Elengedés

Elengedésben vagyunk. Sokan nagyon keményen tapasztaljuk, hogy mit is jelent elengedni egy helyzetet, egy munkahelyet, elengedni a másikat, legyen az a gyermeked vagy a szerelmed. Az elengedés sajnos nem varázsszóra történik meg. Ahhoz a pillanathoz, hogy ez valóban megtörténjen, el kell jutni, s az utat végig kell járni, ha tetszik, ha nem. Sokan bezárják magukat, elzárják az érzéseiket azt mondogatva maguknak, hogy: "nem szabad érezni, mert az fájdalmas, az veszélyes". Mégis szenvednek, mert a testükbe zárt elnyomott érzések utat törnek maguknak másképp. Megjelennek fizikai fájdalmak, testi tünetek, vagy betegségek formájában, amik már valóban igénylik a figyelmet, különösen akkor, hogyha akadályozzák a mindennapjainkat. Nem a fájdalomcsillapítók fogják megoldani ezeket a problémákat. Átmeneti jobb érzéseket persze biztosíthatnak, de a fájdalmak visszatérnek, ha nem megyünk a mélyükre.

Elengedésben vagyunk. Az elengedés egyfelől fáj, másfelől megkönnyebbülést hoz. Azért tudsz elengedni, mert megléptél magadban valamit, ami nem engedi többé, hogy a régi játszmát játszd. Azért fájdalmas, mert egészen addig abban a játszmában éltél, és most nincs helyette semmi. Felüti a fejét a "mi lesz most velem?" érzése, ami félelmet generál. Ez is egy ördögi kör, s ha belezuhansz, akkor megjárod a poklok poklát. Ami szintén nem baj, hiszen ott is csak magadról tanulsz, magadat ismered meg egyre jobban. És amikor már eleged van a szenvedésből, elsírtad az összes könnyedet, és végre térdre ereszkedsz, felnézel az égre, akkor rájössz arra, hogy nem vagy egyedül. Sosem voltál. Kinyílik a szíved, és abban pillanatban elárasztja az életedet a fény. Akkor már nem félsz attól, hogy mi következik. Akkor már tudod fogadni azt, ami jön, úgy, ahogy jön. S, bár nincs rá forgatókönyved, hogy ilyenkor mit is kell csinálni, mégis tudni fogod. Nem a megtanult módon élsz, hanem a szíved vezetése által.