SZEMÉLYES TAPASZTALATOK

Átvett terhek, átvett felelősség:

Egy két gyermekes édesanya érkezett Ringató kezelésre. Egy anya, aki súlyos terheket cipelt a vállán. Úgy tűnt, hogy az ő felelőssége a kis és nagycsalád összes problémája, és annak megoldási lehetőségeinek megtalálása. A mozgás hatására a testében tárolt feszültségek sorra megnyilvánultak valamilyen formában. Keresztcsonti fájdalom, nehézlégzés, fojtogató érzés a torokban, majd köhögés, ami fuldokló köhögésbe torkollott. Ez így ijesztően hangozhat, de korántsem volt az. Sokkal ijesztőbb volt, hogy ezek a feszülések mind ott voltak benne a hétköznapokban, de nem tudta kimondani azt, amit a szíve mélyén már régóta érzett, és nem tudta letenni a másoktól átvett terheit. A kezelés alatt szeretetteljes figyelmünkkel fordultunk a tünetek, a jelzések felé, és ami történik ilyenkor az az öngyógyulás csodálatos mechanizmusa. Amikor lehetőséget kapnak az elfojtott érzelmek, a ki nem mondott szavak, akkor újra beindul az energia áramlása, és a lélek felszabadul. A keresztcsonti fájdalom jelzi, hogy elég volt, túl sok, túl nehéz, mert a sajátján kívül más terheit is cipeli. A fuldoklás önmagáért beszél. Azzal, hogy megengedjük ezek létezését, és belátjuk önmagunknak, hogy ez így már nem jó nekünk, nos, ekkor van lehetősége annak, hogy az eddigiektől eltérően valahogy máshogy létezzünk ... úgy, hogy odafigyelünk a saját lelkünk üzeneteire. A ringatásban végig fennálló ritmus, mozgás, hullámzás és az érintés által keltett finom áramlás életre hívja az elnyomott lelket, mint amikor megszólal a zene, a saját zenéd, és a lelked táncra perdül. Átjár az öröm, az élet új aspektusainak lehetősége.


***

Mi a teendő, ha sok benned a félelem:


Megérkezett a lány a ringatásra. Feszült volt. Izmai, mint feszes kötegek, összehúzott állapotban kötötték gúzsba. Sok volt a félelem, és a tudatalatt működtetett önvédelem, ami bezárja a lelket. Vizes árkot készít, hogy senki, de senki ne juthasson át a jól felépített várába, ahol meghúzza magát. Egyedül van. Nincs segítség. Menni akar, de az veszélyes. Minden veszélyes, sőt sokkal inkább halálos. Előbukkan egy régi emlék – egy csúnya baleset szemtanújaként – dermedt, megfagyott állapot. Eltűnik a világ. Mérhetetlen a félelem. 
Lélegzünk, mélyen és lazán, s a dolgok változni látszanak. Oldódik, ami beragadt, de fáj, nagyon fáj, sikítani kell, majd elerednek a könnyek. Elcsitul. Ekkor érkezik felszínre a sajnálat érzése, ami más emlékeket is magával hoz – és ekkor megérzi, hogy a sajnálat egyáltalán nem szolgálja őt, sőt! Lélegzünk, kaput nyitunk, hadd menjen, ami menni akar, és legyen helye valami újnak, valami másnak, valami felemelőnek. Lélegzünk, s figyeljük, hogy hogyan zajlik bennünk az élet, hogy hogyan jelennek meg az elvárások, az „ennek így kellene lennie”, „nekem így vagy úgy kellene tennem” típusú gondolatok. Új formát öltenek a szavak és mondatok: „Meg kellene tapasztalnom az élet örömeit” helyett: Engedem, hogy megtapasztalhassam az élet örömeit” születik meg. Miközben ringatom, minden mozdulat és ritmus a szeretet táncát járja. Ő pedig fellélegzik. Azt mondja, több tonnával kevesebbnek érzi magát. Az izmain is látszik és érződik az ellazulás, a megpihenés.

Milyen szép és magával ragadó átalakulás minden szinten. 

Az arca kisimult, a szemei ragyognak, és mosolyog! Köszönet és hála Neki, hogy vette a bátorságot, hogy szembe nézzen Önmagának eme árnyoldalával, hogy teret adott minden lehetőségnek, és kapcsolódott ÖnMAGával. 

A csodák bennünk vannak. Minden ringatás valójában erről szól, ezt mutatja meg!
***

Az irányítani akarástól a teljes ellazulásig - az állandó fájdalomtól a fájdalommentességig

A háta és a feje fájt … „szinte állandóan fáj” - mondta. A tökéletességre való törekvés erőteljes program az életében. Erős benne a kontroll és az irányítás vágya, mégis hamar ellazult és átadta magát a ringatásnak. Először a lapocka körüli terület jelzett, fájdalommal hívta fel magára a figyelmet. A fájdalom összekapcsolódott a nyakban és a fejben lévő testérzetekkel. Kiderült, hogy ezek a fájdalmas területek bizony összefüggenek egymással. A „muszáj”, a „csinálni kell”, a „meg kell felelni az elvárásoknak” témakör jön elő erről a területről, amely mögött ott rejtőzött a félelem. Mély légzések hatására a félelem oszlani kezd, és egy virágos rét jelent meg, ahol jó lenni, ahol szabadság van, és levegő.
Az erőteljes kontroll többször megjelent a kezelés során, így az ő számára is jól megfigyelhető volt a különbség. Elmondta, hogy bizony sokkal egyszerűbbnek és könnyebbnek érzi magát akkor, hogyha elengedi magát és nincs megfeszülve. Viszont most érzékelte először, hogy hol vannak a biztonsági zónájának a határai, amiből fél kimozdulni, ugyanakkor nagyon fáradt már attól, hogy nem tud ellazulni, megpihenni.
A kezelés végére teljesen ellazulva, fájdalommentesen feküdt a masszázságyon. Elmondta, hogy ő még ilyet soha nem élt meg, pedig sokféle módszerrel találkozott már, amit ki is próbált. Mégsem volt még olyasmiben része, hogy ilyen szeretet vegye őt körül, és hogy meg legyen engedve, hogy ő maga felfedezhesse saját magát, a saját tempójában. Megértve testének üzeneteit rájött arra, hogy mit is csinál saját magával, és mire is lenne igénye.

***

Kínzó hátfájástól a terhek lerakásáig

A kezelés során erőteljesen jelezte a teste azokat a pontokat, területeket, ahol a blokkoltság fájdalomként megakadályozta a hullámok tovaterjedését. Kínzó hátfájás gyötörte, a légzése pedig szakaszossá, erőltetetté vált. A légzésének megfigyelése gyorsan ráébresztette őt arra, hogy hogyan éli az életét, ugyanis – "ahogy lélegzel, úgy élsz" – illetve, hogy milyen kapcsolatban áll a testében lévő fájdalommal és, hogy mi okból van rá szüksége. Szeretetre és figyelemre vágyott, s ez a fájdalom jó módot szolgáltatott ahhoz, hogy a figyelmet, a szeretetet vagy legalább egy kis sajnálat érzését megkaphassa másoktól. Egy kezelés nem volt elegendő ahhoz, hogy teljes őszinteséggel szembe tudjon nézni önmagával és megértse, hogy ő maga hogyan működik. Sőt elindult más módszereket is keresni, más kezeléseket is kapni, hogy megszabaduljon a fájdalmától. Közben rendszeresen járt ringató kezelésre is, s egy alkalommal sikerült nagyon mélyre hatolnia önmagában: előbukkant az a gyermekkori énje, aki bár tiszteli az édesapját, mégis nagyon fél tőle és menekül előle; előbukkant az a sok esemény a múltból, amikor megalázottnak, elhagyatottnak és feleslegesnek érezte magát, akire nem figyeltek, és akit magára hagytak. Rátalált arra a benne élő kisgyermekre, akit a biztonság kedvéért inkább bezárt, csak nehogy baja essen, erős falakkal vette körül, hogy megóvja a sérelmektől. Ez a gyermek kiáltott szabadulásért a testben lévő fájdalmakon keresztül. S bár még fizikai szinten nem oldódott fel teljesen a fájdalom, mégis nagy tehertől szabadult meg a lélek, amit a következő levélben fejezett ki a hölgy a kezelés után:

"Évtizedek óta cipelt súlyos tehertől szabadultam meg! Határozottan érzem. Sokkal könnyebbnek érzem magam, más lett a tartásom. Gondolataim is sokkal tisztábbak, a látásom is javult."

***

A "háló fogságától" a felszabadulásig

A kezelés során a hasán érzett feszültséget. Mintha egy háló lenne rajta, ami nem engedi, hogy azt tegye, amit szeretne. Nem tud tőle lélegezni, előre haladni. Ahogy a kezelést folyt, mélyen belélegezte a hálót, és ennek hatására elkezdett a háló nőni, és az állaga is megváltozott, rugalmasabb lett. Több teret adott.

A lábainál érdekes volt, hogy a jobb láb jól érezte magát, de a bal lábban ott volt a feszültség. A csípőjénél érezte, hogy be van szűkülve, és ez visszafogja őt a mozgásterét illetően. Eszébe jutott, hogy a katonaságnál is bal lábbal kell először lépni – és ez az, ami nem megy, mert sötét van. Nem látja, mi van ott a sötétben, ezért félelmetes. Majd a kezelés során egyre világosabb lett, de nagyon ködös volt minden. Ekkor már könnyebben lépett volna, de még mindig nem tette. Később aztán átlátott a ködön: hegyeket látott és egy kis házat. Eleinte nem volt ott senki, de később megtelt emberekkel, élettel.
Továbbra is figyelve magát érzékelte a fejénél, hogy a nyak nem enged, és a karok sem – irányítani szeretnének, mert félelemmel tölti őt el, hogy nem tudja, hogy mi vár rá.
A középvonalon végighaladva már nem érezte a háló jelenlétét – felszabadult, nyugodttá vált, szabad lett - és ez a szabadság nem is volt már félelmetes!

***
A köhögés véget ér

21 éves, közel 2 m magas, fiatal és erős, fizikailag edzett férfi, aki 2 éves kora óta, ősztől tavaszig minden évben nagyon sokat köhög. A ringatás kezdetekor a teste rendkívül feszült volt, nehezen engedett el. Testének hol az egyik, hol a másik pontján keletkezett fájdalom, melyeket belélegezve felszínre emelkedett a régóta dédelgetett sérelem: „amióta megszületett a testvérem, én vagyok a rossz fiú … bármit csinálok, mindig leszidnak … nem tudom, hogy mit tegyek”. A benne élő gyermeket, rendkívül szomorúnak, és magányosnak látta és érezte, olyannak, aki nagyon szerette volna, ha megkapja azt a védelmet, amit a testvére élvezett. Amint a férfi felvette a belső gyermekével a kapcsolatot, az egész teste átalakult. Meglágyult, és játékossá vált. Megtapasztalva, hogy milyen az, amikor nem kell félni, mert nem bántja őt senki, sőt, minden csínytevésével együtt nagyon is szerethető, úgy feküdt a kezelőágyon, mint egy mosolygós, kedves kisgyermek, aki rendkívül jól érzi magát a bőrében. Későbbi visszajelzése szerint pedig a köhögése megszűnt.


***
A Ringatás és én…    (Holistic Pulsing)

Először a könyvvel találkoztam.
Lenyűgözött a szóösszetétel: A GYENGÉDSÉG  HATALMA – GYÓGYÍTÓ RINGATÁS. Olvasgattam és „természetesen” épp nem voltam túl fényesen.
Aztán az egyik fejezetben olvasottak után volt egy nagyon jelentőségteljes álmom…
Még ez előtt bejelentkeztem egy kezelésre Anikóhoz. Ki kellett próbálnom :)
Mondhatom, hogy ez volt életem egyik legjobb húzása.

Nagyon „le voltam eresztve”. Érzelmi vihar, csalódás, fájdalom, a testem majdnem teljes elutasítása… ezek voltak nagyjából a jellemzőim akkor.
A kezelés alatt sokat enyhült bennem a vihar, de persze nem oldódott meg minden egy csapásra.
Ami viszont nagyon jóleső volt, az az, hogy valaki ilyen szeretettel és tisztelettel bánik velem és a testemmel, mikor épp ennyire nem vagyok formában. Mikor csupa fájdalom és zűrzavar vagyok.
Nagyon átütő élmény volt ez számomra. És ott-akkor teljesen bizonyos lettem abban, amit addig is sejtettem. A bizonyosság az volt, hogy ezt a kezelést-módszert én adni is szeretném nemcsak kapni. Egyszerűen lenyűgöző volt az egész. És azt éreztem és gondoltam, hogy ez az a technika, ami bárkit meg tud emelni gyorsan, legalább egy kicsit…
És ez nagyon kell az embereknek, és a gyengéd érintés is, meg a feltétel nélküli szeretet és elfogadás, és az is, hogy itt, a Ringatásnál „megengedik”, hogy olyan legyek, amilyen épp vagyok.
Mindenképp érdemes vagyok a gyengédségre – elfogadásra – szeretetre.
Ez nekem új volt. Addig úgy tanultam, hittem, hogy csak akkor érdemlem meg a szeretetet, elfogadást, ha megfelelően működöm, viselkedem, ha nem okozok gondot, ha elviselem a fájdalmat szó nélkül, és lehetőleg elrejtem az érzéseimet…

A tanfolyamokon és az egyéb ringató kezelések alatt még sok minden derült ki számomra…
Pl: minden ember mást hoz elő belőled, egyszerűen a lénye által mást és máshogyan érint meg benned… a konkrét fizikai érintés is mindenkinél más… van akié jobban passzol hozzád, mint másé (éppen akkor)… remek érzés, mikor le tud nyugodni az elme… mikor megengeded magadnak, hogy létezz egy kicsit a száguldó gondolatok nélkül… nekem sokszor jött olyan nagyon tömör „szinte kinyilatkoztatás” jellegű üzenet, ami ott akkor egészen más megvilágításba tudta helyezni az aktuális problémát, az életemet… vagy inkább úgy mondanám, hogy a „színtiszta szeretet” vagy a bennem lévő isteni szólalt meg…

A fizikai része az meg számomra a tömény élvezet. Ez az egyik olyan esemény az életemben, ahol azt érzem, hogy a helyemen vagyok, jelen tudok lenni, szinte „időn kívülre” kerülök, és néha még a testem is olyan könnyűvé válik, hogy szinte nincs is…(persze időnként akadnak másképpen alakuló kezelések is) Mindegyik nagyon különleges élmény számomra.

És mikor kezelek nagyon sokat tanulok, érzékelek magamról is, bennem is megérinthetnek „kritikus pontokat” a másik ember történései, együtt „gyógyulhatunk”, sírhatunk vagy nevethetünk, és nagyon megtisztelő számomra, ha valaki ezt a „csodát” velem szeretné átélni.
Én ezért nagyon hálás vagyok.  :) <3 (Magdi)

***
A görcstől a teljes önátadásig

Felfeküdt, jó volt ott feküdnie, de fájt a hasa, kicsit fészkelődött, de valahogy nem találta a kezei helyét. A gyomrán rakta össze őket, és ekkor hirtelen úgy érezte, hogy koporsóban fekszik, meghalt. Furcsa, nagyon furcsa érzés volt, de nem ijesztő … elkezdődött a ringatás. Egyre jobban fájt a hasa, de azért jól estek a nagy mozgások is, csak most egy kicsit erősnek érezte őket, ezért jó mélyeket lélegzett. A teste feszült volt, a jobb lába egyáltalán nem mozdult, a bal lazábbnak tűnt, legalábbis mozgott a ringatásra. A jobb lábat határozottan zavarta ez a mozgatás, szinte már lökdösésnek, zaklatásnak élte meg, "hagyd már abba, minek lökdösöl?" ilyesmiket "mondott". 
És ekkor elindult valami elementáris erővel a testében. Nem érezte a lábait, de a feje búbjától a csípőig egy nagy görcs lett az egész teste. Minden sejtje görcsben állt, iszonyú erőteljes, fájdalmas belső bizsergés volt ez, ami szét akarta feszíteni belülről. A kezei ökölbe szorultak, nem tudta kinyitni a tenyereit, próbálta, de egyre erősebb volt a feszülés, a görcs. Lélegzett, a lábait még mindig nem érezte. A hasában egy tátongó fekete örvény jelent meg, … mint egy hatalmas fekete lyuk, ami magába szippant mindent. Belélegezte az örvényt és ekkor valaki kiáltott belül:  "nem lehet!" … de nem értette, hogy mit nem lehet …aztán megszólalt egy másik hang is: "segíts!" … 
Küzdött. Nagyon nagy volt a feszülés belül. Hatalmas volt a küzdelem. … Majd meglátta a gyermeket, aki lebegett valahol föld és ég között. Alulról látta, miközben ő egy réten állt. Ahogy felnézett, látta, ahogyan a gyermek vízszintesben van, mintha egy ágyon feküdne, balra fordítva a fejét, a szemei csukva vannak, nincs magánál, viszont egyre feljebb lebeg. Érezte, hogy kezd félni attól, hogy a gyermek el akar menni. Nem akarta, hogy elmenjen, még nem. Közben a gyermek egyre nagyobbá vált, úgy értve, hogy a kislányból nagyobb lány lett. Aztán megállt, nem ment feljebb, de még mindig feküdt a semmiben, és ájult volt. 
"Egy fénysugár halad át rajta, az egész „teste” fehér lesz, átsüt rajta a fény, …ez jó jel(?)… úgy látom, megfordul, de nem, mégsem, kiválik belőle valami, ami most felém fordul, felém néz … ez egy sötét, kimondottan fekete alak … össze vagyok vele is kötve, de a fehérrel is. A fekete várakozik, engem néz és vár … a kezeim egyre görcsösebbek … talán be kellene fogadnom őt is?" 
"Lehet, hogy ő is a gyermeked?" … 
"Istenem, igen, lehet …. de képtelen vagyok befogadni, hárítom" … Belélegezte a hárítás érzését, és hagyta, hogy legyen, ahogy lenni akar … ekkor már potyogtak a könnyei … aztán rájött, mert eszébe jutott a Rettenthetetlen c. film, hogy „hiába küzdesz – elveszítesz mindent és belehalsz” – nem lehet küzdeni … "nem lehet!" ahogy kiáltott a hang ott belül az előbb. Ezután már könnyebb volt hagyni, hogy "legyen, ahogy lenni akar", és a fekete alak belé olvadt … Ekkor az jutott eszébe, hogy át kellene itatnia fénnyel, de aztán nem tette, mert nem akart gondolkodni, azt szerette volna, ha megtörténne, úgymond, nélküle … 
Érezte, ahogy a görcs egyre lejjebb húzódik a testében, a karjában is már csak a könyökétől lefelé érződött az ujjakig, illetve elkezdte érezni a lábait, … olyan volt, mintha hatalmas áradás lett volna a folyón, és most elvonult az ár ... ekkor úgy érezte, hogy már nem bírja, ki kellett mennie a mosdóba …
Amikor visszajött, sokkal nyugodtabb volt minden. Mélyeket lélegzett, és érezte, hogy minden elsimul … hogy nem kell gondolkodnia, hogy minden megoldódik.  
Mégis keresni kezdte a gyermeket, de most nem találta … nem akart képzelegni, gondolta, majd megjelenik, ha akar … figyelte inkább a zenét, figyelte  a testének hullámzását.  
Oldalfekvésben fejeztük be … látta az eget, szív alakú formákat, amiknek nem voltak konkrét határai, a felhők is szív alakúak voltak, és az azt körülölelő határtalanság is ilyen formát öltött … és ekkor megjelent a lány, a belső gyermeke, és kacsintott … amikor kinyitotta a szemeit, akkor is érezte, hogy a mennyországban van. Kinézett az ablakon, gyönyörűek voltak a fák, ahogy a szélben ringatóztak.

***

                                             


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ringatótábor 2018, Máriahalom

Feltételnélküli szeretet - Sandy Stevenson

Ringatás Alaptanfolyam következő időpontja