Ringatótábor 2017, Magyarpolány

  Hálás vagyok a Gyógyító Ringatást gyakorlók közösségének, hogy ez a tábor évről évre megvalósulhat. Áldás mindenkire, aki eljött. Áldás mindenkire, aki otthonról támogatott. Áldás minden Ringatóra, aki felvállalva e feladatot tovább viszi a lángot … a FÉNY üzenetét.

  Évről évre egyre nehezebb szavakban leírni mindazt, ami a nyári Ringató táborban történik. Ha csak a felszínt látjuk, akkor annyi történt, hogy elérkezve az indulás pillanatához, útra keltünk, hogy öt csodás napot együtt tölthessünk egymással, és ezalatt az öt nap alatt remekül érezzük magunkat. Sokat ringattunk, ellazultunk a hangtálak és a gongok hangjaira, átadtuk magunkat az élő zene varázslatos hullámainak, kirándultunk egy mesébe illő erdőben, és feltöltődve érkeztünk haza. Csupán ennyi a történés – a felszínen. Ám, ha a mélyére pillantunk, akkor egészen más dimenziók nyílnak meg a szemünk előtt. 
  Az indulás előtt pár nappal vált láthatóvá, hogy kik lesznek valóban ott a táborban. Mindannyian különböző feladatokkal, ránk váró próbatételekkel érkeztünk. A Fény Angyalainak személyre szóló üzenetei indítottak útnak bennünket, s adtak olyan irányt, amely a legjobban segítette belső folyamatainkat. A tábor témája a „Középpont megtalálása, a belehelyezkedés, és a MAGunkkal való kapcsolat megerősítése - újjászületés” volt. A középpont körül, mint virágszirmok váltak láthatóvá a személyes üzenetek energiamintázatai:
Nagylelkűség / Rugalmasság / Eloldódás / Egyidejűség / Sebezhetőség / Kegyelem / Elkötelezettség / Erő / Megbocsátás / Öröm / Kezdetek / Szépség / Világosság
A szív terébe érkezésünket a gyógyítás és egyensúly zöld sugarán tevékeny, a tiszta Isteni energiát felénk közvetítő Raphael Arkangyal segítette. Rajta kívül sokan voltak még jelen velünk, olyan magas rezgést hozva, amit olykor úgy éltünk meg, hogy kicsordult a könnyünk a hálától és a tiszta szeretettől, s egymást öleltük. Máskor örömtáncot jártunk, pörögtünk és forogtunk, ugráltunk, mint a gyermekek, lerázva a béklyókat, lelkünket és szellemünket felszabadítva ÖnMagunk voltunk. Ilyenkor eltűntek a kérdések, minden egyértelművé vált.  
Kifejeztük a szándékunkat arra, hogy megerősítsük a középpontunkkal való kapcsolatot. Ezt követően minden történés próbára tett mindenkit, mert ez így működik J Különben honnan is tudhatnánk, hogy pontosan hol is van a fókuszunk.
Képtelen vagyok leírni a táborban megélteket egy kerek egész összegzésként. Úgy érzem jobban átadhatom az üzeneteket, ha kis egységekben járom körbe, és mindig csak egy – egy virágszirmot bontok ki, már, ami kibontható, abból a sok ezernyi sziromból, ami ott megjelent.

Utazás, megérkezés:
Sok apró változás után megengedve a lehetőségek sokféle variációját kialakult az utazási rend, és kedden kora délután minden táborlakó szerencsésen megérkezett. Szeretem a ringatók csapatát, mert függetlenül attól, hogy személy szerint ki is van jelen, mindig remek az együttműködés a csoportban. Nem kell kiosztani a feladatokat sem, mert mintha valami egyértelműség lenne abban, hogy ki milyen feladatot végez épp el a táborban. Mindig el van mosogatva, a szobák, és a fürdők rendben vannak, és a pajta – a programjaink szent helye is megkapja a törődést. Öröm, hogy mindenki részt vesz benne. 
A pajta közösen került berendezésre. Köszönet érte mindenkinek, hiszen egy olyan erőteret hoztunk létre már a megérkezés napján, ami alapjaiban jóval magasabbról indított bennünket a belső utazásunk során. A ringató tér, a meditációs – és olvasó sarok, a kreatív sarok, a felfedező sarok az EMK kártyák köreivel, és a vásártér is mind önmagáért beszélnek. 
Az oltárra idén sok olyan tárgy is felkerült, amit a táborlakók hoztak. Az energiák összeadódtak, és csak ismételni tudom magam, a rezgésszám kézzel foghatóan emelkedett. 
Adódtak azért nehézségek is, az ágy kényelmetlenségével, a hátsó fürdő tisztaságával, de megtettük, amit lehetett, és így elfogadásra kerülhetett az, ami VAN.
Volt, aki akadályoztatva volt az utazásban, így csak a második nap estéjén csatlakozott a csoporthoz. Ám ahelyett, hogy megbolygatott volna bármit, plusz energiát, örömöt, és megnyugvást hozott. Volt, aki csupán egy napra tudott velünk tartani, ám ez is oly sokat adott hozzá a táborban tapasztaltakhoz, hogy megerősítést nyert az érzés: Rend Van.

Élő zene – Kövi Szabolcs tolmácsolásában:

A második nap reggelén érkezett körünkbe Szabolcs, akivel nem először ringattunk együtt. Felemelő érzés volt, hogy újra itt van velünk. 
Élő zenére ringatni úgy, hogy a művész együtt lélegzik a ringatással, az maga a csoda. 
A hangok, a ritmus, a mozdulatok, és a ringatók tánca lenyűgöző egységet alkot, amely előtt alázattal meghajolok. Hála! Áldás!


Együttműködő kommunikációs játékok Bende Ritával:
Új, izgalmas, érdekes játékok kerültek most fel a palettára. Játszottunk a hangunkkal: állatok hangján fejeztük ki a kártyákon lévő érzéseket, majd a hangsátorban megtapasztaltuk, hogy ugyanannak a ’dolognak’ hány, különféle kifejeződési módja lehet: ahány ember, annyiféle. Megdöbbentő volt felfedezni, hogy olykor teljesen más hang jön ki a torkunkon, mint, amit megszólaltatni akarunk. 



Szobrászkodtunk: kihúztunk egyet az érzések kártyáiból, és a társunk olyanná alakította a testtartásunkat, hogy az érzés láthatóvá váljon a többiek számára is. Ha valaki közben képes volt arra, hogy megfigyelje a belül zajló folyamatait is, akkor nagyon sok információt kaphatott önmagáról és a kapcsolatairól.


Az EMK és a Gyógyító Ringatás szoros egymásba kapcsolódásában megjelent a végtelen türelem, az őszinte figyelem, az elfogadás, és az igazság meglátása. A középpontunk megtalálása csak akkor sikerülhet, ha önmagunkkal szemben teljes az őszinteség. 


Közvetítés Balázs jóvoltából:
A ringatáson túl más úton is betekintést nyerhettünk a magasabb dimenziókba. Beszélgettünk kristályokkal, almafával, rózsabokorral, és a második nap estéjén történt közvetítés során megérezhettük az energiák hullámzó táncának üzeneteit. Földanya jelenlétét, az energiaszint emelkedését, a szépséget, a szeretetet. Megélhettük a zuhanást, az ego megnyilvánulásait, a kettősséget. Mi igaz, mi nem? Az az igazság, amit látunk, vagy az, amit érzünk? Ebből a kettősségből indulva, megutazva az ellentétes pólusok energiáit, megéltük a kinyílást és a bezárulást, az elfogadást és az ellenállást, a szentséget és a méltatlanságot … általuk jutottunk el az Egység mandalájához, mely mindannyiunkat felkapva vitt tovább az újjászületésünk felé. 




Ringatás a hangtálak és a Gongok hangrezgéseire – Krayné Faragó Zsuzsanna és Kray György közreműködésével:
Megtapasztalván azt, hogy a Föld háromdimenziós világában, a jónak és a rossznak vélt dolgok elválasztódnak egymástól, de csakis egymáshoz képest, együtt léteznek, mindannyian képessé váltunk arra, hogy a középpontunkat megérezzük, s oda belehelyezkedjünk. Ekkor nyílt ki egy másik ajtó, amelyen átlépve hatalmas utazást tettünk … s, hogy hova? 
A harmadik nap reggelén kilépve a házikó ajtaján a felkelő Nap fogadott szemből, majd amikor megfordultam rám mosolygott a Hold. Úgy helyezkedtem, hogy a bal tenyeremet a Hold felé, a jobb tenyeremet a Nap felé tarthassam, és magamba szívtam a teremtő energiákat, a Nap és a Hold erejét. Ekkor nyílt meg bennem a ’függőleges’ kapu, melyen át kapcsolódom Földdel és Éggel – így született meg az egyenlőszárú kereszt, s a középpontban ÖnMagam – Mindennek közepén a Szív terében.




Ezt követően éltük át a Gongos ringatás mélységeit és magasságait, mely belső világunk olyan vidékeire repített, ahol többünknek elakadt a szava. És nem is kellett megfogalmazni … elég volt egymás szemébe nézni, és látni a ragyogást. Köszönet és Hála!


Ragyogó szemek, és mosolyok a gongos ringatás után

A beavatás:
Ahogy bennem zajlott, úgy a többiekben is, ez a kapcsolódás, ez az újjászületés. Majd a negyedik nap reggelén a Bátorság és az Egység mandalái után, a Kristálygyermek mandalája vitt az utunkon, mely úton olyan kegyelemben lett részünk, hogy a szemünk előtt öltött formát maga a teremtés:



Lótuszülésben ülök a párnán, előttem egy hangtál, amiben Síva látható – a HANG / OM / az IGE. A hangtál előtt a Szent háromságot szimbolizáló három mécses ég – az ATYA, az ANYA és a FIÚ / a GYERMEK. A mécseseken túl ott a mandala, a Kristálygyermek születik épp, két oldalt egy-egy energiapálca helyezkedik el. A pálcák hegyikristályból vannak, tetejükön forgó merkaba – ez segíti a leszületés folyamatát, a pálcák pedig megadják az irányt, s a Fényt fókuszban tartva utat mutatnak a Gyermeknek / a megszületendőnek. A mandalán, és a pálcákon túl a kapuban, a földi átjáróban amazonit Ganésha ül. Ő vigyázza a rendet, az új kezdet rendjét, elhárítva az akadályokat, hogy a születés, az újjászületés, a megteremtődés pillanata zavartalan lehessen. És ekkor felfogom, hogy „én” vagyis ÉN ülök a párnán. Én szólaltatom meg a Hangot, útnak indítva a rezgést a fényfolyosón át, a földi átjárón keresztül a Föld háromdimenziós világába küldve … Én teremtem … Ó, Istenem … … … Majd kinyílik egy újabb ajtó, s meglátom életem ok-okozati összefüggéseit, érzem, élem, hogy Rend van … ekkor belépek egy újabb ajtón … hol vagyok? … itt nincs semmi … itt a SEMMI VAN … és ezt már tényleg nem tudom leírni szavakkal. ÁHITAT, IDŐTLENSÉG, EGYSÉG … a MINDEN, a SEMMI … VAN … VAGYOK 
Nem tudom szavakkal leírni azt az alázatot, azt a kegyelmi állapotot, azt a mélységesen mély Szeretetet, ami ott rezgett a térben. Potyogtak a hálakönnyek. Megszólalt a remény, s a lehetőség minden földi ember számára, hogy bátran üljön oda a párnára, vegye kézbe a sorsát, lássa meg a teremtés folyamatát, s annak misztériumát a hétköznapokban is!
Megjegyzés: 
A fenti fotón látható két mandala: a felső a Kristálygyermek – a gyermekem, vagyis mindaz, ami általam születik e világra. Az alsó a Szívkapu – a földi kapu, amelyen keresztül érkezik a teremtményem a világba.
Ganésha – az elefántfejű Isten, a kezdetek Istene, az akadályok elhárítója, az élet édességét, az örömöt szimbolizálja

A kirándulás: 
A Csurgó kúthoz vezető túra egyfajta zarándoklattá nőtte ki magát. Nem tud más lenni. Mindössze öt kilométer az út a tisztásig, és mégis … nem tudom szavakban átadni, inkább arra hívlak, légy részese Te is, és tapasztald meg.


Zarándokút
A tavalyihoz képest most más úton érkeztünk az erdőn át a tisztásra. A vihar és a zuhogó eső súlyos nyomokat hagytak az erdőben. Kidőlt fák, leszakadt ágak, sáros vízmosások. Ám a tisztásra érve ott fogadott bennünket a lüktető élet. Egy cserkésztábor ifjú titánjai fedezték fel a mobiltelefonos valóságon túli világot. A tisztáson csordogáló patak csillámló vize, hűsítette fáradt lábunkat, és tisztította meg lelkünket. A patak mentén mindannyian megtaláltuk azt az erőtárgyunkat, ami segít a mindennapi életben visszatalálni a középpontunkba, ha kibillennénk. 


A varázserdő

Zarándokút
Majd felmentünk a forráshoz, ahol még kicsit leültünk, gyújtottunk pár mécsest, és énekeltünk. A Moola Mantrát énekeltük:
Om Satchitananda Parabrahma
Purushothama Paramatma
Sri Bhagavati Sametha
Sri Bhagavate Namaha
Hari om tat sat
Hari om tat sat
Hari om tat sat
Hari om tat sat
„Ó, isteni erő, minden teremtés szelleme, legfelsőbb lény, isteni jelenlét –kérlek, tölts el minden élő lényt! Meghajlok a legnagyobb alázattal a Legfelsőbb Lélek előtt, aki az Isteni Anyában és Isteni Atyában öltött testet.”

Moola Mantra zengetése:
A tanulás során meghallgattuk a mantra zenei feldolgozásait. Amikor Deva Premal és Miten, valamint Daniel Bellone tolmácsolásában megszólalnak a Moola Mantra rezgései, egyszerűen megnyílik a Mennyek kapuja. Aztán megmutattam a La Oneness Band előadásában is ugyanezt … és ekkor új irányt vett minden: felpattantunk és örömtáncot jártunk … mert lehet így is :)

https://www.youtube.com/watch?v=npR6ojhGUa0

Az utolsó nap reggelén a csend meditáció után előkészültünk a közös mantrázásra. 108-szor zengettük el a mantrát, ami/aki azóta is szól bennem. 
A teremtés tere kiegészült: Előző nap az átlépés kapujáig jutottunk, amit Ganésha őriz. Most azonban ki is nyílt a kapu, és felfedte magát: Megmutatkozott a Szívkapu mandalájában. A ’sor végét’ Adri gyertyája zárja, amit magának készített ugyan, mégis ide kívánkozott a térbe, nem véletlenül. Mindaz, ami a gyertyára került mélyen kapcsolódik mindannyiunkhoz, és ahhoz, amit teremteni szándékozunk … ami Adriban gyógyul, bennünk is gyógyul, és fordítva. Tovább megyek: ami a táborban (és a hétköznapokban is persze) bennünk gyógyult, az Földanyában, sőt, az univerzumban gyógyult. 

Csendmeditáció:
Minden reggel csendmeditációval kezdtük a napot. Négy nap a pajtában a meditációs sarokban töltöttünk el fél órát néma csendben. Csendben kívül, és csendben belül. 
Az ötödik nap reggelén csendben sétáltunk fel a Kálvária domb tetejére, a hófehér kápolna lábához, és ott élhettük át mindazt, amit a még fent lévő Hold és a felkelő Nap adhat nekünk. 7-en voltunk, ám akik lent maradtak, ők hárman is megélték a teljes csend hatalmas erejét. 
A hang teremtő erejével sokszor nem vagyunk tisztában. Ez a meditáció segített/segíthetett hozzá ahhoz, hogy ráébredhessünk mire is használjuk a hangunkat, és ne fecséreljük el feleslegesen a hangban rejlő energiát. Mindannyian megélhettük azt a kegyelmi állapotot, ami ebben a csendben emelkedett elő. A kettősség, ahonnan indultunk, nem szétfeszített, hanem meghozta mindenki számára az egység élményét, az egységtudatot az őszinteség, a szemlélődő figyelem, és a csend által. Öröm volt minden pillanat. 





Ringatások – face-to-face, és a sok kezes ringatás:
A ringatások erejéhez nincs semmi fogható. Megosztom most veletek saját élményemet, hogy honnan, hova jutottam ez alatt a mindössze 5 nap alatt. Hosszú út van mögöttem, amit már bejártam. Felfedeztem, hogy vannak olyan témák, amiknek az energiái nem oldódnak ki egyszerre. Köröket járunk olykor, ám ezek a körök mindig más minőségben vannak újra meg újra jelen az életünkben, testünkben, lelkünkben, mert más mélységeibe vagyunk képesek lejutni egy-egy oldódás után. Fájt a jobb vállam, valamint a jobb lapockám és a gerincem közötti izmok teljesen beálltak. A ringatásokon való jelenlét során megéltem, hogy elérkezett az idő a világ terheinek lepakolására. Nem kell tovább egyedül cipelnem őket (ahogy eddig hittem). Ezt még akkor nem mondtam senkinek. A gongos ringatás után odajött a barátnőm, és elkezdte simogatni, masszírozgatni a hátamat ott, ahol a fájdalmat éreztem. Jólesett a törődés, átadtam magam neki, majd egyszer csak kimondta: „Leteheted a világ terheit!” 😊
Ezután a megértés, megélés után ahelyett, hogy elmúlt volna a fájdalom, erősödött. Ekkor eszembe jutott a játék, amit az EMK programon csináltunk: ökölbe szorított tenyerünkben volt egy részünk / kincsünk, amit nem akartunk megmutatni másoknak. A társunknak az volt a dolga, hogy türelemmel, szeretettel, humorral, meghökkentéssel, vagy bármi módon utat találjon ezen részünkhöz. No ekkor éreztem meg, hogy mennyire fáj az öklöm így összeszorítva. Ám amikor kinyíltak az ujjaim, sokkal jobban fájt. A társam szeretetteljes figyelme segített ahhoz, hogy átvészeljem, és meg merjem élni ezt a fájdalmat, ami végül tovaúszott a végtelen térben. 
Ugyanígy történt a vállammal is. Őrülten fájt a rálátás után, de emlékeztem arra, hogy ez a folyamat bennem így játszódik most. Nem kell mindig így lennie, de most EZ VAN. És hagytam, hogy legyen. Másnapra mintha kicseréltek volna. Fájdalommentessé váltam, megkönnyebbültem. Ahogy a hátam felső szakasza, és a vállam szabaddá vált, úgy oldódott ki a keresztcsonti területből is az addig bezárt bűntudat, félelem, és minden ehhez kapcsolódó érzelmi blokk. Dominóeffektus 😊
Bennem zajlik, megvan az erőm, és megvan a tudásom ahhoz, hogy feloldjam, kioldjam, megértsem, átértékeljem, meggyógyítsam. Én egy egyszerű ember vagyok. Olyan, mint Te. Ha én képes vagyok ezt látni, és élni, akkor bárki. Amikor itt az idő, és engedélyt adsz Magadnak, összekapcsolódva a középpontoddal … akkor történik.

A sok kezes ringatások pedig már valóban az a kategória, amit akármennyire is szeretnék Veled megosztani, egyszerűen nem tudom. Sokszor hangzott el a táborban ez a két szó: „Nincsenek szavak!” Egyszerűen ’csak’ vagyunk, ott, akkor, együtt, VAGYUNK …

Anita rajza a ringatásról talán jobban át tudja adni mindazt, ami szavakkal le nem írható:




Ezer dologról lehetne még írni, az üvegcsékről a rajzokról, a mandalákról, az angyalgyertyákról, azokról az egymásnak adott percekről, amik oly meghatározóak lehetnek két ember kapcsolódásában, egymás mélyebb megismerésében – amikor a szívünkkel látunk a szemünk helyett. Köszönet minden résztvevőnek minden csepp lélegzetért, minden apró figyelemért, az őszinteségért, és a kapcsolódásokért. Köszönet az elakadásokért, a frusztrációkért, a meg nem értettségért, és a külön-utakért. Minden azért történt, hogy tanulhassunk elsősorban önmagunkról … így mindennek megvolt a helye és ideje, minden pontosan úgy történt, ahogy annak történnie kellett ott és akkor. 
Köszönet, Hála és Áldás!

2017.08.08 – 12.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ringatótábor 2018, Máriahalom

Feltételnélküli szeretet - Sandy Stevenson

Ringatás Alaptanfolyam következő időpontja