt, ahogy annak történnie kellett ott és akkor. 
Köszönet, Hála és Áldás!


***

RINGATÓ TÁBOR MAGYARPOLÁNY / 2016


Kicsit mindig zavarban vagyok, amikor valami olyasmiről kellene írnom, amire voltaképp nincsenek szavak. És valóban, az idei nyári tábor mottója is lehetne ez a két szó: "nincsenek szavak", amelyek leírhatnák a tábor öt napja alatt történt belső megélések, kis megvilágosodások mélységeit. A varázslat elmesélhető ugyan, de mégis, a szavakból valahogy hiányzik valami. Valami olyasmi, mint amikor éjjel a koromsötétben ránk borul a csillagtenger, és elakad a szavunk, és csendben átéljük az érzést, amit a látvány gyönyörűsége ad. Megérint. Mélyen. Mert emlékeztet. Amikor ott belül, a belső világunkban megtörténik a "csoda", amikor kapcsolódunk önmagunkban önmagukkal, a legapróbb sejtünkben is érezzük az áhitatot. Szavakkal nem lehet átadni. Ezt csak megélni, megtapasztalni lehet.
Most mégis arra vállalkozom, hogy szavakba öntsem az idei nyári tábor élményeit.

Női tábor kerekedett. Hat csodálatos nő kapcsolódása és együttműködése a lezárások, az elengedések, és a befogadás témáiban. A belátás, az erő, a megértés, a gyógyulás, a termékenység és az egység energiáival dolgoztunk. Minden reggel fél órás csend-meditációval kezdtük a napot. Külön hálás vagyok azért, hogy mindenki ott volt reggel 7-kor a pajtában, hiszen amikor együtt meditálunk, az energiák megsokszorozódnak, és a tér sokkal erőteljesebbé válik. A meditáció után átmozgattuk a testünket, légzőgyakorlatokat és jóga ászanákat is gyakoroltunk. Ezt követte egy közös reggeli, majd a napi ringató kezelés. Mindenkinek volt saját témája, amin dolgozhatott, ám a témáink nagyon is kapcsolódtak egymáshoz. Ismét értelmet nyert az a gondolat, hogy: ahogy én gyógyulok, úgy gyógyulnak a többiek - és fordítva. Az érintés varázsa, a ritmus tánca, a figyelem, és az elfogadó szeretet tette lehetővé számunkra, hogy olyan mélyen képesek legyünk megnyitni magunkat, ahogy eddig talán még sosem. Tudtuk, hogy jó lesz a tábor, de nem sejtettük, hogy ennyire mélyreható megélésekben lesz részünk. A face-to-face ringatásokon kívül idén megtapasztaltuk, hogy milyen az, amikor öten ringatunk egy embert. Egy mindössze tíz perces ilyen kezelés alatt olyan erőteljes tisztulás, oldódás, elengedés és kapcsolódás történt, hogy az leírhatatlan. Mégis, például szolgálva álljon itt most a saját megélésem: 
"Felfekszem a masszázságyra a kertben, a szabad ég alatt. Még semmi sem történik, de már érzem, hogy mélyet kell sóhajtanom - tiszta friss oxigénre, és pránára vágyik a testem és a lelkem. Megérint az első kéz, kapcsolódunk, majd elindul a ringatás. Szép lassan bekapcsolódnak a többiek, és elindul egy a testem számára teljesen új tánc. Mozognak a lábaim, a karjaim, a fejem, a törzsem ... én pedig eközben azt élem, hogy Föld és Ég között létezem, mi több, a Földtől az Égig érek. Érzem a talpam alatt a talajt, a kezemmel pedig az Eget érintem, s ott vagyok közötte, de valahogy nincsenek határok mégsem. Kapcsolódom valami nálam sokkal hatalmasabbhoz, és érzem, ahogy átáramlik rajtam a tudás. Nem kell semmit megtanulnom, csak kinyílnom, és hagyni, hogy megtörténjen a beáramlás. Látom Hermész Triszmegosztosz botját, amin tekeredik felfelé a kígyó. A kígyó vagyok, majd átvált az érzés, és már tudom, hogy nem a kígyó vagyok, hanem maga a bot, maga az eszköz, amin feljuthatok az Örökkévalóhoz. Látok egy gyöngyökkel díszített kelyhet. Előjön sok sok beavatási emlék, majd egy olyan képet látok, mint amikor a Nap ragyogó sugarai szétáradnak a világban. Felszabadulás érzése járja át a testemet és a lelkemet. Hála van bennem. Mélységesen mély hála."
A többiek tízkezes ringatás élményei is nagyon mélyrehatóak voltak. Remélem, ők is megírják, és hamarosan olvashatók lesznek.
A ringatásokon túl nagy örömömre az idén ismét kaptunk egy kis ízelítőt az Együttműködő kommunikáció módszeréből. Bende Rita
vezetésével gyakoroltuk a befelé figyelés művészetét, és hagytuk felszínre jönni mindazt, amit szeretünk magunkban. Nem tűnt egyszerű feladatnak, hiszen nem szoktuk meg, hogy arról beszéljünk, hogy miért is szeretjük magunkat, de amikor belementünk, akkor olyasmi történt, ami mélyen megérintett mindenkit. Kapcsolódni a bennünk élő gyermekkel felemelő boldogság, határtalan öröm. Az EMK kártyák segítségével sokkal meghatározhatóbbá válnak a bennünk lévő érzések, és sokkal egyértelműbben felismerhetjük a mögöttük rejtőző igényeinket, vagyis hogy mi az erőforrás, ami az adott pillanatban a legtámogatóbb a számunkra, vagy éppen mi az, amit hiányként élünk. Ennek tudatosítása ugyanis alapvető fontosságú azokban a témákban, amelyekben élesíteni kívántuk a tudatosságunkat, hogy jobban rálássunk arra, ami valójában van. Amíg a játszmát látjuk, addig a felszínen vagyunk, ám ha vesszük a bátorságot, és bepillantunk az érzéseink és igényeink birodalmába, akkor komoly átalakuláson megy keresztül a testünk és a lelkünk, mindamellett az EMK módszerével azt is megtanuljuk, hogy mindezt hogyan kommunikáljuk kifelé. Hála Ritának, részünk lehetett ebben az áldásban.
Lassan hagyománnyá válik, hogy Krayné Faragó Zsuzsi és férje Gyuri elvarázsoljon bennünket a Gong és a hangtálak rezgéseivel. Ezekre a rezgéshullámokra, dallamokra ringatni nem mindennapi érzés. A ringatás hatását jócskán felerősítik, olyan falak is áttörhetnek ilyenkor, amelyek hatalmas akadályoknak tűnhetnek amúgy. Jómagam egy olyan törésvonalon jutottam át, amiről nem tudtam, hogy akadályoz. A gongos ringatás hatására azonban előjöttek azok a még fel nem dolgozott, le nem tisztított kötések és visszahúzó erők, amelyek miatt úgy éreztem magam, mint aki beszorult valahol két dimenzió közé. És itt megint csak elértünk egy olyan pontra, hogy magát az élményt nem tudom átadni, de az biztos, hogy az oldás és a felszabadulás megtörtént. 
De, mielőtt úgy tűnne, hogy a táborban túlságosan komolyak vagyunk, hadd meséljem el, hogy bizony a humor sem hiányzott az öt napból. Sokat nevettünk, sokszor alig bírtuk abbahagyni a nevetést. Egyszerűen fantasztikus volt, ahogy a csendes pillanatok és a felszabadult kacagások harmóniája hullámzott át az öt napon. Nem volt semmi erőltetve, minden valahogy magától értetődően zajlott, valahogy a maga természetességében. Számomra ez volt az első olyan tábor, ahol elejétől a végéig ott volt az érdeklődés, az elfogadás, a figyelem ... és nem volt feszültség senkiben. Minden mélysége ellenére könnyed volt és természetes. 
Az elmúlt három táborban valahogy sosem jutott idő a kirándulásra. Ám az idén egy egész napot szántunk rá. Szombaton a reggeli program után elindultunk, hogy megkeressük végre a Csurgó kutat. Nos, így is lett. Kerestük, és kerestük, és kerestük, míg erdőn-mezőn órákon át gyalogolva át nem értünk a szomszéd faluba. Az egyik oldalában üldögélt egy bácsi, akit megkérdeztünk, hogy tudja-e, merre van a Csurgó kút. Erre ő: "Kedveskéim, onnan jönnek." Ebben a pillanatban bevillant, hogy mi azzal a szándékkal indultunk el, hogy megkeressük a kutat, és bizony eddig a pontig keresésben voltunk. Ám onnan már azzal a szándékkal indultunk tovább, hogy megtaláljuk a Csurgó kutat. Még így sem volt egyszerű mutatvány, mert az erdő mélye rejtette. Semmilyen jelzés nem utalt ara, hogy merre lehet, s a bácsi útbaigazítása sem volt az igazi. Viszont a szándék megvolt, így a hamarosan Ági észrevett egy kis ösvényt, amihez a fák ágai között kellett bemásznunk. 
A fák között meghallottuk a csobogó víz hangját. Innentől már egyszerű volt, követtük a hangot, és ami pár pillanat múlva a szemünk elé tárult, az maga volt a mesebeli erdő, mesebeli tisztása, a szikla réseiben alázuhanó víz alkotta kanyargó patak mentén. Épp csak a tündérek és a koboldok nem ugráltak elő a bokrok és a fák közül. A formák, a fények annyira csodálatosak voltak. Volt, aki fát ölelt, volt, aki leült és belemerült a látvány gyönyörűségébe. Volt, aki föl le mászott a sziklán, megtöltötte a kulacsát a vízesésnél, fotózott, videózott, és volt, aki csendben sétált egyik kanyarulattól a másikig, felfedezve a természet adta teret. Úgy éreztem, hogy jó lenne, ha együtt meditálnánk ezen a helyen. Kerestünk egy alkalmas teret, ahol körbe álltunk, és csináltunk egy csakratisztítással egybekötött meditációt - a belső Maggal való kapcsolódást. Itt megint elfogynak a szavak, ott a helyszinen sem tudtuk megosztani, csupán annyi történt, hogy egymásra néztünk, és láttuk egymás tekintetéből, hogy IGEN - EZ AZ! Öröm és hála járta át a szívünket, a testünket és lelkünket, és a gondolat megfogalmazódott: "Ez megint olyasmi, amit nem fogunk tudni elmesélni otthon." Ez után a kapcsolódás után még sokáig üldögéltünk a fűben és hagytuk, hogy a Nap előbukkanó sugarai simogassák az arcunkat.

Az utolsó nap hajnalán felsétáltunk a kápolnához. Bár előző nap még féltünk kicsit attól, hogy nagyon hideg lesz, és fázni fogunk a csend-meditáció alatt, mert, hogy igazán egyikünknek sem volt meleg ruhája. Ám amikor reggel felkeltem, és kiléptem a Tájház udvarára, olyan látvány fogadott, ami eloszlatott minden kétséget afelől, hogy felmenjünk-e. Az odafelé vezető út valójában nem más, mint egyfajta zarándoklat. Aki figyel, megkapja a neki szánt üzentet. Ott fent pedig mindig történik valami. Átitatott bennünket az áhitat, ahogy lenéztünk a falura, ahogy felnéztünk a kápolna tornyára, ahogy a felkelő nap, mint művész a vásznon csodálatos színeket és formákat rajzolt az égre. Ilyenkor, hajnalban a csend szinte kézzel fogható. Ahogy égnek a mécseseink, a Szeretet energiája megnyitja a szívünket. A majdnem egy órás csendes meditációt a tibeti csengő hangjaival zárjuk, ám az idén a csengettyűt megelőzte egy kedves csacsi éktelen iázása, ami mindannyiunk arcára még nagyobb mosolyt varázsolt. A meditációt felváltotta a jóízű nevetés. Nem tudom kifejezni, amit éreztem, amit érzek, amikor a tábor eseményeire visszagondolok. Azt azonban tudom, hogy egy év múlva újra ott leszek a Kálvária domb tetején a Kápolna előtt, és elmondok egy hála-imát. Velem tartasz?

A táborban készült fotókat az alábbi linkre kattintva nézheted meg: 2016 - Ringató tábor, Magyarpolány



***

RINGATÓ TÁBOR MAGYARPOLÁNY / 2015



Elérkezett az indulás pillanata. Július, kánikula, szó szerint perzselő napsütés. Timi megállt a találkozóhelyen a kisbusszal, és magával ragadta a csoportot, késő délutánig elő sem kerültek. Már-már azt gondoltam, hogy mindössze négyen leszünk a táborban, a vidékről érkezők, és mi a párommal, de aztán befutott a budapesti csapat is … Timivel „vigyázni kell” ;), a megszokásaidnak annyi, ha vele szövetkezel ;)

Nos, tehát, teljes létszámban megkezdhettük közös utazásunkat a megszokásainkból kimozdulva/kimozdítva. Különféle állomásokra érkezve, különféle zenei háttérrel, hanghatásokkal, megtapasztalhattuk, hogy mi mindent rejt belső világunk, és ez hogyan tükröződik le a szemünkkel látható világban. Utazásunkat egy kölcsönös ringatással kezdtük, és általában ez elég is szokott lenni ahhoz, hogy összehangolódjunk, és mélyen kapcsolódjunk. Most nem így történt. Nehezen alakult a kapcsolódás folyamata, mert valahogy nem volt könnyű a megérkezés. Lehetne a nagy melegre fogni a fáradtságot, az elvonulásra való igényt, de sokkal inkább arról szólt ez, hogy mindannyian olyan történéseken voltunk túl, vagy vagyunk éppen benne, amik nagyon sok erőt kivettek belőlünk, és a várva várt táborban az első néhány ringatás hatására pont ezt üzente a testünk-lelkünk, hogy „menj és pihenj”. Így aztán volt délutáni alvás, és nem volt olyan feszített menet, mint, amit a programok sokasága igényelt volna. Ám ez is része volt a folyamatnak. Minden egyes ringatás valóban egy-egy állomás volt a négy napban, ám a köztes időben megélt események, gyakorlatok, beszélgetések, vacsorák, séták is a folyamat részeiként kezelendők, ahogy a mindennapi életünkben is. Nem csak akkor szeretnénk önmagunkat élni, amikor ringatnak bennünket, hanem a ringatások közötti időszakban is, ugye? Hát ilyen látó szemmel tekintve az együtt töltött időre elmondható, hogy mindenki megkapta az üzenetet. Hogy mihez kezd vele, az mindenkinek a saját dolga. 
No, de milyen állomásaink voltak az utazásunk során? 




A Kray házaspár jóvoltából a gong és a hangtálak által keltett térben nem mindennapi mélységekbe jutottunk. 

A kettősség birodalma intenzíven jelezte önmagát. A dolgok, történések, érzelmi tartalmak mindkét minősége, hol egymást váltva, hol egyszerre volt jelen. 

Megfoghatatlan, és szavakkal nem leírható ez a tapasztalás, amit csak akkor tudunk megmutatni, ha átéled te magad is.
  


Másnap Kövi Szabolcs lélekemelő és mindent átható élő zenéje, a hangszerek által keltett rezgés segítette a továbbhaladást. 

A zenei hangok ereje most is megmutatta, hogy mire képes, hiszen falak törtek át bennünk, oldódások hosszú sorát oszthatnám most meg, ehelyett „csak” annyit írok, hogy az angyalok táncba hívtak, és mi elfogadtuk a felkérést.

Csodálatos élményben volt részünk. 


Az utolsó nap állomásán mantrák adták az alapot a ringatáshoz. Hát, ez bizony megbolygatta a kedélyeket. A mantra, imádság, magas rezgésszámon működik, az istenivel való kapcsolódást segíti, úgy, hogy túljuttat az elmén. Totálisan kívül van a megszokásainkon. 

Látod már, hogy mi történt a táborban? 
- Együtt vagyunk, mégis egyedül … szemlélődöm, vannak régiek, ez jó … nem jöttek el azok, akiket nagyon vártam, ez nem jó, hiányoznak … vannak újak, na de kik ők? … 
- Ringatunk … még nem tudunk mélyen kapcsolódni … sok a teher, fáradt vagyok, ők is fáradtak … pihenünk … időt adunk, időt kapunk …
- A gong hangja megmozgatja a kettősség birodalmát … egyszerre van jelen a jó és a rossz, a kellemes és a kellemetlen, az elfogadható és az elfogadhatatlan … 
- Szabolcs zenéje a megszokásaink birodalmán belül vezet bennünket … igen, ez itt most jó, biztonságos, engedem, hogy legyen … 
- A mantrák van, akinek megkoronázzák a történteket, de többek számára túlmutatnak a megszokásokon … ez valami nagyon más, idegen … ellenállást vált ki … hárítást eredményez …

A csend meditáció az utolsó nap reggelén a kápolna előtt a Kálvária domb tetején mindig meghatározó élmény. Reggel 6-kor Palival kettesben elindultunk felfelé, a többiek később érkeztek, így ismét, ahogy tavaly történt, mécsessel a kezemben vártam az érkezőket … felemelő érzés abban a teljes csendben egymás szemébe nézni, átadni a mécsest, és hagyni, hogy attól a pillanattól fogva ő vigyázzon a lángra.

Összességében: bejártunk „jót és rosszat”, „elfogadhatót és elfogadhatatlant”, „kellemeset és kellemetlent” … gondolok itt pl. a közel negyven fokra, amiben még a pajtaszínház is felforrósodott már a délelőtt folyamán … és mindeközben, ha kellőképpen tudatosak voltunk önmagunkra is, akkor ráláthattunk arra, hogy hogyan működünk, hogyan élünk meg ilyen helyzeteket, hogy reagálunk-e arra, amit a szemünkkel látunk, vagy mögé nézve a történéseknek a valódi kérdésre válaszolunk-e.

Az angyalok üzenetei is pont ezt támasztják alá: a Hála, a Képzelet, a Derű, a Világosság angyala, és Raphael arkangyal a kezdetektől kézen fogva vezettek. Az üzeneteik pedig:
Adj hálát mindenért, ami veled, benned, általad történik. A képzelet szárnyán teremts olyan világot, amiben szívesen létezel. Használd az elmédet, és ne engedd, hogy ő használjon téged! Légy derűs, lásd meg a dolgok pozitív oldalát, és optimistán tekints a következő lépésekre, hogy eljuthass a Világosság terébe, ahol látó szemmel, letisztult elmével képessé válsz arra, hogy elengedd a régi, téged már nem szolgáló mintázatokat, programokat, és észrevedd, hogy mennyi más alternatív megoldás létezik, amire addig nem is gondoltál. Szemed elé kerülhet a lehetőségek széles skálája, végtelen mezeje. 
Raphael arkangyalnak mélységes hálával köszönöm a jelenlétét, hiszen gyógyító energiái érezhetően megerősítették és lehetővé tették a gyógyuláshoz, változáshoz szükséges blokkjaink megismerését majd elengedését.

A táborlakók személyes élményeit a Táborlakók tollából fül alatt olvashatod: 




Sül az indiai kenyér :) ... isteni lett!


Terülj, terülj asztalkánk :)


Egy kis esti beszélgetés ...
és az elmaradhatatlan tacsik egyike


RINGONG azaz ringatás a gong és
a hangtálak felemelő hangzásaira
Hangtálak testközelben


A gong varázsa 1.


A gong varázsa 2.


Angyal-gyertyát készítünk


Ha kedvet kaptál ahhoz, hogy Te is velünk legyél egy ilyen vagy ehhez hasonló elvonuláson, gyere el az alaptanfolyamra, és máris lesz lehetőséged minden ringatóknak szóló programon részt venni.
Szeretettel várunk!




***


RINGATÓ TÁBOR  MAGYARPOLÁNY / 2014

Az idén nyáron is Magyarpolányban voltunk Ringató táborban. 5 teljes nap egy csodálatos helyen, ahol időnként szinte fogni lehet a csendet. Remek lehetőség volt ez arra, hogy kilépjünk a hétköznapi forgatagból, hogy kikapcsolódjunk, befelé figyeljünk, és megadjuk a testünknek, lelkünknek azt, ami jólesik.     

A mostani tábor női táborra sikeredett, talán nem véletlenül. Így volt alkalmunk olyan témán dolgozni, ami a nőket nem kevéssé érinti úgy, mint például az anya-lánya kapcsolat az anya-seb kérdéskörében. Nem könnyű téma, hiszen amikor a régóta őrzött sebek felszakadnak, fájdalmasak, ám egy olyan csapatban, ahol nem csak őszinteséget, hanem tiszta figyelmet, megértést és elfogadást kaphatunk, sokkal könnyebb magunk felé is őszintén fordulni, és bátorságot meríteni ahhoz, hogy más oldalról is megvizsgáljuk a bennünk tárolt történeteket, gondolatokat, érzelmeket, hitrendszereket. Hatalmas erőt ad, ha érzed, bármit is teszel, bármit is gondolsz, bárhogy is érzel, szeretve vagy. Lehet sírni, lehet nevetni, lehet kiabálni vagy csendben lenni, lehetsz őszinte, de be is dughatod a fejed a homokba, akkor is szeretve és elfogadva vagy. A Ringatók csapatának ez adja az erejét, ez a hozzáállás, ez a rezgés.

S, hogy milyen ívet írtunk le a kezelések kapcsán? Íme:
Első nap azzal az üzenettel indultunk, hogy: „Erős vagyok és bátor.” …
Második napA bizalom állapotában ráébredhettünk arra, hogy minden a tökéletes időzítés szerint történik.
Harmadik napa megértésről szólt. Önismereti utazásunk erőteljes napja volt ez, mert ekkor a ringatás rezgéseit felerősítették a Gong és a tibeti hangtálak hangjai. Kray Zsuzsi és Gyuri társaságában tölthettük el ezt a csodálatos napot, így részesei lehettünk egy-egy olyan ringató kezelésnek, amelyek alatt a Gong és hangtálak hangjai szólalnak meg. Leírhatatlan élmény. Ilyenkor ugyanis a bennünk zajló folyamatok, belső utazások, élmények sokkal intenzívebbek. Oldás és tisztulás az eredmény. A jó közérzet, a feltöltődés, a vidámság pedig egyenes következménye a „gongos ringatás”-nak.
Negyedik napra az üzenet, amit kaptunk így szólt: „Szívemet betölti a szeretet lángja.” 
… megélni … a szívünk szeretetéből élni … ezt adni másoknak … csodálatos … ezt kapni másoktól … maga a mennyország …
Ötödik nap pedig megerősítést nyert életünk megszokott köreinek bővítése. Az első naptól kezdve ugyanis mindenkiben nyilvánvalóvá vált, hogy ebben a táborban azt tapasztaljuk, hogy milyen az, amikor átlépjük a megszokásink köreit. Amikor felfedjük a szívünk vágyait, amikor az életünket a magasabb tudatosság szintjén éljük, és amikor a szellemünk szárnyalni kezd. Amikor a kreativitásunk életre kel és szárnyakat kap: írhatunk, rajzolhatunk, finomakat főzhetünk, vagy egyszerűen csak fejen állva nézhetünk a világra, ha ahhoz van kedvünk, és észrevehetjük, hogy így minden olyan más

Igazából elmesélni nem is nagyon lehet. Megmutatni … 
megtapasztalni … átélni lehet.
Mi jövőre is megyünk … Te is velünk tartasz? Szeretettel várunk!





*** *** ***

RINGATÓ TÁBOR  MAGYARPOLÁNY / 2013

2013 augusztusában Magyarpolányban volt az első Ringató Önismereti Tábor. Az együtt töltött négy nap alatt nagyon sok érdekes dolgot tudtunk meg önmagunkról különféle érdekes feladatok segítségével. Többek között rajzoltunk, táncoltunk, energetikai gyakorlatokat végeztünk, játszottunk és persze sokat-sokat ringattunk. A ringató kezelések során egyik blokk oldódott fel a másik után ebben a szeretetteljes légkörben. Az egy légtérben történő ringatások, amikor több ágyon egyszerre zajlik a kezelés, mindig nagyon erőteljesek ... ez most is így volt. De nem csak zárt térben ringattunk, hiszen lehetőség volt arra is, hogy az udvaron találjunk magunknak egy-egy kellemes helyet. A nagy diófa alatt ringatni és ringatva lenni egyszerűen felülmúlhatatlan élményt adott. Esténként pedig a csillagok alatt beszélgettünk, azt hiszem ez felejthetetlen lesz mindannyiunk számára!



Számomra a legizgalmasabb annak megtapasztalása volt, hogy bár nagyon különböző emberek jöttek itt össze, mégis nagyon hamar összekovácsolódott a csoport. A hétköznapi élethelyzetekben illetve a feladatok adta helyzetekben egyaránt kialakult az őszinte jelenlét, az a fajta egymásra hatás, amikor ki mered nyilvánítani azt, ami benned van, nem félve attól, hogy mit szól hozzá a másik, hiszen a nyílt, őszinte kommunikáció és odafigyelés /amit a ringatások során tanulunk meg igazán/ lehetővé teszi azt, hogy egy felmerült rossz érzést azonnal meg tudjunk beszélni, és a problémát a gyökereinél ragadjuk meg. Így nem kell többé batyuba rakni a ki nem mondott dolgainkat, és ezáltal válik az élet sokkal könnyebbé. Ez az őszinteség aztán elvezetett bennünket oda, hogy a csoport minden tagja képessé vált arra, hogy elfogadja a többieket és ő maga is kinyíljon és megnyilvánuljon.

Hálás köszönet Bende Ritának az Együttműködő Kommunikációs két órás projektért, Jenei Magdolnának a reggeli Thai Chi gyakorlatokért, Szegedi Andreának a Kontakt táncért. Külön köszönöm a ringatásokon kívüli egyéb kezelések megvalósítását: Csiszér Annának a fülakupunktúrát, Lőrinc Tímeának és Gárdonyi Péternek a masszázsokat, Jenei Magdolnának az auratisztítást, Bencsik Adriennek a Schüssler arcdiagnosztikát és Szegedi Andreának a Lomi-lomi masszázst. 

Mindannyiótoknak köszönöm a kölcsönös ringatásokat, igazi élmény volt ez a tábor Veletek!






Játszottunk
Kirándultunk
Ringattunk
... ringattunk
...ringattunk
... és ringattunk...
               
Sziasztok! Jövőre gyertek ti is velünk!





Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ringatótábor 2018, Máriahalom

Feltételnélküli szeretet - Sandy Stevenson

Ringatás Alaptanfolyam következő időpontja